Új reklámtrend van kialakulóban: a Coca-Cola félperces szösszenetei után a McDonald's is egy szuperrövid, eklektikus és pszichedelikus filmekből álló kampánnyal jött elő. Kezdjük ott, hogy két éve még a storytelling volt az egyik legnagyobb buzzword, (azóta mondjuk a buzzword is kiment a divatból) és ennek megfelelően mindenki karaktert épített, történetet kreált, folytatásos reklámfilmet forgatott, ha kell, ha nem. A Meki most ezeknek tökéletesen az ellentétét csinálta a gyorséttermi hamburgerek Cadillacjének kampányában: nyolc rövid, 16 és 21 másodperc közötti filmet készítettek, ami leginkább úgy néz ki, mintha '88-ban a középiskolai videómontázs órára készültek volna vizsgafilmnek.
Ogilvy mondta, hogy ételt csak mozgásban szabad mutatni. A New York shop Translation igen jól megtanulta a leckét, ugyanis a klipekben nem, hogy mozog, hanem rögtön repül is a Big Mac, először például a Grand Canyon fölött, majd rögtön ezután hat darab éneklő és szinkronban forgó fej között. A nyolc videó, mind különböző stílusban készült, de ami mindegyikre jellemző, az a lo-fiba hajló retro-futurisztikus hangulat és persze a középen pöffeszkedő hamburger. A filmek remekül működnek egyenként is, de együtt tekintve alkotnak egy olyan szürreális sorozatot, ami korosztálytól függetlenül indítja be a Pavlovi értelemben vett nyálelválasztást.
Szóval, aki most épp egy reklámfilm épkézláb sztoriján gondolkodik, ami ráadásul még valamennyire kapcsolódik is a termékhez, dobja ki nyugodtan az egészet, állítsa be középre a terméket, durrantson körülötte konfettit és mondjon hozzá egy olyan egyszerű és zseniális szlogent, mint a gondolkodj a száddal, és készen is van a film. Ti harapjátok?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
