Aki gyanús, az nem gyanús, aki nem gyanús, az gyanús - összegezte a parancsnok utasításait az egyszerű hajdú, mikor Lúdas Matyit akarták elfogni, akiről feltételezték, hogy álruhában bújik meg a tömegben. A szenzációs rajzfilm logikája köszön vissza a Clue nyomozós stratégiai társasjáték ambient kampányában is. A lényeg, hogy azt érzékeltessék, hogy ebben a játékban a játékosok közül bárki lehet a tettes. Ennek érdekében különféle helyekre tettek ügyes kiegészítőket, amelyekkel a legváratlanabb helyzetekben szembesítik az embereket azzal, hogy akár ők is lehetnek gyanúsítottak.
A legjobb talán a nyilvános vécékben megvalósult ötlet, ahol a folyékony szappant vérvörös, kevésbé áttetsző tisztítószerre cserélték. A gyanútlan emberünk épp megkönnyebbülve lép az adagolóhoz, amelyből ez a cucc folyik a kezére, amit eldörzsölve a tenyerén úgy néz ki, mintha most szeletelt volna fel valakit a piszoárok között. A kampány másik, kevésbé eredeti eleme az volt, hogy késeket ábrázoló matricákat ragasztottak a metrókapaszkodókra, amelyek nyelét megfogva minden utasból közveszélyes gyilkos vált. A kissé primer utasriogatásnál sokkal szellemesebb az a megoldás, amelynek lényege, hogy olyan matricákat tettek a metrómegállók falára, amilyenek a rendőrségi szembesítések során felsorakoztatott gyanúsítottak mögött szokott lenni. Ez előtt állva megint csak maguk az utasok válnak a reklám részévé, egyúttal a többiek szemében potenciális gyanúsítottá.
Címkék: játék humor ambient morbid