Aki életében vezetett már blogot, az biztosan elgondolkodott már azon, mennyit is érhet az a kis szelet, amit kihasított magának az internetből. Vajon mekkora blogjának reklámértéke, értékesíteni tudná-e a bannerhelyeket az oldalon, találna-e olyan cégeket, szívesen elhelyeznék hirdetéseiket a blogon? Külföldön már teljesen bevett dolog, hogy a médiavásárlók a blogokat is potenciális partnerként kezelik, és a kampányok tervezésénél figyelembe veszik őket. Nálunk ez még nagyon gyerekcipőben jár, az ügyfelek és a médiások sem mernek mozdulni, úgy tűnik, inkább mindenki kivár.
Ebbe az állóvízbe dobott néhány hónappal ezelőtt kavicsot a plastik média, az egyik legrégebb óta vezetett hazai blog és annak gazdája Sasvári "Angelday" Józsi. Az addict olvasói közül biztosan sokan ismerik az étteremkritikus nördöt, a teniszrajongó "főszerkesztőt", az indexes Futóblog társszerzőjét, az Apple nem hivatalos magyarországi nagykövetét, a Kárpát-medence Super Marióját, aki a maga utánozhatatlan stílusában évek óta megszállottan vezeti a mára komoly olvasótáborral rendelkező blogját. Miután megelégelte a Google Adsense nehézkességét, a blogreklám Neil Armstrongja gondolt egy merészet, és meghirdette saját reklámprogramját, aminek sikere talán őt magát is meglepte. A hirdetők mindössze két nap alatt elkapkodták a helyeket, és két teljes hónapra előre lefoglalták a bannereket a blogon. Az első fecskét kérdeztük a siker okairól, a blogokban való reklámmegjelenések jövőjéről és Rékasi Károly magyar hangjáról:
Mi vett rá, hogy a kirúgd a Google-t, és az Adsense hirdetések helyett megrizikózd
egy saját reklámprogram beindítását?
Őszintén szólva a Google Adsense hirdetésekkel kávéra valót tudtam csak keresni. Akármekkora site-od van, a kattintások után fizetnek, én pedig nem hiszek ezekben a dolgokban. Ráadásul kávét sem iszom 2003 óta.
A visszejelzések alapján megtalálták a számításaikat?
Az egyik legnagyobb hirdetőm a Fotexnet. Azt hiszem neki meg kellett találnia, mert a második szakaszban is jelentkezett, hogy újra vásárolna. Érdekes módon egy hirdető sem élt vissza a teljesítési utáni fizetéssel, mindenki rendesen fizetett. Magam is meg vagyok lepődve ezen, bár nem természetellenes az érzés. Mélyebbre ásva talán arról is szól a dolog, hogy a hirdetők maguk is olvasók, ettől egyfajta "ismerjük egymást" típusú közösségi jelleg alakult ki.
Hogy fogadta az olvasótábor a kezdeményezést?
Úgy vettem észre, hogy a hirdetési modell sokaknak tetszett, példaértékű esemény volt. A nem kötelező előfizetési modell, amivel szintén kísérletezetem, ellenérzéseket váltott ki több olvasóban. Tegyük hozzá, paradox módon, mert ugye a hirdetésektől lehetett volna megszabadulni egy jól működő előfizetéses modellel.
Hogy látod a blogok jövőjét? Szerinted mi tartja vissza a nagy hirdetőket attól, hogy blogokon hirdessenek?
Nem ismerem a médiapiacot, fogalmam sincs milyen büdzséket, és milyen módon osztanak fel regionális igazgatók. A vektorok abba az irányba mutatnak, hogy a blogok is lassan, de biztosan megérkeznek a médiavásárlók, ügynökségek, kosztümös nők és habos kakaók világába. Bizonyos értelemben vett sikertörténet egy másik hasonló projektem, a Futóblog, ahol Winkler Róberttel közösen csináltunk egy blogot a futásról a Nikenak.
Egyáltalán nem bánnám, ha a tradícionális, régi beidegződésű média világa mellett erős, és mélyre hatoló gyökeret tudna verni a sok esetben gonddal kalapácsolt, kézműves citizen media. Én magam már szinte kizárólag csak ilyesmit fogyasztok, a kereskedelmi televíziózást népbutításnak élem meg. Egyszerűen nem érdekel Rékasi Károly magyar hangja.
Mit javasolnál azoknak, akik hasonló cipőben járnak?
Jó kérdés, fogalmam sincs, nincsen receptem. Én csak kísérletezgetek a magam módján dolgokkal, tevékenységekkel, médiatermékekkel.
Hogyan tovább? Vannak még terveid ezen a téren, vagy elérted, amit akartál?
Nekem meg van az a szabadságom, hogy a blogom egy kreatív mező, ahova nagyokat szarhatok. Éppen ezért kellően felszabadultan és kötöttségektől mentesen tudom termelni a hülyeségeimet, egészen addig a pontig, amíg engem szórakoztat. Tegnap például fogalmaztam egy levelet a barátaimnak, amit újra elolvasva kuncogni kezdtem. Erre mondják, hogy a saját poénjain röhög.
Nincsenek kifejezett céljaim a bloggal kapcsolatban. Amíg értelmét látom, addig csinálom. A protestáns blogger etikát fogalmazgatom magamnak esténként, ennek egyik pontja az, hogy szeressük csinálni azt, amit csinálunk, a többi ennek következménye.
Egykori teniszedzőm, Visztenvelt Károly mondta nekem, hogy elsősorban szeressem a sportot a játékért magáért, az összes többi ennek a folyománya lesz majd. Két hét múlva kirúgott, és elhagyta a fővárost. Remélem egy kasszírnőért.
Címkék: blog interjú