 |
|
Ma egy focimeccset rendeznek a Puma és az adidas cég alkalmazottai között. Na és? - mondhatja bárki, hiszen ez még a Nike marketingeseit sem biztos, hogy érdekli. Aki azonban egy kicsivel többet tud a két sportszergyártóról, az bizony most felkapta a fejét. A meccs jelentőségének megértéséhez vagy németnek kell lenni, vagy legalább egy kicsit ismerni kell a két cég történetét. Bár tudtam róluk egy-két dolgot, egy kicsit utánanézve az eseményeknek rengeteg érdekességre bukkantam. Merthogy az Adidast és a Pumát egy bajor testvérpár alapította, akik Herzogenaurachban, egy picinyke bajor faluban éltek. Rudolf és Adi Dassler édesanyjuk mosókonyhájában varrták első cipőiket, és együtt indították a vállalkozásukat is még jóval a háború előtt. 1936-ban például Jesse Owens is az ő szöges futócipőjüket használta a Berlini Olimpián. A világháború alatt azonban ellenséges lett közöttük a viszony, és amikor visszatértek, Rudi már nem akart a közös vállalatban dolgozni. Fogta magát, és dühből a folyó túlpartján megalapította saját vállalkozását, amit Pumának nevezett el.
Adinak és a saját magáról (adi-dass-ler) elnevezett márkának jobban ment eleinte, amit nagyban köszönhetett a számunkra is emlékezetes 54-es berni vb-döntő megnyerésének, amelyet többek között az adidas csavaros stoplis cipőinek sikereként is könyveltek el. Ezt követően a kapcsolat még jobban elmérgesedett mind kettejük, mind a két cég, mind pedig a falu lakói között, gyakorlatilag egy mini Berlinné változtatva Herzogenauarachot, csak éppen itt a képzeletbeli falat nem ideológiai, hanem sportmarketing alapon húzták fel. Olyannyira eldurvult a helyzet, hogy az 1970-es vébédöntő után, ahol Pelé Puma cipőben lőtt gólt, az adidasos családok állítólag azt is megtiltották a gyerekeiknek, hogy egy jöttment Pumás családba házasodjanak.
Ez az ellenségeskedés később is megmaradt, és amikor Lothar Matthäus, a falu egyetlen neves sportolója a Borussia Mönchengladbachtól a Bayern Münchenhez (adidas, fúj!) szerződött, komolyan rettegett attól, hogy az apja emiatt elveszíti az állását, a családot pedig kinézik Herzogenaurachból. Mostanra azonban megváltozott a helyzet. Sem Rudi, sem Adi nem élnek már, a rokonok tulajdonrésze is minimálisra csökkent, és a munkások sem németek már többségükben. A falu azonban még mindig őrzi a tüskéket, a mai napig két, a két sportszergyártó által támogatott csapatuk van, ahonnét eszében sincs senkinek a másikhoz igazolni. Ezért aztán még mindig nagy szó, hogy a két cég szeretne szimbolikusan is véget vetni a háborúskodásnak. E célból csatlakoztak a Béke Napja rendezvénysorozathoz, amely éppen ma tartja éves emléknapját. Ennek alkalmából szerveztek egy barátságos meccset a két csapat dolgozói között. Ha nem lesznek csúnya belemenések, durva szabálytalanságok, talán most pont kerülhet a 60 éves ellenségeskedés végére.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
![[brief.blog rovat:] KHB: Csontot a kutyának](https://m.blog.hu/ad/addict/image/.external/.thumbs/6bbec1e2860ca0b6ce012db8c9bf93a7_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
