Mint baloldal nemzetére, úgy rontott a Tesco a gyermekekre - legalábbis
egy elszánt fogyasztó szerint, akit mélységesen felháborított a Tesco áruházlánc karácsonyi reklámja, amelynek végén egy gyerkőc így kiált fel: Megmondom anyukámnak, az én Jézuskám a Tescóból jöjjön. A saját elmondása szerint Jézuska-szűzességét már az óvodában, 3 évesen elvesztő úriember panasszal élt az ORTT-nél az áruházlánc ellen. A Tesco
szerinte ezzel a mondattal elárulja, hogy az ajándékot valójában nem a Jézuska hozza, ezzel pedig "megtöri a 3-6 éves gyermekekben még meglévő karácsony körüli varázst és titokzatosságot". Erre a hírre aztán ráugrott a komplett magyar média, szörnyülködött is mindenki, hogy hű meg há. Anélkül, hogy a reklámok gyerekekre gyakorolt káros hatásait bagatellizálni akarnám, úgy érzem, ez az ügy egy kicsit túl lett lihegve. Na nem mintha a reklám nem lenne vacak, vagy az effajta olcsó, hatásvadász üzenet ne lenne elítélendő. Szerintem se a tévéből tudja meg a gyerek, hogy nincs Jézuska, és azt sem szeretném, ha egy Durex-reklámból jönne rá, hogy nem a gólya hozza a kisbabát, vagy hogy apu fütyülője és anyu nemfütyülője tulajdonképpen mire is való. De ha valaki van olyan hülye és felelőtlen, hogy az esti műsorsávban a Fókuszos playmate-mellek, a robbanó-fröccsenő filmelőzetesek és a híradó idején engedi óvodás korú gyerekét tévét bámulni, ne csodálkozzon, ha valamelyik ötlettelen reklámban éppen a Jézuska viselt dolgairól lesz szó. Merthogy a kérdéses szpot nem a Minimaxon futott -ahol megjegyzem ennél százszorta durvábban megy a bébimarkeing a pisilős babától a csontvázdominón át a slejmbombáig - Noddy kalandjai és a Lovasklub között szombat délelőtt, hanem hétköznap főműsoridőben, amikor általában felnőttek néznek tévét.
A reklámok alapvetően manipulatívak, és a gyerekeket ettől a hatástól különösen óvni kell, de az mégsem járja, hogy mindig mindenért a reklámozókra mutogassunk. Ennyi erővel már rég be lehetett volna perelni a Coca-Colát, hiszen minden évben igyekszik elhitetni velünk, hogy a télapó valójában nem szánnal, hanem világító kamionnal közlekedik. Ráaádsul tavaly is manókat adtak ajándékba az üdítőkhöz, amivel könnyen összezavarhatták a gyerkőcöket, akik addig úgy tudták, hogy a krampuszok a Télapó segítő. De egytől egyig be lehetne perelni a családi filmek készítőit is, akik nem voltak tekintettel az európai szokásokra, és minden karácsonyi témájú filmben az amerikai verziót propagálták, azt sugallva a gyerekeknek, hogy valójában nem is a Jézuska - mellesleg nekem mindig is gyanús volt a srác, sose hittem el, hogy egyedül képes lett volna felcipelni hozzánk a másodikra egy fenyőfát - , hanem a Mikulás hozza az ajándékokat a kéményen keresztül. Nem is beszélve az idei karácsony sztárfilmjéről, a This Christmas-ről, amelyben egy színesbőrű Télapó körül bonyolódnak az események. Mi lesz, ha ennek beharangozóját a Barátok Közt vagy a Győzike-Show szünetében, esetleg a Nagy Ő Anikó melloperációját bemutató Favorit magazin közben meglátják a kiscsoportosok?
Még egyszer mondom, nem akarom mentegetni a reklámkészítőket, látni kell az ő felelősségüket is, de a sajátunkról megfeledkezni, és mindenért a gaz multikat hibáztatni puszta képmutatás lenne. Vigyázzunk mi is a kicsikre, mert a legkisebb is számít.
Címkék: tévé magyarmocsár reklámbűntett