Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Az utóbbi idők egyik legzseniálisabb sorozata, a Mad Men első évada (Amerikában nyáron jön a második) hamarosan nálunk is képernyőre kerül a Magyar Televízió jóvoltából, mi pedig megragadjuk az alkalmat, hogy azoknak is bemutassuk, akik még nem hallottak róla, vagy hallottak, de még nem látták, és szívesen olvasnának róla, mielőtt megnézik. Nem, a Mad Men nem őrültekről szól. Vagyis bizonyos értelemben igen. A sorozat a Madison Avenue-n dolgozó férfiak életébe enged bepillantást. És ha
Ez az az időszak, amikor az ügynökségen dolgozók nemi hovatartozásukat illetően jól elkülönültek az irodában: valódi pozícióban csak férfiak voltak, akik zárt ajtós irodáikban agyaltak világmegváltó ötleteken, amiket aztán a verbális és tettleges piszkálódásoknak kitett titkárnők lázasan legépeltek. A történet tehát legnagyobb részt ebben az irodában játszódik, és bemutatja a misztikus kreatívigazgató, a lezser tulaj, a művészkedő art department, a túlbuzgó junior account executive, és a számtalan csinos titkárnő hivatalos és kevésbé hivatalos ügyeit.
A kreatív részleg dolgozói (napjainkkal ellentétben) ugyanúgy néznek ki, mit bármely más cég komoly alkalmazottai, ám amikor bezárul az irodák ajtaja... A legjobb bourbonöket élvezik, rágyújtanak kedvenc Lucky Strike-jukra, (Mit rágyújtanak, nincs jelenet cigi nélkül!) és egy-két óra tömény meló után lemennek a közeli bárba, hisz megérdemlik. Ha már a munkánál tartunk, természetesen mit sem érne az egész, ha a szakmai részbe nem pillanthatnánk be: brainstormingok, ügyfélprezentációk, státuszmeetingek, fókuszcsoportok, castingok.
A kreatívok egyik-másik termékre (akkori mércével mérve) briliáns ötleteket találnak ki, a kreatívigazgató oktatja ügyfeleit, hogy a reklám nem más, mint selling happiness, ám az is előfordul, hogy savanyú arccal veszik kezükbe az újonnan kijött VW Beetle „Lemon” hirdetését, és lesajnálón dobják sutba. (Persze még nem tudják, hogy a történelem utólag a VW és a DDB csapatát igazolta.) Mivel 1960 az elnökválasztás éve volt, politikai kampánycsinálásból is kapunk egy leckét. A kampányidőszak egyik Kennedy filmje borzolja a kedélyeket a Sterling Coopernél, melyben Eisenhower elnök nem túl pozitívan beszél Nixonról. A filmbeli team, mint a Nixon kampány ügynöksége, nem örül a jól sikerült konkurens filmnek, és a visszavágóra válságmeetinget rántanak össze.
Azt azért fontos megjegyezni, hogy – mivel nem dokumentumfilmről van szó –pontatlanságok azért előfordulnak. Egy (ügyfélprezentáción hirtelen megszülető) Lucky Strike szlogen például (It’s toasted) a valóságban nem a ’60-as évek gyermeke, hanem sokkal hamarabb, már 1917-ben használták. De ez csak apró szőrszálhasogatás, hiszen egyébként remek a történetvezetés, a karakterek alaposan kidolgozottak, és a hangulat utánozhatatlan. Az art deco hibátlan keretet ad a happy-smiley világnak, ám mivel a szereplőket nem csak a munkában, de magánéletükben is láthatjuk, arról is kapunk némi képet, hogy a már-már Coca Cola plakátra való családi idillek mögött mi is rejtőzött valójában. Ne várjunk pörgős, jackbaueres akciókat, hisz a film tempója is a 60-as éveket idézi; az üresjáratnak tűnő részeknek is megvan azonban a helyük.
A magyar premierrel kapcsolatban egy félnivalónk van csupán, mégpedig a fordítás. Amúgy is elég insider a sztori, de ha még félre is fordítják, biztos a katasztrófa. (Az account ugye ebben a szövegkörnyezetben például nem könyvelő!) A legpraktikusabb meg lehet, az lenne – hogy a nem szakmabeliek is
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.