Legutóbb Guy Ritchie-t szerezte meg a Nike a minden fórumon körbeünnepelt focis filmjének rendezéséhez, ezúttal pedig egy talán még nagyobb rendezőistent, a Fight Club és a Hetedik rendezőjét, az általam hason csúszva imádott David Finchert nyerte meg az ügynek. A Jó, a Rossz és a Csúf fantázianevű szpot az amerikai foci körüli őrületet lovagolja meg. A hihetetlenül hangulatos és gyönyörűen filmezett képek tökéletes összhangban vannak a zenével, ami nem más mint az azóta is kultuszfilmként számon tartott mozi Ennio Morricone által írt főcímdalának átirata.
A szpotban egy párharc történetét mutatják meg, aminek eredete egészen a két játékos születéséig nyúlik vissza. A két szembenálló fél összecsapásáig vezető utat a születésüktől kezdve végigkísérhetjük, egyikük mindvégig balról jobbra, másikuk (őt felismertem, Polamalu a Steelersből) pedig az ellentétes irányból szalad át mindig a képernyőn, míg végül a döntő pillanatban össze nem csapnak. Nézzétek meg, szerintem Wiedenék ezúttal sem lőttek nagyon mellé. Ha tetszett, csapjátok hozzá a mozidélelőtthöz a Leave Nothing sorozat előző darabját is. Megéri.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
![[brief.blog rovat:] Vienna Life: Pont](https://m.blog.hu/ad/addict/image/.external/.thumbs/bd0eda5706762aeb9a65e41e2ebfa96d_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
