Balga módon eddig a világűrben, egy másik naprendszerben vagy éppen egy távoli galaxisban kerestük az értelmes élet nyomait, pedig egyszerűen csak fel kellett volna hajtanunk a vécéülőkét. Akkor rádöbbentünk volna, hogy a teremtés nem bennünket tett meg a Föld egyedüli uraivá. Ha egy földönkívüli kizárólag a reklámokból szeretné megismerni a földi életet, egy ötperces reklámblokk után máris levonná a logikus következtetést: a bolygónkat valójában mikroszkopikus méretű értelmes baktériumok, vírusok és kórokozók uralják, akikkel szemben az emberiség elkeseredett és egyre kilátástalanabb harcot folytat.
Az emberek többségében él egyfajta viszolygás a szervezetünket megtámadó apró kis lényektől. Nem látjuk őket, mégis itt vannak, és néha átveszik az irányítást a testünk felett, belénkmásznak, kiszipolyoznak, lakmároznak belőlünk, pfúj! Ezt a zsigeri félelmet és undort használják ki a reklámozók akkor, amikor egy 3 éves gyerek értelmi színvonalán elmagyarázzák a mikroorganizmusok működését, mégpedig úgy hogy megszemélyesítik és ravasz, gonosz, apró kis lényekként ábrázolják őket. Egyre nagyobb divattá válik ez mostanában, talán csak a banki szektor szappenopera-reklámjainak legújabb hullámához lehet hasonlítani. Hogy segítsek eligazodni az újabb és újabb, biológiai Nobel-díjat érdemlő tudományos felfedezések útvesztőjében, összegyűjtöttem az ellenség legprominensebb késpviselőit.
Elsőként itt van az egyik legismertebb faj, a
perem alatti baktérium, aki cspatokban támad, fején acél sisakkal, kezében láncos buzogánnyal. Csendben megbújik a vécéülőke alatt, és ha csak nem füstöljük ki onnan Domestossal, akkor kíméletlenül lecsap, és megfertőzi szükséget szenvedő áldozatát. Milliónyi van belőle, úgyhogy nem egyszerű teljesen legyőzni a mellékhelyiségben portyázó vad hordáikat.
Legközelebbi rokona a lefolyókban élő, nagytestű, kissé bálnaszerű
lefolyóbaktérium. Őkelme a dugulást okozó hajszálakon, borotvahabon, bőrdarabkákon és élelmiszeren hízlalja magát, és társaival együtt csak arra vár, hogy egy óvatlan pillanatban megtámadhasson minket. Ellene is csak a Dometossal harcolhatunk, viszont ezt a fegyvert az oldalunkon tudva garantáltan milliónyi fog belőle elpusztulni.
A kórokozók közül a torokfájást okozó streptococcus baktérium az egyik legádázabb ellenfelünk. Szívesebben bújik a nyelőcsövünkbe, mint egy kétéves eltiltását letöltő kéményseprő a szűk kéménybe. A torkunkban érzi igazán otthon magát, és onnan bizony csak a Mebucain segítségével lehet kitessékelni. Éles kis karmaival kapaszkodik a nyálkahártyán, és egy teknőséhez hasonló csőrszerű szájszerkezettel lakmározik belőlünk.
A képen a körömgomba látható, aki szemmel láthatóan elégedett az életével. A kutatóknak sikerült egy példányt élve elfogniuk, akiből megdöbbentő információkat csikartak ki vallatással. Nehezen tört meg, de végül még a nevét is elmondta: Ásókának hívják, és az volt a feladata, hogy egy nagyobb körömgombaegységet irányítva elfoglalja egy Hajdúszoboszlón nyaraló hetvenéves NDK turista körömágyát. Ha nincs kéznél a Lamisil, talán sikerült is volna álnok kis terve.
Kicsit ugyan kilóg a sorból, de a legutolsó kutatási eredmények bebizonyították, hogy a stresszért is egy mikroszkopikus organizmus a felelős. A leginkább egy összegyűrt újságpapírgalacsinra emlékeztető élőlény fejlett civilizációt alakított ki az évezredek során, amit a kezében látható mobil-kommunikációs eszköz is bizonyít. Főleg munkahelyi megbeszéléseken, iskolai feleltetés alatt, és elfelejtett házassági évfordulókon támadja meg áldozatait, akik tehetetlenek vele szemben, hacsak nincs náluk egy doboz Sedatif-PC homeopátiás szer.
A teljesség legcsekélyebb igénye nélkül ezek csak példák voltak abból a hihetetlen mennyiségű apró kis lényből, akik egytől egyig háborút hirdettek ellenünk. Figyeljünk rájuk, harcoljunk ellenük, ne engedjük, hogy lesöpörjék többezer éves civilizációnkat a Föld színéről.
Címkék: paródia