Mostanában kevesebb időm jut tévézésre, így az ott leadott reklámoknak is kevesebb lehetőségük van, hogy megragadjanak a fejemben.
A Volvo szándékosan sete-suta reklámdalocskájára viszont egyből felkaptam a fejem. Nem azt mondom, hogy tetszett, de az biztos, hogy átlépte azt az ingerküszöböt, ami a tévéből áradó egyenreklámoknak egyre nehezebben sikerül. Engem alapvetően idegesít mindenfajta terméktulajdonsággal és brandnévvel teletömött szövegű bugyuta reklámdal. Az "Anyu ha mos, fehérebb minden" és a "Szlípenpléj, szlípenpléj" kezdetű dalokért például simán kiosztanék fejenként 10 évet mindenkinek, aki jelen volt a hangstúdióban a felvételkor, beleértve a hosszú kávét szervírozó asszisztenslányt is. A Volvo szösszenetével azonban nem tudok ennyire ellenséges lenni. Alapvetően nem szeretem, de valahogy mégsem tudom szívből utálni.
A szándékosan nem egy profi énekessel, hanem egy vérbeli amatőrrel felvett dal szövegébe direkt bénán nyomták be a a szakszavakat, így a dalocska összhatásában már-már önmaga paródiájá válik. Érezni belőle a kikacsintást, és még ha továbbra is csak egy bugyuta reklámdal marad, közben legalább elnézést kér ezért a nézőktől. Rádásul a célját is eléri, hiszen én például a dallamát napok óta nem tudom kiverni a fejemből, és akárhányszor meglátok egy Volvót, azonnal beugrik ez a gügye dallam. Még véletlenül se mondanám, hogy tetszik, és ha választhatnék, soha többé nem nem hallgatnám meg, de az tagadhatatlan, hogy az arctalan autóreklámok dzsungeléből kihúzza a Volvo amúgy szintén meglehetősen jellegtelen filmjét. Az már más kérdés, hogy a Volvo imidzséhez mindez mennyire passzol, vagy hogy egyáltalán mekkora lehet a piaca nálunk, a megmászhatatlan hegyek országában egy lejtmenetszabályzós allroad kocsinak. Ez azonban már legyen az ügyfél és a reklámügynökség baja. Akinek meg nem elég a magyar csapás, az nézze meg az eredeti,
nemzetközi verziót, és legközelebb akár már angolul is dúdolhatja, ha a reklámblokkban visszaköszön a nóta.
Címkék: autó elmebaj reklámzene