Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Magyar art director menni Amerika

A hazai reklámképzés színvonaláról általában eltérnek a vélemények. Vannak, akik szerint színvonaltalan és felszínes, és vannak, akik szerint pedig egyáltalán nem is létezik. Ha account oldalra készülünk, még csak-csak össze lehet csipegetni valami kis tudást, viszont kreatívként szinte nincs más esélye az embernek, minthogy valami isteni csoda folytán egy ügynökséghez kerül mezitlábas szövegíróként vagy art directorként, ahol szépen lassan egyfajta kreatív inasként a céhmesterektől kitanulja a szakma csínját-bínját.

De akkor mit tehet az, aki nemzetközi szinten is elismert reklámszakmai tudásra szeretne szert tenni? Csak a külföldi iskolák jöhetnek szóba, de azok egyrészt irózatosan drágák, másrészt egy kezdő grafikusnak a hiányzó tapasztalat és gyakorlat miatt szinte elérhetetlenek. Ez azonban nem rettentette el mesénk főhősét, Jedlicska Marcit, aki a Young & Rubicam ügynökség megbecsült art directorként valószínűleg egy újabb agyzsibbasztó Danone brief felett zokogva úgy döntött, nem elégszik meg az itthon megszerezhető tudással, és a reklámoktatás fellegvárában, a Miami AdSchoolban csiszolja tökéletesre a tudását.

Ráadásul még arra is elszánta magát, hogy ezt a tudást velünk, itthon maradt irigyekkel és szájtátókkal is megosztja. Ezért indította el blogját MiamiAdVice néven (igen, tessék szépen kattintani) az iskola vezetőinek megrökönyödésére, akik az ötlet hallatán úgy meglepődtek, hogy zavarukban még a belső használatú anyagok publikálására is rábólintottak. A magyar reklám Don Johnsonának köszönhetően így most bárki bepillanthat az ott folyó munkába, és beleszagolhat abba folyamatba, amelynek révén valódi reklámszakember válik valakiből. A miértekről, hogyanokrol és nem utolsó sorban a hogyan továbbokról kérdeztem Marcit, aki készségesen válaszolt minden hülye kérdésemre. Íme.

Te a Young&Rubicam-nél voltál art director. Miért döntöttél mégis úgy, hogy elismert art directorkén elmész egy iskolába, ahol art directorokat képeznek?
A kíváncsiság hajtott és az az elég nyilvánvaló feltételezés, hogy bőven van még mit tanulnom erről a szakmáról. Ezért bepróbálkoztam a jelenleg legjobbnak tartottal, és szerencsére sikerült. Amúgy a Young rengeteget segített annak ellenére, hogy ez egyáltalán nem volt érdekük.

A hazai képzésekről milyen tapasztalataid vannak? Na, erről hosszan tudnék beszélni:) Volt fotószakos kisképzősként (Képző és Iparművészeti Szakközépiskola) először megpróbáltam az Iparművészeti Egyetem szürreális felvételi rendszerén keresztüljutni. Viszont mivel engem közben még javában fenyegetett a katonaság, elkezdtem járni az Általános Vállalkozási Főiskola reklámszervező menedzser szakára (már a neve is mindent elárul), de ekkor már a BBDO-nál dolgoztam mint junior art director. Aztán negyedszerre felvettek az Ipar vizuális kommunikáció szakára, ahová másfél évig jártam. Szóval elég sok tapasztalatot sikerült ezzel kapcsolatban szereznem. Szerintem itthon - legjobb tudásom szerint - nincs nemhogy felsőfokú, de még piacképes art director- és szövegíróképzés sem. Hogy miért? Egyszerűen azért mert a tanárok nagy része azért tanít, mert nem tudott érvényesülni a szakmában, másrészt meg azt a kevés lelkiismeretes, hozzáértő tanárt sem becsülik meg.  

Esélytelen, hogy valaki itthon nemzetközileg is piacképes tudásra tegyen szert?

Azért ez túlzás. Ha nagyon kitartó, folyamatosan és évekig képzi magát, mindemellett pedig folyamatosan képben van minden nemzetközi eseménnyel kapcsolatosan, akkor hosszú-hosszú évek alatt sikerülhet. Ezt mutatja az is, hogy több magyar kreatív is dolgozik a nemzetközi szakmában.

Mennyire volt nehéz kikerülni? Kellett például felvételizned?

Persze, és nem is volt egyszerű. TOEFL nyelvvizsga 85% fölött (azt hiszem), 3 szakmai ajánlólevél, 3 fogalmazás (pl. elemezz egy kampányt, kedvenc reklámod, egy márka amit elismersz és miért), kapsz egy briefet amire egy teljes kampányt ki kell dolgoznod, videó magadról megadott kérdésekkel és végül az 5 legjobb munkád indoklással. Nekem ez volt, de szerintem ezek a kérdések folyamatosan változnak.

Mennyibe kerül ez a kis móka?
Sokba. Nekem ez volt a legnehezebb része. Az iskola maga 30.400 dollár (éppen) de ehhez jön még az egyáltalán nem elhanyagolható "élj Miami Beach-en" összeg amit én egy picit alá is becsültem. Pl. egy normális lakás (ketten laktok) kb. 1400 dollár rezsivel együtt, sör 4 (diákkedvezménnyel egy utolsó helyen)-10 dollár, kávé 2-5 dollár stb.

Hogy ment a beilleszkedés?
Nem volt nehéz. Rengeteg náció, rengeteg szokás és rengetegféleképpen beszélt angol.
Szerintem ez az egyik legnagyobb előnye az iskolának. Nem lettem a legnagyobb "partyarc", de mindenkivel jóban vagyok, és egyre többen szeretnének dolgozni velem (munka közben derül ki, hogy ki kicsoda).
 
Hasznodra válik az itthon megszerzett tudás, vagy inkább gátol?
Mindenféleképpen hasznomra vált. Megtanultam beosztani az időmet, és itthon is viszonylag rendezetten, koncentráltan kellett dolgozni. Emellett a programok ismerete is rengeteget segít. Szerencsére nem egy reményt vesztett megkeseredett kreatívként jöttem ide, aki egy Malév járattal kirepült a robbanó halálcsillagból. Amúgy egyszerűen nem ragaszkodom ahhoz, amit tudok és gyorsan befogadom az új dolgokat. Nagy hülyeség lenne játszanom az "ahá ezt én már tudom" szerepet.
 
Hol próbálnád ki magad szívesen a gyakorlat során?
Ezt még nem tudom, de szerencsére rengeteg lehetőség van. Egyelőre városokban mintsem ügynökségekben gondolkozom, de az biztos, hogy egy interaktív ügynökséghez is szeretnék menni, na és persze elég valószínű, hogy Crispinékhez is benézek, ha már itt vagyok.

Miért kezdtél blogolni a tanulmányaidról?

Például a harmadik kérdésed miatt. Amúgy meg nekem is jó, legalább jegyzetelek az órákon, meg újra átismételem az órák anyagait.

Kinek ajánlod leginkább a blogodat?

Így jobban belegondolva azoknak, akik szeretik ezt a szakmát annak minden ellentmondásossága ellenére.

Ha jól tudom, először nagyot néztek az oktatók, amikor megtudták, hogy szeretnél publikálni belső anyagokat is.

Hát igen, kellett egy pár tisztelet kört futnom, de a legjobb érv az volt, hogy nem vagyok egyedül, és esetleg mások is jöhetnek kishazánkból (csing csing).

Mik a terveid? Kint szeretnél karriert csinálni, vagy itthon akarod kamatoztatni a megszerzett tudásodat?

Látva a végzősöket nagyon könnyű "top" helyeken elhelyezkedni a világban, de akármilyen nyilvánvaló hülyeség is, én otthon szeretnék elhelyezkedni, mert egyszerűen szeretek otthon lenni, és látom a fényt a magyar reklámalagút végén. Mondjuk nem kizárt, hogy kb. egy évet valami jól fizető helyen fogok tölteni - mert ugye vissza kell pörgetni a befektetett pénzt -, de rövid időn belül ott szeretném majd én is melletted támasztani a pultot az Arany Penge valamelyik következő, hihetetlenül rosszul szervezett partyján. 

Címkék: blog interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://addict.blog.hu/api/trackback/id/tr28888733

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: Turulcsirip - sasvaritamas 2009.01.20. 09:41:57

[...]Magyar art director menni Amerika[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kikkoman 2009.01.20. 10:14:26

Komolyan vissza akarsz jönni? Te most vagy megőrültél, vagy megszállot vagy:))

fck 2009.01.20. 10:47:14

Gratulálok!

Kommentelni fogok és köszönöm a megosztás önzetlenségét (bármilyen hülyén is hangzik így fogalmazva:)
High five:)

cyber panka 2009.01.20. 11:08:46

BigUp!
csüngeni fogunk a blogon

Hans Lopkowitz 2009.01.20. 11:48:11

Menni kell – én épp tavaszra tervezem... innen el!

egygrafikus 2009.01.20. 12:26:44

Gratulálok és sok sikert, kiváncsi vagyok hogy zajlik a dolog odakint.

De. A hazai képzésrôl írottakkal kapcsolatban nem értek teljesen egyet. Tény, hogy kifejezett art director oktatás nem zajlik itthon (mellékszál, de vicces a hazai ügynökségek gyakorlata: mindenki, aki nem operátor az art director, mindegy, mi a képzettsége, gyakorlata, stb. Így lehet aztán látni olyan hirdetéseket, hogy 1-2 éves szakmai gyakorlattal keresünk art directort, mûvészeti fôiskolai végzettség nem szükséges...), és az is tény, hogy némely általam ismert fôiskolán olyanok (is) tanítanak alkalmazott(reklám, stb) grafika szakon, akik életükben nem dolgoztak ügynökségen. Viszont alakul azért ez is: ott van pl. a Visart, ahol kizárólag a szakmában dolgozó grafikusok, art directorok, stb tanítanak, igencsak gyakorlati szellemben (szemben mondjuk a képzô kicsit mûvészkedôs szemléletével). Az is erôs túlzás, hogy az említett fôiskolákon olyanok tanítanának, akik nem tudtak érvényesülni a szakmában: Molnár Kálmán, Felsmann Tamás, Pálffy Gyuri, Molnár Gyula, Zsótér László, stb - azért ôk letettek ezt-azt az asztalra...

2009.01.20. 12:27:15

Nagyon jó kis bejegyzés és interjú, köszönjük szépen!

Gergely István · http://www.istvanovics.hu 2009.01.20. 13:15:54

Gratulálok! És olvasni fogom a blogod. Régóta érzem, hogy szükségem lenne egy profi egyetemre / képzésre, ami összefogja az eddig érintett és felszedett tudást... de sajnos órszágon belül, erre még nem láttam korrekt lehetőséget...

páva vagyok hagyjatok repülni 2009.01.20. 18:12:17

Megnéztem, felvéve igoogle-ra. :)

Balu75 2009.01.20. 23:08:27

@egygrafikus:
Én is gratulálok Marcinak! Tök jó koncepciónak tartom, hogy elismert szakmabeliként Miami felé vette az irányt.

Abban viszont vitatkoznék vele, hogy itthon nincs piacképes art director- és szövegíróképzés.
Nem állítom, hogy tökéletesen átlátom a hazai képzés helyzetét, nem tudom és nem is akarom az egyes sulikat végigelemezni,inkább a saját pozitív tapasztalataimról írnék. Kb. 2 éve kattant be, hogy nekem minden áron reklámszövegíróként kell érvényesülnöm. Fél év eredménytelen életrajz küldözgetés után iratkoztam be az akkor induló Budapest Adschool szövegíró szakára. Miután végeztem, segítettek gyakornoki helyet szerezni, ami valljuk be, ma Magyarországon elég nagy szó. Három hét után véglegesítettek, ma is ennél a nemzetközi ügynökségnél vagyok szövegíró.
Persze az Adschool nem főiskola, de nem is tör ilyen babérokra. Abszolút gyakorlatközpontú képést ad, akik ott tanítanak, nap mint nap a szakmát gyakorolják.
Úgyhogy ne temessük még a magyar reklámképzést!

ethan blow 2009.01.22. 17:13:37

nos, én is gratulálok, márcsak a döntés miatt is, hogy innen el, ezt most nem részletezem, de azt sem szeretném, ha ezek után mindenkit hülyének néznénk itthon, aki nem Miamiban végzett. Én dolgoztam/dolgozok most is Adschoolosokkal, és azt látom, hogy azért a végén nagyon sokat számít a tanulmányok mellett maga az agy, amivel az ember született. a legjobb tananyag sem segít egy középszerű gondolkodón, és abból is láttam párat, akárhonnan jöttek külföldről.
ugyanakkor egy Adschoolos AD kolegámnak/társamnak/barátomnak köszönhetően én is kaptam egy teljesen más képet erről a munkáról, olyat, amilyet mindig is szerettem volna, amilyennek egy ilyen jellegű munkafolyamatot elképzeltem. azóta is ebben a szellemben dogozunk, és nagyon tetszik. szal aki teheti, menjen külföldre tanulni, és adja át a tudást az ittmaradt szerencsétleneknek, mert van mit.

egyébként azt nem is értem, miért nincs ilyen iskola itthon. biztosan azért, amiért

cyber panka 2009.01.23. 14:30:30

@bulgakov_:
van. budapest adschool a neve. még csak inteneten találkoztam vele, hús-vér embert még nem ismertem aki oda járt volna...furcsa

iboténsav 2010.01.25. 15:22:53

@cyber panka: Hús-vérnek itt vagyok én és Balu. Én vagyok a Hús, Ő a Vér. Bármikor megtekinthetsz, megtapogathatsz.

Terápiás csoport

addict blog on Facebook

Szólj hozzá!

site statistics
süti beállítások módosítása