Az az érdekes a reklámokkal kapcsolatban, hogy ha megkérdezünk valakit arról, szereti-e a őket, szinte azonnal elkezd belőle ömleni az epe, és talán csak a politikusokról tudna nagyobb indulattal beszélni. Ehhez képest az a tapasztalatom, hogy ha fordítva teszem fel a kérdést, vagyis hogy az illetőnek van-e kedvenc reklámja, azonnal megfordul a helyzet, és a legtöbb tesztalany csillogó szemekkel kezdi mesélni, hogy a múltkor látott az interneten egy jópofa vírusfilmet vagy a tévében egy vicces reklámot. A lényeg, hogy annak ellenére, hogy a reklámokat utáljuk, szinte mindegyikünknek van kedvence, ami azért elég furcsa, hiszen például az ritkán fordul elő, hogy valakit kirázzon a hideg a death metaltól, de azért legyen egy kedvenc Cannibal Corpes száma. Vagyis alapvetően ebből is kiderül, hogy nem feltétlenül a reklámokat, hanem csak rossz reklámokat utáljuk, ami tulajdonképpen egy teljesen természetes dolog. Ennek belátása a kezdő reklámfüggés megszerzéséhez már jó kiindulási alap.
Hogy jó példával járjak elöl, elsőként én osztanám meg a kedvenc reklámomat, amiről így belegondolva fogalmam sincs hogy melyik. Annyi reklámot szeretek és annyi különböző okból, hogy képtelen vagyok választani közülük egyet, ami uralkodhatna mind felett. Imádom például a Fedex filmjeit a teljesen hülye, néha meg a nagyon is valószerű humoruk miatt. A kedvencem az űrlényes Jenkins és a Stolen idea című epizód, amiben a főnök lenyúlja egy alkalmazott ötletét. Szeretem a Tide to Go mosótoll állásinterjún pofázó foltját, és szintén a humora miatt bírom nagyon a Centraal Beheer szpotokat, főleg a Bill Clintonos woodoo-bábut, na meg a Budweiser és Bud Light sorozatokat, élükön a Phone Chain-nel. Teljesen más okból szeretem Guy Ritchie a Nike-nek készített Next level filmjét a végkimerültségig edző focistáról, ami a képi világával, hangulatával és nyersességével ragadott meg. A líraibb hangvételű filmek közül nekem még mindig a Bravia balls filmje a szívem csücske, de a Monster.com gólyás álláskereső filmjét is bármikor újra tudom nézni.
Még sokáig tudnám folytatni a felsorolást, ami nem vezetne sehová, csak annyi derülne ki belőle, hogy én nemcsak amolyan hétvégi, hanem igazi hardcore reklámbuzi vagyok. A hét kérdése azonban arra vonatkozik, hogy ti hogy viszonyultok a reklámokhoz. Kíváncsi vagyok, hogy megátalkodottan utáljátok a reklámokat, és ettől a meggyőződésetektől egyetlen film sem tud benneteket eltántorítani, vagy azért néha-néha beadjátok a derekatokat egy-egy jobban sikerült darabnak, és mosolyogtok rajta, amikor senki sem lát. Vagy esetleg ti is Csernus doki kezei közé való reklámfanatikusok vagytok, akik órákig képesek beszélni a kedvenc reklámjaikról, ha valaki óvatlanul megnyomja rajtatok az advertising feliratú gombot. Szavazzatok, hogy kiderüljön mi az igazság, a kommentekben pedig írjátok le, hogy melyik reklám vagy reklámok állnak a legközelebb a szívetekhez. Na, bevállaljátok?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
