A napokban futótűzként terjedt az interneten a hír, miszerint a Centrum Kft. anyázza a bunkó autósokat, akik a mozgássérülteknek fenntartott helyekre parkolnak. A hír alapja az volt, hogy a fővárosi parkolóautomaták oldalán reklámok jelentek meg, amelyeken egy fejkendős mozgássérült jel fölött az ANYÁD felirat volt olvasható. Ha közelebb ment valaki, az anyázás alá biggyesztett folytatást is kibogarászhatta, ami így hangzott: ANYÁD helyét is elfoglalnád, ha mozgássérült lenne? Mindenki kellőképpen felháborodott, és elküldte a sunyiba a Centrumot, amit mindig jó érzéssel, bűntudat nélkül lehet szidni. Csakhogy kiderült, az ominózus kampányhoz a parkolótársaságnak mindössze annyi köze volt, hogy ingyenes reklámhelyet biztosított a plakátok kihelyezésére. Magát a kampányt ugyanis Mozgássérültek Budapesti Egyesülete rendelte meg a Miga Film Produkciós Irodától. Hogy is van ez? Akkor most a mozgáskorlátozottak anyáztak?
Tulajdonképpen igen, és ha valaki, akkor ők ezt joggal teszik. Csakhogy felmerül a kérdés, hogy vajon okosan is teszik-e. Véleményem szerint, ha a kampány célja az, hogy közelebb vigyen a probléma megoldásához, akkor semmiképp. Abban egyetértek a reklámok kiagyalóival, hogy aki elfoglal egy mozgássérült parkolót, az egy fasz, és legszívesebben én is beleordítanék az arcába és elküldeném a kurva anyjába. De erre neki csupán annyi lenne a reakciója, hogy ő is elküldene engem oda, és ezzel le is zárulna a beszélgetés. Pontosan így működik ez a reklámüzenet esetében is. Milyen alapon várhatnánk is el valakitől, hogy miután durván beszóltunk neki, ő maj delgondolkozik tettének morális vetületéről, és levonja a szükséges konzekvenciákat? Egy ilyen hangvételű reklámüzenet csak ellenállást, elutasítást szül, és eleve lehetetlenné teszi az értelmes kommunikációt.
Ha valós eredményt akarunk elérni, akkor sokkal inkább releváns gondolatokra, értelmes üzenetre van szükség, nem pedig egy kényszeredett félmondatra, amit az anyázás után lehet biggyeszteni, hogy az ne legyen annyira feltűnő. Ez így, ebben a formában csak a készítőknek volt jó, akik jól odamondhattak a bunkó autósoknak. Az ügynökség elmondása szerint ők csak a reklámzajt akarták leküzdeni, figyelmet akartak generálni, és a célcsoport nyelvén akartak beszélni. Ez utóbbi mondjuk sikerült is nekik, amivel az egyetlen baj csak az, hogy a kölcsönös anyázáson túl semmilyen eredményre nem vezet. Megérte? Nem, mert ennyi erővel akár valami értelmeset is csinálhattak volna. Például valami hasonlót, mint Angliában, ahol tavaly ugyanilyen low-budget megoldással kampányoltak a mozgássérült parkolók szabadon hagyásáért. A sor itt az volt, hogy: "Ez a mozgáskorlátozottak parkolója, mindenki más adjon hálát az Úrnak, hogy az övé még egy kicsit arrébb van.", illetve, hogy "Sokan azok közül, akik korábban illegálisan parkoltak itt, mostanra már legálisan tehetik ezt. Nem gondolja, hogy a sors mondani akar valamit?". Kicsit elgondolkodtatóbb, hatásosabb, és valószínűleg célravezetőbb megoldás nem?
Címkék: botrány nonprofit köztér