Néhány hónapja indult a Budapest Bank új kampánya, amelynek központi alakja Emese, a hebrencs marketinges lányka, aki a maga furcsa módján próbálja elnyerni a meghirdetett banki állást. A BB új filmjei egy jól bejáratott reklámsablonra épülnek, hiszen a "mutassunk egy hülye álmegoldást, majd mutassuk be a terméket" logika egyidős a reklámozással. Ennek egy ízig-vérig magyar változata Emese, aki jószándékúan, de túlzott lelkesedéssel veti bele magát a problémamegoldásba, és közben olyan ötletekkel bombázza a főnökét (számlaégetés, görkorizás, konfettidobálás), amelyek csak ötéves gyerekeknek jutnak az eszébe. A reklámoknak mégis óriási sikerük van. Emese témává vált, idézgetik a mondatait, utánozzák a gesztusait - főleg a mondatvégi kérdő visszahümmögést hallottam sokszor - és arról beszélnek, kinek melyik rész tetszik jobban. Hogy miért? A válasz egyszerű, és neve is van: Stefanovics Angélának hívják.
Hogy ez a név nem mond semmit? És ha azt mondom Úristen@menny.hu? Pesti mese? Öszödik pecsét? A legkisebb film a legnagyobb magyarról? Libiomfi? Bizony, Emese, azaz Angéla ezekben a kultfilmekben játszott, rendezett vagy forgatókönyvírt. Ő volt az, aki
kétezerért mónikázott volna Istennek, aki megmosta a kismajom "kis faszát" a
Pesti Mesében vagy megcsinált egy olyan mára legendássá vált Eperjes-paródiát (
Hoppá-hoppá), amin bár százszor láttam, újra és újra szénné röhögöm magam. Hihetetlenül tehetséges a csajszi, amit az is jól mutat, hogy egy ilyen alapvetően semilyen karaktert is mint Emese, élettel tudott megtölteni.
A recept egyszerű. Végy egy jó színészt, aki elviszi a hátán a produkciót, és biztos lehetsz benne, hogy senki nem firtatja majd a reklámötlet középszerűségét. Akinek erről a UPC-reklámok ugranak be, nem jár messze az igazságtól, ugyanis mindkét kampány ötlete a Laboratory reklámügynökségnél született. Nem kellett feltatlálniuk a spanyol viaszt, csupán arra jöttek rá, hogy a Csízből kikopott Nyuszómuszók, a fájdalamasan amatőr napi celebek és Bajor "Sportingbet" Imre után az emberek ki vannak éhezve valódi színészi alakításokra a reklámokban. Na és hol találhatunk hiteles, de nem elhasznált arcokat? Hát persze, hogy az underground filmes szcénában. Így jött képbe először Badár, aztán elmaradhatatlan párja Szőke András is, legutóbb pedig Stefanovics Angéla. A Laboratory fogta őket, és engedett nekik egy kis teret a reklámokban. Végre nem kellett idióta műszerepeket (lásd Jakupcsek esetét a Frezéniusz Intézettel, esetleg Kovács "Szakácsklub" Lázárt a Bonux-szal) eljátszaniuk, hanem olyan karaktereket alakíthattak, amelyeknél volt lehetőségük valódi színészi teljesítményt nyújtani.
Az már persze más kérdés, hogy a márkaismertségen és brandazonosításon túl jók-e ezek a reklámok valamire (például olyan úri huncutságokra mint márkaépítés), vagy hogy a vicces szituációk mögé nézve van-e értelme a kerettörténetnek. De ne hasogassuk a szőrt, inkább örüljünk, hogy legalább van valami nézhető a reklámblokkban. Ja, és emeljük meg kalapunkat Angéla előtt.
Az utolsó 100 komment: