A múlt héten elég alaposan megtárgyaltuk, ki honnan merít inspirációt, ha van rá módja. Szóba került itt a képzőművészeti alkotásoktól kezdve a könyveken, zenén át egészen az addictig (amire nagyon büszke vagyok) sok minden. A kommentekben azonban sokan jelezték, hogy menet közben általában nincs idő ilyesmire, a brief fölött vagy jön az ötlet, vagy nem, és szerintük az inspirációgyűjtésnek sokkal inkább a munkahelyen kívül van szerepe. Ez egyrészt igaz is, hiszen egy kreatívnak elengedhetetlen a munkájához, hogy olyan dolgokat lásson, halgasson, tapasztaljon, amiket aztán felhasználhat a munkája során, hiszen ezek formálják az ízlését, ebből táplálkozik a fantáziája, és ha ez soványka, ne csodálkozzunk rajta, ha a végeredmény is az lesz. Nem azt mondom, hogy egy szövegíró vagy art director akkora istencsászár, hogy két kanállal kell habzsolnia az életet, de egy BKV-ellenőr látókörével nem lehet Cannes-i mércével mérhető kampányokat megálmodni.
Ez azonban valóban független a munkahelytől, erről a kreatívoknak maguknak kell gondoskodniuk. Sokan elfelejtik azonban azt, hogy a munkakörnyezettől is sok függ, hiszen nem mindegy, hogy a munkahelyünk inspiráló vagy éppen nyomasztó. Ez rengeteg dologtól függ, amiben viszont hatalmas szerepe van az ügynökségnek. Nem mindegy például, hogy maga az iroda hol van. Korábban a legtöbb ügynökség különálló épületekben rendezkedett be, mostanra azonban a racionalizáció miatt egyre többen költöznek nagyobb irodaházakba, sőt bevásárlóközpontban is találunk reklámcégeket. Az épület elhelyezkedése is szempont, nem mindegy, hogy egy iroda a Kolosi téren van, a Mammut mellett, az Andrássyn vagy éppen valamelyik külső kerületben az isten háta mögött.
Sokat számít aztán az iroda kialakítása is. Én személy szerint nem szeretem az egy légterű termeket, ahol a párosok egymással szembe fordított asztaloknál vagy kis bokszokban ülnek. Ez rendkívül jó a barátkozáshoz, időtöltéshez, viszont én zajban, zenére nem tudok gondolkodni. A koncentrációhoz nekem nyugi kell, ezért jobban szeretem a különálló kis szobákat, kuckókat, amiket az ember a saját képére formálhat. Ezzel el is érkeztünk egy másik paraméterhez, a személyességhez. A Pannon új irodájáról olvasva például megütköztem azon, hogy a legtöbb alkalmazottnak nincs fix helye, mindenki oda dobja le magát, ahová kedve van, vagy ahol éppen hely van. Lehet, hogy valaki épp ezt szereti, én viszont amolyan kuckós fajta vagyok, és szeretem a magam képére formálni nemcsak az íróasztalt, hanem annak környékét is.
Az is fontos, milyen ingerek érik az embert odabennt. A lepukkant falak, ósdi irodabútorok nyilván nem segítik a kreativitást, mint ahogy a pusztán funkcionális, de lélektelen dolgok sem. Külföldön a kreatívrészeleg általában olyan, mint egy kis multimédiás központ. Projektorral, nagy LCD-tévékkel, izgalmas képekkel a falakon. Sok helyen egy PS3 vagy XBOX is duruzsol (mint például a Gyárban is), hogy a napi rutinba belefásult kedves kollégát egy kis Tekkenezéssel rántsa ki a szellemi punnyadásból. Idehaza a csocsó a legmerészebb dolog, amit erre a célra használnak, bár az igaz, hogy az országban a játéktermek után szerintem a reklámügynökségekban van ebből a legtöbb. Az ezt meghaladó dolgok a legtöbb helyen az álom kategóriájába tartoznak, egy szigorú MD talán meg sem értené, ha ilyen igényekkel állnánk elő, és csupán úri huncutságnak fogá fel az amúgy szükséges dolgokat. Nálatok ez hogy megy? A te munkahelyed felismerte a munkehelyi inspiráció fontosságát? Te olyan környezetben dolgozol, ami elősegíti a jó ötleteket? Kattints A hét kérdése bokszban (vigyázat, legördülő menü) arra a válaszra, amelyik leginkább tükrözi a véleményedet!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
