Volt már itt a blogon szó a nylonszatyrokról, ahol én is elkövettem azt a hibát, hogy a táskákat pusztán reklámhordozókként vizsgáltam, elfeledkezve azok környezetkárosító hatásáról. Az ok, amiért újra elővettem a témát az, hogy egy függőben lévő parlamenti javaslat értelmében a nagyobb kereskedelmi láncok 2009-től kizárólag lebomló bevásárló-reklámtáskákat alkalmazhatnának a ma használatos, és általuk többnyire ingyen osztogatott műanyagszatyrok helyett.
Nagy szükség lenne egy ilyen drasztikus lépésre, mert ami jelenleg környezetbarát üzletpolitika néven folyik, az puszta szemfényvesztés. Először is már magukkal a zacsikkal is baj van. A nagy kereskedelmi láncok egyre másra rukkolnak elő lebomló szatyraikkal, ám a HUMUSZ munkaszövetség vizsgálatai kimutatták, hogy a táskák többsége annak ellenére, hogy címkéjükön a biológiai lebomlásról kezeskednek, nem, vagy csak a csekély mértékben bomlik el.
A legjobb felszívódási eredményeket állítólag azok a tasakok érik el, amelyeket kukoricakeményítőből készítenek, viszont olyanok is akadnak bőven, amelyek lebomlás helyett szimplán csak szétesnek.
A másik dolog, ami számomra érthetetlen, hogy miért kell a lebomló szatyrok után fizetni. Első hallásra furcsa lehet a felvetés, pedig több dolog is ezt indokolná. Először is bolthálózatok a környezetbarát táskák esetében megúszhatják a termékdíjat, amit épp környezetvédelmi megfontolásokból vetettek ki, és a hagyományos zacskóknál mérettől függően tíz vagy huszonöt forintot jelent. Ráadásul a táskáknak dupla reklámértékük van, hiszen a cégek döngethetik a mellüket, hogy ők így meg úgy óvják a környezetet, ezzel szerezve plusz pontokat a vevőknél, másrészt meg akkora logókat pakolnak a zacsikra, hogy majd leszakad tőle a fülük. Ha figyelembe vesszük, mekkora reklámfelületet nyernek azáltal, hogy a hazaballagó vevő kénytelen egészen a lakásajtóig élő reklámhordozóként hirdetni a bolthálózatot már indokoltabbnak tűnik az ingyenesség.
Persze, tudom, ha valami ingyen van, abból többet használunk. Ha viszont emiatt kérünk pénzt a szatyrokért, az kerüljön a környezetvédelmi tárcához, és ne a boltok nyerészkedjenek rajta. A mostani gyakorlatra jellemző, hogy a TESCO például ingyen adja a kis szatyrokat (vagyis benyeli még a termékdíjat is), a lebomló nagy táskáért viszont ötven forintot kér. A Sparban nincs ingyenzacsi, de a termékdíj alól mentesülő lebomlóért azért simán elkérnek 30 Ft-ot. Persze a helyzet a többi kereskedelmi láncnál sem jobb. Mindezt azért tehetik meg, mert a jelenleg érvényben lévő kvóta csak azt írja elő, hogy az összes forgalmazott nylonszatyor-mennyiség 12 százalékát kell elbomlóra cserélni. Ez a mennyiség 2008-tól 16 százalékra nő, de a naponta felélt közel egymillió tasakhoz képest ez az arány is elenyésző. Ezért a hagyományos táskákat minél előbb teljesen száműzni kell, különben úgy járunk, mint Dexter áldozatai, és mi is egy nylonzacskóban végezzük.
Címkék: politika zöldek magyarmocsár
