Érdekes egy pillanatra végignézni a hazai bankreklámokon. Úgy tűnik, mintha egy különös betegség kerítette volna hatalmába a bankszakmában dolgozó marketing-kommunikációs szakembereket. A kór elsősorban a reklámstratégia kidolgozásáért felelős agysejteket támadja meg, hatására a marketingesek minden észérv ellenére, humorosnak szánt karakterek, és szeleburdi családok megalkotásával igyekeznek az emberek felé kommunikálni a bankhoz kapcsolandó értékeket. Elsőként az
ERSTE marketingesei estek áldozatul a járványnak, amelynek hatására egy Szlovákiában készülő családsorozatot szabadítottak a magyar fogyasztókra, amelyben a tekintélyes orrlyukkal rendelkező apuka, egy kissé leharcolt anyuka, és lassan felnőtté cseperedő, a fiújait már szobára cipelő lányuk alkotnak egy családot. Életüket a különféle banki szolgáltatásokhoz igazítják, igyekeznek minden lehetséges alkalommal hitelt felvenni, sőt, még egy projektort is vettek, hogy az akciós kamatok előnyeit könnyebben demonstrálhassák.
Veszelyék sikerén felbuzdulva az addig a mosolyával hódító
Raiffesien is megszülte a saját családját, amelyben egy karakteres apuka, egy idegbajos feleség és egy csöndes kisfiú tengeti szürreális hétköznapjait. Kezdetben még normálisak voltak, és döbbenten hallgatták a bomlott elméjű, papapázó ügyfélkapcsolatost, mostanra azonban felőrölte őket a banki bürokrácia. Hol egy tyúk alá dugdossák a pénzüket, hol távcsövön figyelnek egy bankfiókot, hol pedig a Halászbástya megvételéről szövögetnek álmokat. Ezzel egyidőben az FHB a Csízből amortizált Magyar Attilát és
Nyuszómuszót küldte harcba
, ékes bizonyságát adva, hogy egyetlen szóra is lehet évekig tartó reklámstratégiát építeni.
A bankokat megszemélyesítő reklámok sikere nemcsak magukat a kitalálókat, de a konkurenseket is meglepte. Olyanníira, hogy a
CIB Bank például sutba vágta a sokszázmillió forintból frissen felépített, ígéretesnek induló imidzskampányát (amikor felismerték az emberek mindennapi igényeit), és leszerződtette a színészi teljesítménye alapján akár a Barátok Köztbe is beillő Dr. Bubót és hű asszisztensét, Ursula nővért. A koncepció egyetlen előnye, hogy egészen addig folytatható, amíg fel nem használták a Brehm Állatlexikonban szereplő összes állatfajt. Ezt követően született meg a
BB kétségtelenül ígéretesen induló és vicces karaktere,
Emese, akinek a bankban betöltött szerepét viszont azóta sem tudtam megfejteni. Ha agyoncsapnak sem tudnék indokot mondani, hogy miért lehet még a banknál, vagy miért interjúzhat még mindig az újabb és újabb őrült ötletekkel előálló, túlkoffeinezett asszisztens. Hacsak nem azért, mert különben vége lenne a kampánynak.
A megszemélyesített bank koncepciója alóli kivételt a surdasapkára és a Megatánc egykori sikerére épülő
K&H Bank reklámjai, valamint a széteső, egy szál MDF tulipánnal összetartott
Unicredit hirdetések képezik. Na meg az
OTP, bár igaz, hogy csak azért, mert náluk szinte nem is beszélhetünk egységes kommunikációról. A Citibank most egy vérunalmas talking heads koncepcióval rukkolt elő, de a filmek annyira jellegtelenre sikeredtek, hogy már abban a pillanatban elfelejti őket az ember, amikor látja. A legutóbbi kitörési kísérlet az
MKB Bank nevéhez fűződik, akik valamilyen megmagyarázhatatlan okból a kis herceg bolygóinak lenyúlásában, és bank egy cilinderes, piroskabátos porondmesterként való ábrázolásában látták a kiutat. Ez a tévé másik oldaláról inkább zsákutcának tűnik, mert az űberklisé tandembiciklin egyenpiros pulóverben és baseball-sapkában egy lábas házat kergető kirakatcsaládnál fájdalmasabb reklámélményt a közelmúltból hirtelen nem tudnék említeni. Mikor jön már egy bank, aki rendet tesz, és egy épkézláb stratégiára épülő, egy értelmes kampánygondolatot következetesen továbbvivő reklámokkal maga mellé állítja a jó reklámokra szomjazó fogyasztókat? Én már nagyon várom.
Címkék: bank hungarikum
