A hazai reklámképzés színvonaláról általában eltérnek a vélemények. Vannak, akik szerint színvonaltalan és felszínes, és vannak, akik szerint pedig egyáltalán nem is létezik. Ha account oldalra készülünk, még csak-csak össze lehet csipegetni valami kis tudást, viszont kreatívként szinte nincs más esélye az embernek, minthogy valami isteni csoda folytán egy ügynökséghez kerül mezitlábas szövegíróként vagy art directorként, ahol szépen lassan egyfajta kreatív inasként a céhmesterektől kitanulja a szakma csínját-bínját.
De akkor mit tehet az, aki nemzetközi szinten is elismert reklámszakmai tudásra szeretne szert tenni? Csak a külföldi iskolák jöhetnek szóba, de azok egyrészt irózatosan drágák, másrészt egy kezdő grafikusnak a hiányzó tapasztalat és gyakorlat miatt szinte elérhetetlenek. Ez azonban nem rettentette el mesénk főhősét, Jedlicska Marcit, aki a Young & Rubicam ügynökség megbecsült art directorként valószínűleg egy újabb agyzsibbasztó Danone brief felett zokogva úgy döntött, nem elégszik meg az itthon megszerezhető tudással, és a reklámoktatás fellegvárában, a Miami AdSchoolban csiszolja tökéletesre a tudását.
Ráadásul még arra is elszánta magát, hogy ezt a tudást velünk, itthon maradt irigyekkel és szájtátókkal is megosztja. Ezért indította el blogját MiamiAdVice néven (igen, tessék szépen kattintani) az iskola vezetőinek megrökönyödésére, akik az ötlet hallatán úgy meglepődtek, hogy zavarukban még a belső használatú anyagok publikálására is rábólintottak. A magyar reklám Don Johnsonának köszönhetően így most bárki bepillanthat az ott folyó munkába, és beleszagolhat abba folyamatba, amelynek révén valódi reklámszakember válik valakiből. A miértekről, hogyanokrol és nem utolsó sorban a hogyan továbbokról kérdeztem Marcit, aki készségesen válaszolt minden hülye kérdésemre. Íme.
Te a Young&Rubicam-nél voltál art director. Miért döntöttél mégis úgy, hogy elismert art directorkén elmész egy iskolába, ahol art directorokat képeznek?
A kíváncsiság hajtott és az az elég nyilvánvaló feltételezés, hogy bőven van még mit tanulnom erről a szakmáról. Ezért bepróbálkoztam a jelenleg legjobbnak tartottal, és szerencsére sikerült. Amúgy a Young rengeteget segített annak ellenére, hogy ez egyáltalán nem volt érdekük.
A hazai képzésekről milyen tapasztalataid vannak? Na, erről hosszan tudnék beszélni:) Volt fotószakos kisképzősként (Képző és Iparművészeti Szakközépiskola) először megpróbáltam az Iparművészeti Egyetem szürreális felvételi rendszerén keresztüljutni. Viszont mivel engem közben még javában fenyegetett a katonaság, elkezdtem járni az Általános Vállalkozási Főiskola reklámszervező menedzser szakára (már a neve is mindent elárul), de ekkor már a BBDO-nál dolgoztam mint junior art director. Aztán negyedszerre felvettek az Ipar vizuális kommunikáció szakára, ahová másfél évig jártam. Szóval elég sok tapasztalatot sikerült ezzel kapcsolatban szereznem. Szerintem itthon - legjobb tudásom szerint - nincs nemhogy felsőfokú, de még piacképes art director- és szövegíróképzés sem. Hogy miért? Egyszerűen azért mert a tanárok nagy része azért tanít, mert nem tudott érvényesülni a szakmában, másrészt meg azt a kevés lelkiismeretes, hozzáértő tanárt sem becsülik meg.
Azért ez túlzás. Ha nagyon kitartó, folyamatosan és évekig képzi magát, mindemellett pedig folyamatosan képben van minden nemzetközi eseménnyel kapcsolatosan, akkor hosszú-hosszú évek alatt sikerülhet. Ezt mutatja az is, hogy több magyar kreatív is dolgozik a nemzetközi szakmában.
Például a harmadik kérdésed miatt. Amúgy meg nekem is jó, legalább jegyzetelek az órákon, meg újra átismételem az órák anyagait.
Így jobban belegondolva azoknak, akik szeretik ezt a szakmát annak minden ellentmondásossága ellenére.
Hát igen, kellett egy pár tisztelet kört futnom, de a legjobb érv az volt, hogy nem vagyok egyedül, és esetleg mások is jöhetnek kishazánkból (csing csing).
Látva a végzősöket nagyon könnyű "top" helyeken elhelyezkedni a világban, de akármilyen nyilvánvaló hülyeség is, én otthon szeretnék elhelyezkedni, mert egyszerűen szeretek otthon lenni, és látom a fényt a magyar reklámalagút végén. Mondjuk nem kizárt, hogy kb. egy évet valami jól fizető helyen fogok tölteni - mert ugye vissza kell pörgetni a befektetett pénzt -, de rövid időn belül ott szeretném majd én is melletted támasztani a pultot az Arany Penge valamelyik következő, hihetetlenül rosszul szervezett partyján.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
