Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Nem is olyan rég volt szó a blogon a MEH által szervezett esélyegyenlőségi kampány első darabjáról, a kerekesszékes állásinterjút bemutató reklámfilmről, ami itt a Rekámszemle rovatban az eddigi legmagasabb pontszámot kapta. A négy témát feldolgozó sorozat második darabja a napokban került adásba, és a vakok szemszögéből mutatja meg az egyenlőtlen bánásmód problémáját. A tapasztalt reklámrendezőnek számító Herendi Gábor rendezte film arra igyekszik rámutatni, hogy attól, hogy valaki vak, még ugyanolyan teljes életet élhet, mint egy látó ember. Éppen ezért, ha ránézünk, nem egy vak embert kell látnunk, hanem egy embert, aki mellékesen vak. Talán első hallásra jelentéktelennek tűnik a kettő közötti különbség, pedig ég és föld van a két szemléletmód között.
A filmben egy vak házaspárt látunk (ők a való életben is egy párt alkotnak), akik egy szép kerek veszekedésbe húzzák bele egymást, aminek a végén még egy tányér is repül a férj irányába. A film lényege, hogy bár sejteni lehet, igazából csak a végén derül ki, hogy itt egy vak párról van szó, így vezetve rá a nézőt, hogy ez az ő megítélésük szempontjából teljesen lényegtelen dolog. Ugyanúgy élnek, úgyanúgy éreznek, mint bárki más, mindössze annyiban különböznek látó társaiktól, hogy nekik eggyel több problémájuk van. Az, hogy a vakok nem a szánalmunkra, hanem a figyelmünkre tartanak igényt erős és jó gondolat, amit a film szerintem ügyesen visz át.
Én magam ugyan nem hatódtam könnyekig a sztorin, de volt olyan ismerősöm, aki azzal hívott fel, hogy az imént látott egy reklámot a vakokról, és még most is libabőrös tőle a karja. Az egyetlen apró problémám a filmmel az utószinkron, ami nekem egy kicsit zavaró volt. Ez a profi színészekkel, egy profi hangstúdióban felmondatott, kimunkált párbeszéd valahogy nem passzol a két szereplő gesztusainak esetlenségéhez, természetességéhez. Ettől még persze a reklám működik, készítői és - furcsa ilyet leírni, de - a MEH is dícséretet érdemelnek (főleg, hogy a múltkori esélyegyenlőségi kampánnyal szemben ezúttal már feliratozva adták adásba a szpotot), hiszen újra egy a hazai társadalmi célú kampányoknál átgondoltabb és igényesebb filmet sikerült forgatniuk. Ha nektek is tetszik, akkor mehetnek rá a négyesek és ötösök, ha viszont nem volt rátok különösebb hatással, akkor meg a miniatűr osztályzatok.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.