A Bush lassan kedveltebb témája lesz a reklámoknak, mint Osama, Che Guevara és Hitler együttvéve, pedig őket is unalomig használták már különféle termékek hirdetéséhez. Gyakorlatilag már nem számít komoly cégnek, aki nem rúgott legalább egyet az amerikai elnökbe. A közelmúltban határozták már meg Homér Simpson és John Wayne keverékeként, hasonlították már a Mad magazin őrült gyerekéhez, a biciklis balesete után pedig a tőle idézett, Medgyessynél is összefüggéstelenebb mondatokkal
reklámoztak bukósisakot.
Ezúttal egy új-zélandi tévécsatorna (TVNZ) érezte úgy, hogy neki is be kell szállnia a játékba, de nekik legalább sikerült valami vicceset kihozni a bushrugdosásból. A nemsokára bemutatásra kerülő Amerikai Psycho című filmet beharangozó plakáton nem az eredeti szereplőt mutatják, hanem a kyotói győzőt, ami ha nem is díjnyertes, de mindenképpen megmosolyogtató ötlet.
Ennek kapcsán elgondolkoztam azon, hogy nálunk mennyire más a helyzet. A politikusaink szent tehenek, senki meg sem próbál velük viccelődni, de még egy nyamvadt filmet sem reklámoznak velük. Pedig lenne benne fantázia. Képzeljük csak el Orbán Viktort, amint a Szóljatok a köpcösnek, vagy Az ember, aki ott sem volt című film plakátján feszít, vagy Gyurcsányt, aki az Akit buldózernek hívtak, vagy a Pinokkió poszterein is feltűnhetne. Horváth Ágnes szerepelhetne a Kórház a város szélén ajánlójában, Dávid Ibolya pedig a Tulipános Fan-Fan, vagy (mivel a focihoz nem ért) a Csocsó című Koltai-film reklámjaiban. Ugye milyen távlatok nyílnának meg a reklámban!
Címkék: politika print paródia