Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Néhány hónappal ezelőtt nagy felhördülést váltott ki a hír, hogy a Microsoft nem mást bízott meg 300 millió dollár összköltségvetésű reklámkampányának elkészítésével, mint a reklámipar bezzegjének tartott, az utóbbi években sikert sikerre halmozó, szépen lassan minden gigaügyfelet magához édesgető, rövid idő alatt meseszerű karriert befutó céget, a tinilányok bálványának tartott Alex Bogusky vezette Crispin Porter & Bogusky reklámügynökséget. Az ellendrukkerek a hír hallatán már előre dörzsölték a tenyerüket, mondván az eminensek most majd jól megbuknak a vizsgán, hiszen ha valamit, akkor a világszerte egyszerűen csak a gonosz szinonimájaként rögzült Microsoft imidzsét nem lesz egyszerű kivakarni a mocsárból. Már csak azért is problémás a dolog, mert a fő riválisnak, az Apple-nek évek óta van egy jól működő, időről-időre megújulni képes koncepciója, amelyben két karakter, a Mac-et megszemélyesítő Justin Long és a pécét alakító zseniális színész, John Hodgman kettősének fantasztikus alakításaira épül.
Aztán elkezdtek szállingózni a hírek, amelyek arról szóltak, hogy Boguskyék nem mást fognak megtenni a kampány arcának, mint Bill Gates-t, ami azoknak, akik látták a nagyvezér búcsúztatására összedobott, sztárokkal telezsúfolt, kifejezetten vicces filmet, nem is tűnt annyira elvetélt ötletnek. A leglúzerebb fejű milliárdos mellé azért be kellett tolni egy igazi karaktert is, aki képes lesz a filmeket megtölteni élettel. Erre a szerepre az ország egyik legnépszerűbb komikusát Jerry Seinfeldet nézték ki, aki egy közép-amerikai ország éves költségvetésének megfelelő összegért cserébe rá is bólintott az ajánlatra.
Ezután következtek a várakozás felfokozott hónapjai, amikor különböző, vadabbnál vadabb találgatások láttak napvilágot arról, mire is fognak épülni a Microsoft imidzsét megmenteni hivatott kampány filmjei. Aztán két héttel ezelőtt egyszer csak megérkezett a nagy durranás, ami sokak nagy örömére inkább csak egy halk pukkanás lett, az is a szagosabb fajtából. A reklámblogok darabokra cincálták a filmet, és Bob Garfield, az AdAge kriktikusa sem fogta vissza magát, amikor a negatívumokat kellett összeszedni a kampányról. Én nem vagyok róluk ilyen rossz véleménnyel, és a fanyalgás helyett inkább összefoglalnám a őket néhány tőmondatban azok számára, akik a szöveges poénokra épülő szpotokat nem teljesen értik.
Az elsőre elég semmilyennek tűnő sztori arra épül, hogy Seinfeld és Gates összefutnak egy cipőboltban, ahol Seinfeld hülye tippekkel segít Billnek a vásárlásban. A megfelelő lábbeli kiválasztása és néhány erőlteett poén után Bill a kasszánál felmutatja a kölyökkori fényképét ábrázoló, William Gates névre kiállított platinum klubtagsági kártyáját. Az egésznek zavarba ejtően semmi köze sincs a Microsofthoz, és az Apple sem kap egyetlen jobbegyenest sem. Egyedül a film végén hangzik el egy kérdés Seinfeld szájából, aki azt szeretné megtudni, hogy a Microsoft mérnökei nem tervezik-e, hogy a közeljövőben előállnak egy ehető számítógéppel, és arra kéri a cégvezért, hogy ha igen, akkor adjon neki jelt a nadrágjával. Erre Gates megáll, és a fenekét megrázva igenlő választ ad. Ennyi.
A sorozat második darabja már sokkal fogyaszthatóbbra sikerült. Ebben a két főhőst egy átlagos amerikai család házában láthatjuk, ahová azért jöttek, hogy közelebb kerüljenek az átlagemberekhez, akiktől az évek során mindketten eltávolodtak. Ebben a filmben talán még kevesebb szó esik a Microsoftról, mint az elsőben, szinte végig csak a sitcomokra hajazó történéseket láthatunk, amelyekben a családtagok és a két vendég között egyre feszültebbé válik a légkör, amíg végül ki nem teszik a szűrüket a lakásból. Az ötperces klip lényegi fél perce csak a végén következik, amikor Seinfeld újra elkezd áradozni, mondván Gates már több mint egy milliád embert kapcsolt össze egymással, és azon tűnődik, hogy mi következhet még ezután? E-mailező békák, aranyhalak saját weboldallal, vagy blogot író amőbák? Végül megkéri Gates-t, hogy ha ez az eszmefuttatása helyes, akkor adjon elő egy kis robot-táncot, amit Billy Boy örömmel meg is tesz. Kövezzetek meg, de én ennél a filmnél már mosolyogtam egyik-másik poénon, bár bevallom egyelőre én sem nagyon értem, pontosan hová is akarnak ezzel az egésszel kilyukadni a redmondiak.
Gondoltam, a mai nap talán magyarázatot adhat erre a titokra is, mert a hírek arról szóltak, hogy ma új szakaszába lép a kampány. Hogy mennyire volt ez tudatos lépés, vagy mennyire kényszerültek rá a Seinfeldes filmek vártnál hűvösebb fogadtatása miatt, mindenesetre Billék abbahagyták az első vonalat, és egy merész húzással belecsaptak a lecsóba. Egyenesen nekimentek az Apple reklámjának és hétköznapi emberek, celebritik és egy John Hodgman-hasonmás bevetésével betámadták azt az Apple által szorgalmasan építgetett sztereotípiát, hogy a pc egy idejétmúlt, béna, lúzer dolog. Eva Longoriától Pharrel Williamsen keresztül egészen Deepak Chopráig (WTF???) jönnek az arcok, hogy büszkén a szemünkbe mondják "I'm a PC", ezzel próbálva változtatni a már-már szitokszóvá váló kifejezés jelentésén. Furcsa dolog így direktben betámadni a Mac hirdetéseket, hiszen ez egyúttal annak az elismerése is, hogy bár ők az óriások, kommunikációban a pinduri almás cég diktál. Másrészt viszont jól is kijöhetnek belőle, hiszen ha tényleg sikerül elmozdítani a pc megítélését a béka segge alól, és legközelebb, amikor valaki Apple-reklámot néz, már ez a film is ott motoszkál majd a fejében, talán kritikusabban szemléli majd azokat. Nagy kár, hogy ez az egész hozzánk még a hírekben is alig ér el, pedig most bizony itt van a fő frontvonal a reklámban, ez a modern idők Coca-Pepsi harca, amit majd a reklámtöri órákon fognak tanítani, már he egyszer nálunk is lesz ilyen. Nézzétek meg a filmeket, aztán mondjátok el, szerintetek jó úton indultak-e el a Crispines fiúk vagy ezúttal beletört a bicskájuk a Vistába.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.