Mi köze a Molnak Puskáshoz és Vukhoz?

Mit tegyen egy cég, ha nemzetközi versenytársak egyre inkább veszélyeztetik a pozícióját, ráadásul egy csúnya, rossz osztrák vállalat (OMV) még be is akarja kebelezni. A legegyszerűbb, ha magára borítja a nemzeti színű zászlót, és a hazafiságára apellálva igyekszik meggyőzni a fogyasztóit. Magyar vagyok! -kiáltja a MOL is legújabb imidzsfilmjében, ahol minden magyar vonatkozású sikert összegyűjtöttek, ami csak 30 másodpercbe belefért. A film olyan érzelmes lett, hogy szinte lehetetlen objektívnek maradni, de mi keményítsük meg szívünket, és próbáljuk meg. Amikor először láttam, azt hittem, megint valami kormányzati pénzpocsékolásról van szó, aztán igencsak meglepődtem a végén, amikor kiderült, hogy a MOL az, aki magát a magyar nemzet kiemelkedő alakjaihoz hasonlítja. A kajakosok és Talmácsi szerepeltetését még értem, hiszen a MOL szponzorálja őket, így a sikereik valóban a MOL sikerei is egyben. Azonban a magyar olajipari multi piaci eredményeit párhuzamba állítani a kis Vukkal, Kodály Zoltán zsenialitásával, az Aranycsapat eredményeivel és a Rubik kocka világsikerével a egy kissé visszatetsző dolog.

Az egész gondolatmenet, amely a MOL sikereit az ország nagy eredményei közé sorolja, még akkor is sántítana, ha a MOL minden kétséget kizárólag magyar vállalat lenne. Csakhogy a mai globalizált viszonyok között felmerül a kérdés, hogy annak tekinthetjük-e még egyáltalán azt a mammutot, amely egykoron állami olajcégként indult, mára viszont szinte teljes egészében nemzetközi tulajdonba került. Az államnak már rég nincs tulajdonrésze a cégben (szemben az OMV-vel, amelyben az osztrák állam tulajdoni hányada 35%), és ami fontosabb, a vállalat részvényeinek 66 százaléka felett nem magyar érdekcsoportok rendelkeznek. 36 % külföldi befektetők kezében van, 10% az OMV birtokol ( magának a Molnak csak 8%), további 20 %-ot pedig  3 külföldi nagy bank. Sokak szerint épp ezért bármennyire is igyekeznek ennek az ellenkezőjét elhitetni, a MOL pont annyira magyar, mint amennyire a Suzuki a mi autónk. Alig-alig. Én nem akarok ebben a kérdésben igazságot tenni, inkább csak a reklámról mondanék véleményt. Az érzelmes húrokat pengető alkotás reklámszempontból nem túl értékes, bár az emelkedettsége miatt biztosan sokaknak tetszik. És ha ez így van, tulajdonképpen be is tölti a szerepét, vagyis megerősíti a nézők fejében a MOL, mint a "hazai" olajcég pozícióját. Ennél sokkal több pozitívumot nem tudnék róla mondani.

  

Címkék: film hungarikum

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.