Tájékoztatjuk a tisztelt nagyérdeműt, hogy a Jazzy (már ez a név is!)  nyertesei intelligens emberek! És most tegye fel a kezét, akit ez érdekel. Nem utálkozni akarok, még csak nem is keseregni, hogy lám, nálunk mindig minden szar. Csak egyszerűen nem hiszem el, hogy semmi érdekeset nem tudtak mondani magukról!

Halványan emlékszem a Jazzy rádió bevezető kampányára, és akkor is ilyesmit kiáltottak a pusztába, hogy: aki okos velük tart. Azóta sem sikerült lejönniük erről. Most a város forgalmas (emiatt valószínűleg drága) pontjait plakátolták tele azzal, hogy az ő nyerteseik intelligensek, sőt, a felirat alá biggyesztettek néhány tárgyfotót is: duplaajtós hűtőt, MacBookot, ezt, azt, amazt. De mit is akart a művész mondani?

A reklámoknak (a jobbaknak) általában van üzenetük. Esetünkben ugye az lehet(ett volna), hogy: a mi hallgatóink kérem, Mensa Hungariqa elnökségi tagok. És jobb helyeken itt jön az a folyamat, amit az üzenet kódolásának nevezünk, azaz valakik valahol kitalálnak egy olyan ötletet, ami ezt fogja elmondani. Viccesen, elgondolkodtatóan, valahogy. Aztán megrendelő boldogan elfogadja, tapsikol, nyomda kinyomja kismillió példányban, kiragasztják. Aztán megyek az utcán, meglátom a plakátot, és a homlokomra csapok. Bakker, a Jazzy hallgatói okosak lehetnek ám. (Hallgatom már én is, hátha...)

Esetünkben az üzenet megalkotása után azonban a kinyomjuk kismillió példányban  szakasz következett. Időtakarékos megoldás, kétségtelen. Nem megy át számtalan kézen, a marketinges kislány hobbigrafikus pasija meg majd összerakja. Tadaaaaa! Azt már ne is firtassuk, hogy az üzenet irreleváns, az eszköz még annál is inkább, így a promóciós plakáthadjárat messze alulról súrolja az ingerküszöbünket. Így azt sem adja át, hogy ha okosnak hiszed magad jazz témakörben, próbáld ki magad, és nyerj. Duplaajtós hűtőt, MacBookot, ezt, azt, amazt. 

Csak hogy lássuk, a jazz rádió milyen hálás téma, álljon itt egy varsói jazz rádióadó kampánya. Ennek alapján még oda is kapcsolnék.