A múlt héten kísérletet tettünk arra, hogy egy játékos szavazás keretében felmérjük a hazai reklámügynökségek megítélését. A szavazás végül nem úgy alakult, ahogy mi azt előzőleg szerettük volna, így utólag be kell látnunk, hogy a szavazás ebben a formájában nem volt igazán életképes kezdeményezés. Talán eleve szerencsésebb lett volna úgy feltenni a kérdést, hogy melyik a legismertebb vagy a legnépszerűbb reklámügynökség, így el tudtuk volna kerülni azt a látszatot, mintha mi ezt egy véresen komoly, nagy szakmai értékkel bíró megmérettetésnek szánjuk. Ennek ellenére örülünk, hogy ennyi szavazat érkezett, és boldogan nyújtjuk át az utolsó pillanatban belehúzó Laboratory Ideasnak a győztesnek járó virtuális csemegekosarat, amelybe néhány csomag cikóriakávé, táblás csoki és tusfürdő közé jókívánságainkat és elismerésünket csomagoltuk. Köszönjük mindenkinek, aki részt vett ebben a játékban, és leadta a szavazatát az általa preferált ügynökségre.
De most térjünk is rá eheti témánkra, ami nem más, mint a gomba módjára szaporodó, reklám célzattal indított, általában egy nagy ATL-kampányhoz csapott blogok kérdése. Az utóbbi hónapokban nagyon elharapóztak itt a dolgok, blogoltak már a Happyness Factory torzszülött szereplői, vezetett weblogot az Unicum Next eltűnt receptje után nyomozó kissé paranoid gasztro-detektív, indult egy a Nike által szponzorált Futóblog és olvashattuk már a Benkő Zoli nevében közzétett rejtélyesen semmitmondó bejegyzéseket a Volksbank külön bejáratú blogjában. De nem sorolom most az internet összes Frankeinsteinjét, elég annyi, hogy elképesztő méreteket öltött mostanra a reklámblogolás, lassan már semmit sem lehet a piacra dobni anélkül, hogy arról ne vezetne valaki blogot.
A legtöbb ilyen jellegű kezdeményezést elnézve az az ember érzése, mintha az ügyfeleknek mindösszesen ennyi csapódott volna le a teljes webkettőből, mintha az újszerű internetes lehetőségek és a blog indítása egy és ugyanazon fogalom lenne. Ezt a blogokat övező, már-már vallásos áhitatot persze az ügynökségek kegyetlenül kihasználják, és a prezentáció feltúrbózásaként vagy egyszerűen csak a reklámötletet helyettesítve minden boldog és kevésbé boldog ügyfélnek megpróbálnak eladni legalább egy ilyen jellegű ötletetet. De hát nincs ezen mit csodálkozni. Gondoljunk csak bele, milyen felszabadító érzés lehet az ügyfelek arcán elterülő angyali elégedettséget látni, miután kimondtuk a buzzword-öt: blog!
Persze nem azt mondom, hogy semmi értelme sem lenne egy reklámcélú blognak, de túlmisztifikálni sem érdemes őket. Ráadásul az első fecskék szinte mindegyike -tisztelet a kivételnek - fájdalmas érdektelenségbe csúszott, amin a bérkommentelők egyenhozzászólásai, a be nem regisztrált, hirtelenjében kitalált nevek alatt tett elismerő és bíztató megjegyzések csak rontanak. Ennek ellenére talán lehet ezt jól is csinálni, csak ahhoz persze jó tollú írók, egy vicces, jól kitalált koncepció és néhány hiteles, őszinte arc szükséges. Kíváncsi vagyok, mi a véleményetek a blogdömpingről, felfújt és hamarosan kipukkadó lufinak vagy épp ellenkezőleg, lassan beérő, letisztuló és szép jövő előtt álló reklámozási formának gondoljátok. Ez a kérdés, válasszatok!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
