Hogyan kerültél a szakmába? Miért lettél újságíró, és azon belül miért mentél a kommunikáció irányába?
Egyetemista koromban kerültem a Kreatívhoz és ott fejlődtem újságíróvá. Az ELTE kommunikáció szakára jártam, jó rég óta érdekelt a médiaipar működése. A Kreatív tehát logikus lépés volt, ugyanakkor meg természetesen véletlen is: egy csoporttársam – Márk Szonja, a Kreatív Online későbbi főszerkesztője –külsősként ott dolgozott, ha jól emlékszem, ő szólt, amikor további újságírókat kerestek.
Dolgoztál valahol ügynökségen vagy más marketingkommunikációs területen?
Nem, mindig is újságíróként és szerkesztőként dolgoztam. Egy kitérő volt, de az is médiaipar-közeli: a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének voltam a főtitkára egy darabig.
Szerinted egy szakmai lapnál szakembernek is kell lenniük az újságíróknak vagy csak jó újságírónak?
Elsősorban újságírónak, meggyőződésem, hogy ez a legfontosabb. Szerintem nincs lényegi különbség „szakújságírás” meg „általános újságírás” közt, csak újságírás van. Természetesen minden újságírónak értenie kell a területhez, amivel foglalkozik, de ez nincs másképp egy napilapnál, mint mondjuk a Kreatívnál. Egy belpolitikával foglalkozó újságírón sem jutna eszébe senkinek politikusi tapasztalatot számon kérni, az viszont jogos elvárás felé, hogy értse és ismerje a területet, amivel foglalkozik.
2006 áprilisában kerültél a főszerkesztői posztra. Ez minek volt köszönhető?
Arra gondolsz, hogy az előző főszerkesztő a feleségem volt? Amikor Katona Évi, aki tényleg a feleségem, és akivel akkor már négy éve közösen csináltuk a lapot az ő vezetése mellett, elment az újságtól, logikusnak tűnt, hogy én vegyem át a helyét. Akkor már heteik éve dolgoztam a lapnál, szépen végigjártam a szamárlétrát, „elfogyasztottam” három főszerkesztőt, akkor épp a lap egyik legfontosabb rovatát vezettem. Belülről (belőlem) nézve ez egy szerves fejlődés.
Mik voltak akkor a terveid, és mit sikerült belőlük megvalósítani? Visszatekintve naívnak, túl optimistának vagy éppen kishitűnek tűnsz a saját szemedben?
A kezdetektől azt gondoltam, és ma is hiszek abba, hogy a Kreatív jóval több, mint egy újság. Egységes márkát szerettem volna csinálni és egyszerre print és online alapokon álló, eseményeket is tartalmazó portfóliót építeni – azt gondolom, hogy ez az eltelt három és fél évben sikerült is. Emellett az volt a célom, és alapjaiban ez is megvalósult, hogy a Kreatív Csoport, a szerkesztőség és a velünk szorosan együttműködő házon belüli szervezőcsapat és fejlesztőcsapat egy olyan műhelyként működjön, amely tetszőleges platformon képes tartalmat kínálni a kommunikációs szakma szereplőinek, és terület iránt érdeklődőknek. Szóval én visszatekintve realistának tartom magamat. Mindez persze koránt sem jelenti azt, hogy minden tökéletes: sajnos nagyon sokszor követünk el a legkülönbözőbb helyeken hibákat, sokszor vagyunk pontatlanok vagy nem elég felkészültek – ezen még nagyon sokat kell dolgozni és valószínűleg sosem lehet elérni a tökéleteset.
Merre szeretnéd továbbvinni a Kreatívot?
A nyomtatott Kreatív előtt, nagyon egyszerűen fogalmazva, csak az az út áll, hogy mind tartalmában, mint kivitelezésében a mainál szebb, igényesebb legyen. A printpiac tényleg bajban van, és csak azoknak a kiadványoknak van esélyük, amelyeket az olvasók szeretnek kézbe venni, olvasgatni, használni. Nyilván ez egy részben kreativitással foglalkozó lapra különösen igaz. Tehát az újság újratervezés előtt áll: nem máról holnapra, de várható hogy belátható időn belül megújul. Emellett, ahogy azt az elmúlt másfél évben tettük, ezentúl is számos nagyon célzott, szűkebb szakmai szegmenseket megszólító kiadvánnyal,továbbá konferenciákkal, versenyekkel és egyéb rendezvényekkel próbáljuk kiszolgálni a közönségünket.
A Kreatív mostanában egyre többféle versenyt szervez. BTL, gyógyszerpromó, csomagolás, magazinverseny. Ezek erősítik, vagy gyengítik egymást?
Erősítik és hitelesítik. A végtelenségig persze nem lehet szegmentálni ezt a piacot sem.
A Hipnózis elindításával mi volt a célotok? Egy ellenaranypenge?
Nem, soha nem akart az lenni. A Hipnózis egy teljesen más logika alapján épül fel, nemzetközi szaklapok szerkesztői zsűrizik a hazai munkákat. Valószínűleg mást és máshogy is kell rá nevezni, mint az Arany Pengére, vannak munkák, amelyek a nemzetközi zsűri előtt soha nem működnének és fordítva. Szerintem a két – sőt, az Art Directors Club Hungary által szervezet és elvileg szintén teljesen más célt szolgáló Mérleggel együtt három – reklámverseny jól megfér egymás mellett.
Hová helyeznéd Magyarországot a reklám világtérképén?
Nagyon-nagyon közel a széléhez. De ez semmiben nem különbözik egy csomó minden egyébtől (sport, étteremkultúra, popzene, film stb.) és nem is kell rajta siránkozni. A helyzetünkből fakadó adottság.
Na és hová tennéd a Kreatívot a reklámszakmai kiadványok világtérképén? Közelebb álltok szerinted reklámújságírásban a nemzetközi színvonalhoz mint a reklámosok a sajátjukhoz?
Azt hiszem, hogy ezt nem én vagyok hivatott megítélni. Én nyilván azt gondolom, hogy mi ugyan a rengeteg feladatból és felületből fakadóan sok hibával, de alapvetően jól végezzük a dolgunkat: van egy végtelenül lelkes és egyre felkészültebb csapatom, amit a legtöbb magyarországi kiadó, vagy bármilyen szellemi terméket előállító cég irigyelhet. A szakmában meg biztos nem mindenki vélekedik így.
Milyen a kapcsolatotok a hazai reklámipar szereplőivel? Sokszor kemény kritikákat is megfogalmaztok. Nem szoktak megsértődni az érintettek?
De, természetesen meg szoktak. Ha én lennék az ő helyükben, lehet, hogy én is megsértődnék néha. De tudomásul kell venniük – és nekünk is, ami sokszor minden látszat ellenére nem is olyan könnyű – hogy nekünk, szerintünk, ez a dolgunk. Nem kell, hogy szeressenek, nem abból élünk, hanem abból, hogy figyelnek arra, amit mondunk és vitatkoznak rajta, olvasnak minket, eljönnek az eseményeinkre, mert tudják, hogy ott hasznos és érdekes dolgokat kaphatnak. Amúgy azt gondolom, hogy a reklámipari szereplőkkel, úgy általánosságban, teljesen korrekt a viszonyunk. Igazán nagy balhék ritkán vannak.
Hogyan kerülhetne feljebb a hazai reklám a virtuális ranglétrán, és mi az amiben jobbak nálunk a környező országok?
Ez egy lerágott csont, én sem fogom tudni megmondani a tutit. A válasz egyébként valószínűleg borzasztó összetett, és mélyre nyúlik, kulturális, ha úgy tetszik nemzetkarakterológiai okai vannak. Optimistább hozzáállás, az önsajnálat eldobása, nagyobb személyes és társadalmi mobilitás, a világra való fokozottabb nyitottság és sokkal, de sokkal több önirónia biztosan segítene benne. Hogy ezeket hogy lehet elérni, azokra sajnos csak egyéni szinten tudom a választ és persze naivan hiszek abban, hogy ha ezen a szinten mindenki megoldaná a dolgot, akkor az változást hozna az iparág vagy az ország állapotában is. De intézményes megoldásom nekem nincs, mint ahogy szerintem senkinek.
Miben javulhatna az újság, és milyen változásokat vagy fejlesztéseket tervezel?
Mint ahogy mondtam, lesz majd új layout és lesz a mainál több, kifejezetten kreativitással foglalkozó tartalom. Emellett dolgozunk az új Kreatív Online-on is: alapjaitól építjük újra a site-ot, ez nagyon nagy munka, de előbb-utóbb elkészülünk vele. Amiben biztosan javulhatnánk, az a pontosság: előfordul, hogy olyan hibákat követünk el, amelyek joggal zavarják az érintett szakmai szereplőket. Bő egy éve kezdtük, és mára gyakorlatilag teljesen befejeztük a Kreatív Online és a Kreatív lap integrációját. A korában gyakorlatilag teljesen elkülönülve működő szerkesztőségek ma már egy egységes csapatot alkotnak, és bár van aki többet dolgozik az egyik és kevesebbet a másik felületre, összességében elmozdultunk egy szakterület-alapú felosztáshoz, ahol minden újságírónak és szerkesztőnek vannak kiemelt témái, területei, amikhez ő ért a legjobban a szerkesztőségben. Ezen az úton tovább kell menni, és egyre jobban el kell mélyíteni a szakmai ismereteinket. Emellett pedig egyre több olyan anyag is lesz az újságban – ennek szintén látszanak már a nyomai – amelyek komoly, hónapokon át tartó újságírói munkával tárnak fel a szakma szempontjából rendkívül fontos, és bizonyos szereplők számára sokszor kínos ügyeket. (Alapítói vagyunk például egy sok médiumot összefogó kezdeményezésnek, amelynek célja, hogy együttes erővel tárjuk fel a pártfinanszírozás visszásságait.) De ahhoz, hogy ezt jól és hitelesen lehessen csinálni, először a szilárd alapokat kellett megépíteni.
Szépen cseperedik a lap játszóblogja, a Szívlapát is, ahol te mintha kevesebbet játszanál. Kinőttél belőle, nincs időd, vagy tudatosan vonulsz háttérbe?
Tudatosan vonulok háttérbe, ahogy a közvetlen tartalomgyártás számos egyéb területén is. Nem gondolom, hogy az lenne a feladatom, hogy a Kreatív blogját írjam. A háttérben persze nyilván erősen ott vannak az én elképzeléseim is.
Mégis, két másik főszerkesztőt, Uj Pétert és Mong Attilát követve te is elindítottad a tumblelogodat. Ott mit fogsz magadból kiadni?
Na, ezt még egészen pontosan én sem tudom. Próbálgatom az eszközt egyelőre. Amúgy valószínűleg nagyjából arra fogom használni, amire a mostani tudásom szerint való: odaszórok sok mindent, amit elérek magam körül, és azt gondolom, hogy érdekel rajtam kívül mást is. Ha lesz türelmem, akkor arra is figyelni fogok, hogy mi az, amit jobban szeretnek azok, akik követik, és akkor olyanból többet tolok majd.
Hajrá!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
![[brief.blog rovat:] KHB: Csontot a kutyának](https://m.blog.hu/ad/addict/image/.external/.thumbs/6bbec1e2860ca0b6ce012db8c9bf93a7_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
