A Konkrét Könyvek kiadó posztjának írása közben gondolkoztam el azon, mennyire nem foglalkoznak sem az irodalmi művekben, sem a filmekben a reklámosokkal. Na nem mintha olyan megkerülhetetlenül izgalmas világ lenne ez, de a nagy számok törvénye alapján azért ennél sokkal több példának kellene lennie. Már akkor is rosszul állunk, ha csak a fodrászokkal hasonlítom össze a reklámosok filmbeli felbukkanásait, a szakácsokról vagy szerelőkről már nem is beszélve. A könyvek közül pédául én csak az 1999 Ft-ot tudtam felidézni, a most reklámozott Aztán eljött a vég című regény nekem bizony kimaradt. Ezeken kívül más olyan regény nem is jutott az eszembe, amely valahogy egy reklámügynökség körül játszódna.
Ennek kapcsán kezdetem el felidézni azokat a filmeket, amelyekben a reklámvilág valamilyen szerepet kap, hátha ott nagyobb szerencsével járok. Csakhogy a filmekben sem hemzsegnek a reklámos karakterek vagy alapsztorik, bár itt egy hajszálnyival jobban állunk. Az első példa, ami egyben talán az első ezzel a szakmával történt találkozásomat is jelentette egyben a Szomszédok volt, ahol Gábor Gábor megunva a Gábor-Juli stúdiót egy kis reklámcéget is alapított, amit egy VHS kamerára és egy fényképezőgépre alapozott. Először csak esküvői (!) videókat készítettek, de később jött néhány reklámos megrendelés egy kozmetikai cégnek, ami nekem akkor legalább olyan titokzatosan hangzott, mintha Gábor Gábor a holdraszállást tervezte volna szájában a szivarral.
Nemzetközi szinten a Filofax volt az első filmem, amiben a reklám felbukkant témaként. Itt a főhős egy jól menő reklámügynökségen dolgozott, és abból adódott a kalamajka, hogy elvesztette a filofaxát, amibe minden programja fel volt jegyezve. Ez a James Belushi alakította elítélthez került, aki a helyébe lépett, és a jegyzeteknek köszönhetően helyette élvezte az édes életet, nem kissé erősítve rá arra a sztereotípiára, hogy a reklámosok jacizziban ülve szivaroznak egész nap, ahonnan csak akkor szállnak ki, ha elfogyott a Martini vagy a jég. Még arra is emlékszem, hogy a végén közös reklámügynökséget alapítottak nagy barátságban, és első ügyfelüket (valami japán fickó vezette pékséget) azzal a reklámmal nyerték meg, amin egy csaj mosolygott kezében néhány zsemlével, mellette edig az "Ide süssenek a cipóimra!" sor volt olvasható.
A következő film a Mi kell a nőnek? című Mel Gibson vígjáték volt, ami egy reklámügynökségen játszódott. Valószínűleg a Wieden akart lenni, mivel a Nike volt az egyik fő ügyfél. Hol megmosolyogtató volt, ahogy bemutatták a kreatívok munkamódszereit, hol meg irtózatosan kínos. Az egyik jelenetben a kreatívigazgató nő a szemét becsukva, hátraszegett fejjel, az arcán széles mosollyal, az iroda közepén állva képzelte el, hogy a léptei visszhangzanak az aszfalton futás közben, egy másikban Mel vitte haza a reklámozandó harisnyát, és amolyan ogilvys módon felpróbálta azt, sőt ki is rúzsozta hozzá magát, hátha attól majd jönnek a jó insightok és ötletek.
Aztán két évvel ezelőtt jött a nagy fordulat, és az eddig csak epizódszerephez jutó reklámosok főszerepet kaptak egy sorozatban. A Madmen az 50-es 60-as évek reklámos hőskorszakába kalauzol el bennünket, amikor a Madison Avenue lakói diktáltak a világnak. Don Draper alakja zseniális, az ügynökségi munka bemutatása is többé-kevésbé helytálló már ami a korszakot illeti, hiszen a Jockey Ewingot megszégynítő alkoholmennyiséget fogyasztó alkalmazottak mára már nem mondhatók tipikusnak. Aki követi a sorozatot, az készüljön, mert nyakunkon az új évad, aki pedig még nem ismeri, az gyorsan pótolja be a nem csak reklámosok számára élvezetes és fordulatos részeket. Ennyit rólam, most ti következtek. Nektek milyen reklámos filmélményeitek vannak még? Gyűjtsük össze mindet!
.jpg)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
