Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A Médiaunió létrejöttét mindenképpen pozitív és régóta esedékes dolognak tartom. Annak, hogy ad hoc módon, államtitkárok vagy miniszterek kénye-kedve szerint induljanak társadalmi célú kampányok, amelyek nemhogy szinergiában, de a legcsekélyebb összefüggésben sincsenek egymással, nem sok értelme van. Szétaprózódnak az üzenetek, amelyek így szépen elsuhognak az emberek feje felett anélkül, hogy az érintettek észrevennék őket. Nagy szükség volt ezért egy alulról szerveződő, civil társulásra, amely képes összefogni a reklámipar különböző szereplőit az ügynökségektől a hirdetési felületet biztosító médiumokon át az adott kérdésben szakértő szervezetekig. Ezért aztán kíváncsian vártam, mi lesz a lassan egy éve tartó szervezkedés eredménye.
Így, látva az elkészült anyagokat másfél szemem nevet, egy fél pedig egy cseppet könnyezik. Hogy miért, azt majd később mondom el, először jöjjön a dicséret. A reklámok szerintem kifejezetten jól sikerültek. Ugyan nincs bennünk különösebben erős reklámötlet, hiszen a kampány alapgondolata mindössze annyi, hogy az egészségtelen életmód és a változtatás ellen felhozott üres és átlátszó kifogások bemutatásával szembesítsenek bennünket, átlag magyarokat életvitelünk és szemléletmódunk helytelenségével. A film elején elhangzó és kiírt szájbarágós mondatot leszámítva nem bonyolították túl a dolgot, de ebben az esetben ez nem is baj, ebben rejlik a film ereje. Na meg a rendező nagyszerű teljesítményében, ami nagyon sokat tesz hozzá a szpotokhoz. A filmek kifejezetten hangulatosra sikerültek, ízesen adják vissza a különféle karaktereket és azok kifogásait, amelyek valamelyikében mi is könnyen magunkra ismerhetünk.
A reakciókat olvasva persze nem mindenki volt ezen a véleményen. Sokan számomra meglepő módon egészen más oldalról közelítették meg a kampányt, azt kifogásolva, hogy a szpotokban bemutatott karakterek és szokások évszázadok óta a magyarság sajátjai, és azok negatív ábrázolása rossz fényt vet a kultúránkra. Én viszont azt mondom, hogy ha így is lenne, az sem lenne feltétlenül baj. Nem árt néha elgondolkodnunk az eddig kőbe vésettnek hitt igazságokon vagy értékrendünkön, és megpróbálunk változtatni a berögződött, régi, egészségtelen szokásainkon.
Ennyi a dicséret, most pedig jöjjön az az apróság, ami miatt a fél szemem nem tud a önfeledten nevetni. Ez pedig nem más, mint hogy a reklámokat nézve egész egyszerűen nem tudtam másra gondolni, mint a Nike egyik remekbe szabott idei filmjére, amelynek egész véletlenül "No excuses", azaz "Nincsenek kifogások" a címe. Ebben egy kosarast látunk, aki egy percen keresztül nem csinál mást, mint a különféle kifogásokat és ürügyeket sorolja, amelyekkel az ember kibújik a sportolás, testmozgás alól. A film végén ráadásul egy olyan csattanó van, hogy a fal adja a másikat, és az ember rögtön elszégyelli magát, amiért valaha akár csak egyet is felhozott az előbb hallott kifogások közül. Ne értsetek félre, ez valószínűleg csak az én bajom, mert a célközönség valószínűleg túlnyomó része még hallomásból sem ismeri a Nike filmjét, és a készítők sem biztos, hogy beleakadtak. Épp ezért azt mondom, ne ezzel foglalkozzunk most, hanem szurkoljunk a kampánynak, hogy legyen valami foganatja, és hozzon egy kis javulást eltunyult, zsírszívű értékrendünkben. Kattintsatok, szavazzatok, mozogjatok!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.