Nem tudni pontosan, mi indította a T-Comot arra, hogy egy társadalmi célúnak álcázott imidzskampányal rukkoljon elő. Talán a magentatúladagolás miatt érzett bűnbánat vagy a vezetékes telefonvonalak radikális megcsappanása késztette őket erre a lépésre, de az is lehet, hogy pusztán csak az @rc kiállításon látott jópofa ötletből akarták kihozni a maximumot. Merthogy a "Többet kéne beszélgetni" kampány nem a reklámügynökség ötlete volt, ők csupán egy az @rcon látott plakát koncepcióját vitték tovább (valószínűleg a cég kérésére), ahol Ovit és Fecót állították egymással szembe, rájuk pirítva az óvodás örihari-duzzogás miatt. Az ügynökség által készített hirdetéseken is az @rcos plakát fősora olvasható, de azzal ellentétben itt nem társul hozzá konkrét ajánlat. Az egyiken Árpád apánk egyenesági leszármazottja, egy többségpárti k
opasz és egy roma srác néznek farkasszemet egymással, a másikon egy azonsító nélküli rohamrendőr és egy arcát eltakaró kapucnis híd- illetve székházfoglaló méregetik egymást, a harmadikon pedig egy családon belül erőszakoskodó és áldozata látszanak. Ez mind szép és jó, csakhogy az @arcos hirdetés és a T-Com reklámjai között van egy hatalmas különbség.
Update: A Gyurcsány vs. Orbán plakátot az @rc kiállításra maga a Team reklámügynökség készítette a T-Com kérésére. Nem akartam azt a látszatot kelteni, hogy az ötlet lopás, csupán azért írtam, hogy talán az ott látott ötletet vette meg és fejlesztette tovább a cég, mert nem gondoltam volna, hogy a kiállításon a szponzorok megrendelésére készült anyagok is megjelenhetnek. Az egyik csupán egy vicc, ami pont attól működik, hogy csavar egyet a megszokott reklámlogikán, és olyan témára alkalmazza a T-Com unalomig ismert nulla forintos termékígéretét, ami nyílvánvalóan nem oda való. Abban a pillanatban viszont, amint ezt a képzettársítást a cég komolyan veszi, egy furcsa helyzet áll elő. Az alapgondolat megmarad ugyan, a humoros felhang viszont eltűnk, a helyén pedig valami olcsó bölcsesség marad, na meg a kérdés, hogy mindehhez a T-Comnak vajon mi köze van. Mert az adott problémák kapcsán egy telekommunikációs cégnek pont annyira találó a kommunikáció áldásos hatásairól beszélni, mint mondjuk a Postának, vagy éppen a Galambtenyésztők Országos Szervezetének. Hiszen a telefonnak semilyen szerepe nincs ezeknek a problémáknak a megoldásában. A skinhead csúcsidő után sem fogja felhívni egyetlen roma ismerősét sem, hogy megkérdezze tőle milyen érzés kisebbségnek lenni, a tüntetők sem nyomozzák ki az azonosító alapján a rendőr otthoni számát, a feleség meg valószínűleg már eddig is megpróbált beszélgetni a férjével, aki a szavak helyett inkább a pofonok meggyőző erejében hisz.
Ezt nyílván a T-Com marketingesei sem akarták sugallni, a céljuk mindössze annyi lehetett, hogy felhívják a figyelmet a kommunikáció szükségességére, és jelezzék, hogy ha nem beszélgetünk egymással, akkor annak komoly következményei lehetnek. Csakhogy ez ettől a pillanattól kezdve tulajdonképpen egy társadalmi célú üzenet, ami egy profitorientált vállalkozás szájából mindig kesernyésen hangzik. Az emberek ugyanis semmit sem utálnak jobban, mint amikor egy cég a segítségnyújtás valódi szándéka nélkül meglovagol egy létező problémát, csupán attól a szándéktől vezérelve, hogy kihasználja a kérdéskört övező figyelmet. Ezért aztán egy közérdekű téma felkarolásakor mindig jobban teszi mnden nagynevű multi, ha egy meglévő non-profit szervezetet (a családon belüli erőszaknál pl. a Nanét) támogatva inkább jól nevelten a háttérbe húzódik, és legfeljebb a plakát sarkába biggyesztett kis logójával jelzi, neki is szerepe volt ennek a hirdetésnek az elkészültében. Ettől függetlenül a kezdeményezés összességében dícséretes, de jobb lett volna, ha az illetékesek először leülnek és eldöntik, pontosan mit is szeretnének elérni a kampánnyal.
Címkék: telekom
