Ezt a reklámot már több helyen is kielemezték, ezért nem akartam róla írni, de végül meggyőztek arról, hogy ez nem lenne helyes, mert később nagyon hiányozna a Reklámszemle rovatból. Ezért aztán jöjjön most a nemzeti színű lobogóba csavart Soproni-reklám. Kezdjük ott, hogy egy sört sokféleképpen lehet pozicionálni. Ezek közül az egyik legnehezebb feladat a nemzet italaként való beállítás, ami legtöbbször akkor vezet eredményre, ha az adott nemzethez és annak sörkultúrájához pozitív képzetek kapcsolódnak. A Kozel mint a cseh remek, a Holsten és a Beck's mint a német mintasör életképes koncepciók, hiszen ezek köztudottan sörivó nemzetek, évszázadokra visszatekintő, elismert sörkultúrával. Na de van-e értelme egy sörről azt mondani, hogy azért igyuk, mert magyar? Külföldön nem próbálkoznék ilyesmivel, de a hazai piacon elvileg van, hiszen a patriotizmusra építeni sok termék esetében bejött már.
Ennek a törekvésnek a legújabb és legnyilvánvalóbb állomása ez a szpot, amiben azt próbálják meg definiálni, mit jelent magyarnak lenni. A reakciókat olvasgatva az mindenképpen pozitívum, hogy valaki felvállalja ezt a kérdést, és főműsoridőben azt sulykolja az emberek fejébe, hogy magyarnak lenni jó. Csakhogy a megvalósítás megítélése már messze nem ilyen jó. Az első és egyben legnagyobb probléma, hogy az egész koncepció egy hatalmas nyúlás. A film a Molson Canadian sör egy kilencvenes évek végén futott, nagyon ismert kampányának a másolata, amelyben ugyancsak egy férfit láthatunk, aki arról tart gyújtó hangú szónoklatot, hogy miért büszke arra, hogy ő kanadainak született. Az "I am Canadian" sorral futó kampány annak idején nagyon sikeres volt, köszenhetően nem utolsó sorban annak, hogy öniróniával közelített egy amúgy is valid kérdéshez, hiszen a jellegtelennek tartott kanadaiak - az amerikai kontinens belgái - sokáig szenvedtek önértékelési válságban.
Az önirónia eszköze a Soproni szpotjából teljesen hiányzik, cserébe viszont tele van közhelyszerű kijelentéseknél, amelyeket ráadásul az amúgy szimpatikus főszereplő kissé petőfisen, szavalva, a kelleténél több pátosszal és kevesebb természetességgel ad elő. Csak úgy röpködnek az anyám tyúkják, Mátyások és Puskások bár a mákos gubán és a villamoson érződik, hogy a készítők a klisészerű példák mellett érdekesebb dolgokat is szerettek volna a filmbe pakolni. A film hangulata alapvetően jó, és a reakciókat olvasgatva sokakaban pozitív érzéseket keltett. Az, hogy ezt a maga javára tudta-e fordítani a Soproni, az már egy más kérdés. Nekem például végig valami országimázs reklám érzetem volt, aminek a végére jobban passzolt volna a Benned van szlogen (bár ez a sörrel is működik: Soproni. Benned van). Ha nem láttátok, nézzétek meg, aztán pontozzatok szorgalmasan, hogy lássuk, nálatok mire mentek a nemzeti trikolórba bújtatott söröspalackkal!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
