Éppen a fociszezon kezdetére készítette el a Borsodi az idei focis kampányát, amellyel ringbe száll a hazai focisör képzeletbeli, de annál többet érő trófeájáért. Legnagyobb ellenfele a Soproni, ami idén valahogy lemaradt a küzdelemben. Az NB már vastagon elkezdődött1, ők azonban eddig még egy kanyi reklámmal sem támogatták meg a szponzorációjukat. Az Arany Ászok teljesen kiszorult a hivatalos fociból, de mentő ötletként rárepültek az amatőr focira, amit egész ügyesenk kezdtek el behúzni a márkának. De most nézzük konkrétan a Borsodi új filmjeit, amelyek erősen megosztják a környezetemben található embereket. Van, akinek nagyon tetszenek, de olyan is akad, aki már most a falra mászik tőlük. Én még nem tudtam eldöntenei, hogy is állunk egymással. Nem tartom őket rossznak, sőt örülök neki, hogy el mertek mozdulni ebbe a kicsit abszurd irányba, de a tavalyi sorozat, a buszon látványosan fetrengő "sérülttel", a buszmegállóban sorfalat álló utasokkal vagy a liftes stoplivizsgálattal nekem azért jobban tetszett.
Az imidzsfilmben ugyebár az lenne a gondolat (két sör után insight), hogy a nézők a 12. játékos, akik meccseket tudnak eldönteni. A hazai pálya sokszor alapból gólokat jelent, mert a sokezer néző hatására megtáltosodik a csapat. Ezt mutatják be a reklámban egy furcsa eszközzel, alkottak ugyanis egy új szorkolói eszközt, egy Borsodi logós hatalmas papírtölcsért, amit használva a főhős bekiabálja a labdát a kapuba. Ilyen eddig nem létezett, ezért egy kicsit furán hat (ha hangkürtöt tesznek be, az egyel természetesebb), de lehet, hogy éppen ez volt a készítők (vagy az ügyfél) célja. Akár jól is elsülhet a dolog, mert ha a szurkolók veszik a lapot, és sikerül ebből divatot csinálni, akkor születhet egy csak a Borsodihoz köthető új szurkolói eszköz, a sörmárka megkapja a maga vuvuzéláját.
A fő filmhez rövid, tizenötös kis szpotok is tartoznak, amelyek viszont már egy egészen másik koncepcióra születtek, tulajdonképpen csak a papírtrombita köti őket össze az imidzs filmmel. Itt a "mi lenne, ha a focipályán elfogadott szurkolás a mindennapokban is természetes lenne" gondolatra húzták fel a filmeket, ami nem is lenne rossz elgondolás. Nekem a konkrét példák talán egy kicsit laposak, a gyroszosnál eljátszott ősi Fradi-kolbász poénnál (Mindent bele!) és a színházi Harcoljatok! bekiabálásnál is lehetett volna talán elborultabbakat találni. De azért így is szívesebben nézek ehhez hasonló filmeket az "Nb1-es focista megmondja a tutit" Soproni reklámoknál. Lássuk, nektek hogy tetszenek Trombitás Frédi sörkalandjai. Szavazzatok!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
