nem hanem öreg vagy

Háth, ami azt illeti, tényleg ambivalens érzéseim vannak a reklámmal kapcsolatban, és nem a grafika okán. Ennek ellenére jónak tartom, hiszen mégiscsak lazára veszi a figurát, és pozitív felhangot ad a témának. Sokszor már ez a pozitív plusz is elég. Engem pl. nagyon megfogott az az 1%-os reklám, ahol a rákos gyerkőcök alkut ajánlanak a pénzért cserébe, mely szerint meggyógyulnak. Lehet, hogy nem vicces, de pozitív, és ez már elég ahhoz, hogy nekik ajánljam (szívem szerint az államnak adnám az adóm 1%-át, a hasznos szervezeteknek meg a többit).

szerintem nem is az a cél, hogy jóízűt nevess ezen, hanem hogy elgondolkozz mindazon, amit le is írtál. Arról lehetne beszélni, hogy AD szempontból milyen, az üzenete nekem átjön, szerintem jó az ötlet.

Ki szeret tévében, plakáton, akárhol nagyon beteg, elesett, szenvedő élőlényeket nézni?
Ha ilyennel szembesül az ember, inkább elnéz, elkapcsol, szeretne túllenni rajta.
Na most az élőlények jelen esetben emberek, ráadásul gyerekek.

Előkerült a "cserébe nagyon meggyógyulunk" reklám.
Az szerintem is jó, ellentétben a másikkal, amikor az az ismert(ebb) nő mantrázza a szöveget, hogy hány és hány gyerek szenved, és adjunk pénzt, miközben szerencsétlen gyerekek fotóit mutatják...

Tisztában vagyok vele, hogy "az élet nem habostorta", ha kell még demagógia, írom: születünk, élünk, meghalunk, bla bla bla..
De ezek a dolgok, az elmúlás akkor is nehezen emészthetőek, ha magas kort megért, szép halált halt emberekről van szó.

Ezek a súlyos betegségek viszont nem teszik lehetővé a szép halált (ok, hogy a gyógyulásukra kell a pénz, és én bízom benne, hogy sokuknak sikerül is). És ezzel kevesen akarnak szembesülni. A legtöbb családban, rokonok, akár barátok közt is előfordulhatott hasonló tragédia. Senki sem szereti ezeket újraélni, felidézni.

Ezek a fájdalmas arcok mégis azt teszik - azon kívül, hogy saját tapasztalat nélkül is képesek jelentős negatív hangulatot kelteni.

És szerintem nem erre van szükség.
Nem arra, hogy gyorsan elkapcsoljunk, nem arra, hogy kizárjuk az életünkből a betegségükkel küzdő embereket.

Viszont ez csak úgy megy, ha "fogyaszthatóbbá" tesszük a drámát. Egy ilyen plakát láttán képes elgondolkozni az ember, sőt beszélni róla. Szerintem ez a cél, és ezt el is éri.

Hát nálam ebben a témában nagyon "mellémentnek" a danone-os, alagútba bevonatozós, szomorú szép arcú kislányos reklám számít.
Merthogy Sinkó "Hannibal Lecter" László volt a hang, aki felmondta a szívszaggató szöveget. És ez, így, nem kicsit volt morbid...

Akkor már inkább a szétfotosoppolt bohócdoktor.

Inkább ez, mint amikor a karatés kisrác közli, hogy ő legyőzte a rákot.

Szerintem az szándék nem rossz, miszerint próbáljunk meg egy kis pozitívat vinni reklámba, ne egy síró kisgyerek képével reklámozzunk... A megvalósítás viszont gyötrelmes. Nem grafikai szempontból, azon mindenki igyekszik minél előbb túltenni magát, dehogy a beteg gyerekeket úgy ábrázolni a képen, hogy ártó szándékúak, szörnyű (még ha a kaszás is az, akiről szó van)! Ha magától megcsúszik a halál a gumin, az más. Akkor a gumi az halálbiztos, és egy vicces képpel ezt is ábrázolják. De üveggolyót szórni a lépcsőre elég brutál szerintem. Rossz a képhatás.

Hogy a kép üzenete mennyire megy át az nekem is kérdéses...
De a szándék jó és talán az irány is.
Nagyon-nagyon felszínes ember az, aki csak a "kopaszgyerek" típusú reklámra reagál, egy ilyenre nem. Ez a bulvár színvonal alja, sajnos.

Nézzétek meg a www.csodalampa.hu-t: sok-sok mosolygó, nagyon súlyos beteg gyerek...

sztem jó, akárhogy is nézem, jó

egyedül engem is a sírnivaló kivitelezés zavar benne, semmmi más nem

ez halál szar.

Én durvának, embertelennek tartom ezt a reklámot, hiányzik belőle az empátia. Nem hiszem, hogy a Halálnak, a "Kaszásnak" egy képen kellene szerepelnie a gyerekekkel, erősítve ezzel bennük és szüleikben a betegségük súlyát (mert ezt a plakátot, gondolom, az érintettek is látják). A halál nem vicces annak, akinek a közelében van, a készítőit ezért érzéketlen, hatásvadász bunkóknak tartom. A pozitív szemlélet persze nagyon fontos, de ez nem az!

Kirbor, szerintem meg a súlyos beteg gyerekeknek jó ismerős a halál. Nagyon sokuk, még az egészen kicsik is meglepő természetességgel fogadja el, hogy a halál bizony közel van hozzájuk. Nem véletlen, hogy az érintett szülőket - jobb esetben - arra késziti fel pl. a kezelőorvos, hogy bizony a gyerek akár naponta meg fogja kérdezni, hogy Anyu, ugye meg fogok halni? És erre a legnagyobb hiba azonnal és minden esetben rávágni, hogy Dehogy aranyom, minden rendbe fog jönni. Szóval ha neked nem tetszik a reklám, az egy dolog, de szerintem azok a gyerekek-szülők, akik ilyen helyzetben vannak, nem berzenkednek ennyire a Kaszástól. Sajnos mindennapjuk része...

hát nem tudom, az üzenet szép, én is értem ám, h mit akarnak, de ha a KONKRÉT üzenetbe belegondolsz, akkor nekem már nem annyira jön be, h gyere fiam, röhögj te is meghal(hat)sz... természetesen nem voltam még ilyen helyzetben, de vszeg a készítők se, kirbor-hoz hasonlóan vhogy nekem is hiányzik az empátia... nem is tudom, minél többet gondolkozom rajta, annál több és összetettebb gondolatom támad (ez így most történik miközben írom a kva hosszú kommentet persze :D), már össze se tudom foglalni. de minél tovább töröm rajta a fejem, annál kevésbé érzem azt, h viccesen fogná fel, én inkább a tragédiát látom benne, h ott nevetgélnek a gyerekek a halálon, miközben az vár(hat) rájuk...nem is tudom, nehéz elmondani, végülis a lényeg megvan, h elgondolkoztam rajta meg foglalkoztam vele v mi...

Nos, a sok fájdalmas, szenvedő tekintetű kisgyerekes reklámokban van empátia, ott aztán jól együtt éreznek a gyerekkel. De nekik szükségük van-e erre? A félkarúhoz sem úgy mész oda az utcán, hogy "úú, de rossz hogy csak fél karod van, hagy segítsek", sőt, ezek az emberek szeretnék, ha teljes embernek tekintenénk őket. Így nézve az empátia az, ha úgy viselkedsz, hogy minél elfogadhatóbbá próbálod tenni a közérzetét. Azt ő is tudja, hogy szar neki, de ha figyelmezteted is rá folyamatosan, akkor teszed a legrosszabbat nekik.

Kaktusz 2008.08.04. 16:45:30

egyetértek. de a kivitele ennek akkor is gagyi.

sztem nagyon bájos, erre van szükségük a halálos kisgyerekeknek. a betegségeket csak kis eséllyel győzhetik le, úgyhogy itt már nem is ez a lényeg, hanem, hogy rövid és szomorú életükben legyen vidámság, megértés, szeretet.


persze a beteg gyerekek megszokták, hogy a körülöttük lévő emberek, felnőtt emberek közül kevesen értik az ő problémájukat. számukra ez a fajta értetlenség, ami az itt hozzászólók közül egy-kettőből árad, ugyanolyan természetes, mint maga a halál.

ha azt mondod, nincsen semmi baj, akkor legjobb esetben is kedvesen elnéző mosollyal válaszolnak. de leginkább kiszolgáltatottságot és magányt éreznek, ami fájdalmasabb, mint máskor.
ezért öntött el a melegség, amikor megláttam ezt a printet. azt vártam, h. csupa pozitív véleményt fogok olvasni egy ilyen nyitott és progresszív blogon. szóval nem is értem!


az óvszeren elvágódó halál egy geg, kacsintás azok felé, akik még nem aidsesek, és tehetnek valamit azért, hogy ne is legyenek azok. az betegeknek nem üzen semmit. ez viszont igen. pozitívat. mutassuk meg egy beteg kisgyereknek, és figyeljük az arcát.

halálos beteg, bocsánat