Sajnálom, hogy későn értesültem erről a ritka ötletes nyereményakcióról, és az ünnepek alatt már nem sikerült talicskát vennem, így sajnos lemaradtam a hajnali oltott meszes izgalmakról. Azok, akik biztosra akartak menni, jobban tették, ha már 4:30-ra kimentek Szigetszentmiklósra, hogy a második magyarországi Bauhaus áruház megnyitása alkalmából szervezett nyereményjátékra az elsők között szerezzenek sorsjegyet a bejáratnál. Az áruház ugyan csak 7-kor nyitott, de a sorsolás időpontjára csak annyit adtak meg, hogy 6 és 7 között lesz, a sorsjegyeket pedig pontban fél ötkor kezdték osztogatni. Hogy elég legyen csak hajnali 3-kor kelni, az igazi profik már előző este bepakolták a talicskát a csomagtartóba. Erre azért volt szükség, mert a kiírásban szerepelt, hogy csak talicskával lehet nevezni a játékra, ugyanis ebbe pakolhatta a 20 nyertes az egyenként 200000 Ft értékű építőanyagot.
És hogy ennek mi értelme volt? Nem sok. Persze értem én, a Bauhaus az építkezőket célozza meg, és aki építkezik, annak valószínűleg van otthon talicskája. Mondjuk ez sem olyan biztos, de még ha el is fogadom se megy a fejembe, mi a francnak kellett az egészet a legnagyobb hajnali fagyok idejére időzíteni, hogy ezzel is megnehezítsék a részvételt? Ráadásul mindezt karácsony után egy nappal, amikor még mindenki bejglikómában fekszik otthon, vagy az ajándékokat próbálja visszacserélni valamelyik áruházban. Persze lehet, hogy ezt csak én látom így, és a valóságban emberek tömegei izgulnak fel egy jó hajnali talicskázásnak már a gondolatától is. Még az is lehet, hogy legközelebb már engem is magával ragad a talicskaláz, és a harmadik Bauhaus áruház nyitásakor már előző este odagurítom a kis egykerekűmet, és a talajmenti fagyokra fittyet hányva abban alszom a bejárat előtt, hogy nekem is biztosan jusson egy sorsjegy.
Címkék: hungarikum elmebaj