Nekem az első találkozásom az autizmussal a Rain Man című film volt, amelyben a Dustin Hoffmann alakította Raymond figurája nagy hatást gyakorolt rám. Korábban nem hallottam még erről a betegségről - már ha annak lehet nevezni egyáltalán - és lenyűgözött az a világ, amelyben ők élnek. Bár személyesen egy autista embert sem ismerek, egy barátom sokat mesélt róluk, mivel a munkája kapcsán sokat foglalkozott velük. Ő azt mondta, hogy minden különcségük és furcsaságuk ellenére vagy talán éppen amiatt egyszerűen nem lehet őket nem szeretni. El kell tudni fogadni, hogy ők a saját külön kis világukban élnek, amelyet mi talán sosem érthetünk meg teljesen. Róluk szól a néhány hónapja kezdődött, és nagy visszhangot kiváltott esélyegyenlőségi kampány utolsó filmje, amelyet ismét Spáh rendezett.
A filmben egy tárgyalást láthatunk, ahol az ügyész a vádlott fejére olvassa, hogy mennyire képtelen beilleszkedni a társadalomba. Szinte már kezdi az ember magában elítélni az illetőt, akiről ennyi rosszat hall, amíg a végén ki nem derül, hogy nem egy gonosztevőről, hanem egy ijedt, autista kisfiúról van szó. Máshogy hat ez a reklám a többinél, de ügyesen vezeti a nézőt, és jól szembesíti saját előítéleteivel. A végén talán egy kicsit a kelleténél több a magyarázó szöveg, de ezzel együtt is méltó lezárása ennek értékes sorozotanak. Nektek mennyire tetszik? Szavazzatok, és meglátjuk ennek sikerül-e felkerülnie a tízes listára a társai mellé.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
![[brief.blog rovat:] Vienna Life: Pont](https://m.blog.hu/ad/addict/image/.external/.thumbs/bd0eda5706762aeb9a65e41e2ebfa96d_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
