Sokan egy lesajnáló kézmozdulattal intézik el a reklámversenyek jelentőségét, mondván az csupán egy kirakatrendezvény unatkozó kreatívoknak, az oda nevezett reklámok pedig köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Szerintük egy reklámfesztivál csak arra való, hogy az ügynökségek öncélúan fitogtathassák kreativitásukat, és egymás vállát veregetve ünnepeljék saját kiválóságukat. Merthogy a valódi ügyfélnek nem ez kell, a tévében nem lehet ilyen merész reklámokkal kijönni, a fogyasztó agyát csak a jól bevált módszerekkel, hosszú, háromdés product demókkal, beszélő fejekkel, celebekkel, és bugyuta, a termékelőnyöket bemutató párbeszédekkel, az utcán hát mögül előkapott Pervollokkal és Cillit Lajosokkal lehet jól átmosni.
Azoknak, akik így viszonyultak idáig a reklámversenyekhez, az egyik legnagyobb és legnehezebben mozduló mamut, a Procter&Gamble adott most csattanós leckét. Történt ugyanis, hogy néhány éve a nemzetközi managementben valakinek szöget ütött a fejébe a gondolat, hogy mi van akkor, ha a vicces és szórakoztató reklámok nem is ártanak annyira egy márkának, és ne adj isten még az eladásokat is segíthetik. Mi van, ha akkor is átmegy az üzenet, ha nem rágják a nézők szájába az üzenetet, és nem egy harmadikos kisiskolás szintjén beszélnek hozzá. Tegyünk egy próbát - mondta barátunk - és kiadta az utasítást, hogy az ügynökségek próbáljanak meg a nagy Procteres márkákra szabott, eredeti ötletekkel előállni. Persze óvatosak voltak, és először csak a print hirdetésekkel próbálkoztak. Aztán leforgattak néhány filmet, de épp csak annyira tették adásba, hogy nevezni lehessen. A fesztiválsikerek láttán aztán kieresztették a reklámfilmeket az internetre, és csodálkozva figyelték, hogy terjed a híre, és az emberek szeretik.
A sikeren felbuzdulva pedig fogták, és újra betolták az országos tévékbe, csak most már hatalmas médiabüdzsével, rendes kampányként. És lőn, az emberek ott is szerették, beszéltek róla, emlékeztek rá. Először tavaly játszották ezt el a Tide-nak készített filmmel, amit egyenesen a Super Bowl döntőben vetítettek, most pedig a hírek szerint (kreatív.online), a Crest fogkrémnek készített, Arany Oroszlánt nyert filmekkel csinálják majd meg ugyanezt. Meg is értem, mert a reklámok kifejezetten viccesek. Az alapötlet annyi, hogy a Crest-től olyan ellenállhatatlan és lefegyverző lesz a mosolyod, hogy ha megvillantod, bármit mondhatsz a másiknak, nem fog rád megharagudni. Az egyik filmben egy házassági szerződést írat alá a leendő férj megdöbbentő őszinteséggel tálalva a hírt, a másikban egy bulldózer kormányánál ülő munkás magyarázza mosolyogva egy csapat gyereknek, hogy mindjárt letolja a játszóterüket, a harmadikban pedig azt adagolja be a férj a feleségének, hogy az ő hibájából valószínűleg mindketten tetvesek. Szóval lehet egy reklámversenyt ügyesen is kezelni, és szép lassan, pipi lépésekben haladva ugyan, de az értelmet, valódi gondolatokat és nem utolsó sorban humort megcsillantó reklámok felé elmozdulna a nagy, stratégiai fontosságú termékek esetében is, ahol idáig csak a biztonság, kiszámíthatóság és a középszer voltak az elfogadható értékek. A P&G már elkezdte. Filmek a tovább után.
Házassági szerződés:
Bulldózer:
Tetvek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
