Adott két, nemzetközileg elismert sportfogadással foglalkozó cég, akik a magyar törvények kiskapuit és a Szerencsejáték Rt. töketlenkedését kihasználva nálunk is megvetették a lábukat. Nincs is ezzel nagy baj, legalább egy kis versenyre kényszerítik a magyar mamutot. A furcsa az egészben az, hogy ezek a nemzetközileg komoly presztizzsel rendelkező cégek Magyarországon látszólag gőzerővel dolgoznak azon, hogy ezt a renomét minél hamarabb tönkretegyék. Ehhez a szokásos eszközt választották, az unalomig ismert, lerágott, tökletesen hiteltelen celebek alkalmazását.
Milyen ősi átok ül például a Kárpát-medencén, hogy itt mindenkinek Bajor Imre ugrik be először, ha ismert arcot keres egy reklámhoz? Tehetséges? Nem. Közkedvelt? Nem. Az ő neve van legelöl a listán? Az sem lehet, mert akkor Anettka vagy Antal Imre ajánlotta volna nekünk már a Szalon sört is. Valami rejtélyes módon a bwinnek mégis sikerült Bajor "Mire fogadjak?" Imókát megtalálnia, aki a sportfogadás menetébe bevezető oktatófilmekben egy pillanat alatt bebizonyítja, hogy kevesebbet ért a focihoz, mint Dávid Ibolya. Bármibe lefogadom, hogy képtelen lenne felsorolni öt, a magyar első osztályban szereplő focicsapatot, vagy hogy kettőnél több nevet tudna mondani mondjuk a Liverpool kezdőjéből. Persze nem kell szakembernek lenni a fogadáshoz, de hát ez mégsem lottó, ahol elég 5 számot beikszelni. Mari néni senkinek a kedvéért sem fogja megtenni a Chelsea-Boltont ikszre kettes kötésben.
De szerencsétlenségünkre a bwin nem érte be a bajor minihuszárral, harcba küldte még Isztvan Kokó Kovaxot, aki annak idején nagyon jól döntött, hogy a diákszínpad helyett az edzőtermet választotta. Lehet, hogy a sportolók között ő a legjobb színész, de ez még édeskevés ahhoz, hogy a neki szánt, végtelenül bárgyú szituációkat (pl. Kokó ül az éttermében a bárpultnál, ahol két barát/vendég/apeh-ellenőr megkérdezi, hogy mit csinál, mire ő a Kásást is alulmúló fahangon elmondja, hogyan kell interneten fogadás kötni) sikerüljön megtöltenie egy kis élettel. Bár az is igaz, hogy az ő szerepeltetése ezerszer jobb húzás a Találkozások Magazin csalfa műsorvezetőnőjéhez képest. A háziasszonyok meghódításához ugyanis Rékasi Károlyné Encit is csatasorba állították, akiről lerí, hogy egyetlen kapcsolódási pontja a sporthoz az, amikor reggelente bekészíti Zsebi tornacuccát.
A legnagyobb ellenlábas, a sportingbet sem akart lemaradni a béna celebháborúban, ezért a FIFA sorozat arcaiként már bizonyított Hajdú Bé István - Faragó Ricsi kettőst szerződtette le. Első ránézésre jónak tűnhet az ötlet, de aki látta a két borzadályt (filmnek nem nevezném), amelyben a két riporter mindent elkövet, hogy a szájukba adott kényszeredett szövegeket a lehető legmesterkéltebben adják vissza, az tudja, hogy nem volt az. Az egyik reklám végén például Hajdú Bé a kamerába néz, és egy nyertes fogadás után sasjózsefi mélységekbe ereszkedő hanglejtéssel közli, hogy "Fogadni mertem volna!". Miattuk külön haragszom a sportingbetre, mert alapvetően két tehetséges fickóról van szó, akik ennél a büntetéssel is felérő reklámnál sokkal többet érdemeltek volna.
A legrosszabb az egészben persze az, hogy szemmel láthatólag pénz is rendelkezésre állt volna egy rendes kampányhoz, hiszen a médiajelenlétből tökéletesen látszik, hogy a fogadóirodák hatalmas reklámbüdzsével gazdálkodnak. De itt is a szokásos szemléletmód érvényesült: celebekkel és médiadömpinggel bármit el lehet adni. És a legszomorúbb, hogy még az is lehet, hogy ez tényleg így van.
Címkék: sport magyarmocsár