A reklámszakmában dolgozókra általában úgy tekintenek, mint akik semmit sem csinálnak, miközben talicskával tolják haza a tízezreseket. Akik csak azért szállnak ki néha az irodai jakuzziból, mert elfogyott az eper, amit a pezsgő mellé falatoztak. Nekem így belülről egy kissé másak a tapasztalataim, és ha nem is akarom úgy beállítani az itt dolgozókat, mint a társadalom kizsákmányoltjait, de az biztos, hogy aki a reklámszakmában szeretne elhelyezkedni, annak bizony fel kell kötnie a gatyáját. Persze a két műszakban güriző mentősökkel nem lehet összehasonlítani a szövegírók vagy az art directorok munkáját, de mivel ez egy reklámblog, most nem a bányászok vagy tűzoltók munkakörülményeit járjuk körül, hanem a reklámügynökségeken dolgozó kreatívokét.
Én a reklámügynökségeken eltöltött éveim alatt azt tapasztaltam, hogy aki nem fanatikusként áll ehhez az egészhez, aki nem hajlandó a normál 8 óránál többet beleadni a munkába, az gyakorlatilag esélytelen ezen a pályán. Nem azért, mert a főnökök a munkaalkoholistákat keresik, hanem mert annyira nehéz egy jó és hatásos reklám kitalálása, hogy a végleges ötletig ötletcsírák tucatjait kell az asztalra tenni ahhoz, hogy a legjobbat megtaláljuk. (Persze itt már hallom is a többieket, akik "Ezekehez a szarokhoz kár gondolkodni!" felkiáltással szarozzák le az egészet, de a félreértések elkerülése kedvéért szeretném leszögezni, hogy itt a valóban jó reklámokra gondolok, amiből azért itthon is egyre több van). Ez általában lehetetlen határidőkkel társul, amik egész egyszerűen rákényszerítik az embert arra, hogy többet tegyen bele a napi 8 órás melónál.
Kreatívként egyrészt szinte nem is ér véget a munka, mert az ember agya alapjáraton szinte mindig ezen pörög. Én például számtalanszor vettem már magamon észre, hogy amikor ki kellene kapcsolnom, akkor sem sikerül, mert a munkahelyi kampányok csak visszakúsznak valami kerülőúton az agyamba. Nem feltétlenül azért, mert nyomaszt a határidő, sokszor csak azért, mert izgalomban tart az adott feladat. Ez persze jó is lehet, de ha nem tudsz kikapcsolni, fix, hogy rövid úton megőrülsz. Én itt azért még nem tartok, de mostanában már érzem a hiányát annak, hogy 100% helyett az útóbbi időben 130-140%-ot kell a munkahelyen teljesíteni. Ez eszi az embert, és amikor vége a napnak, olyan vagyok, mint a kifacsart szivacs. Kedvem sincs nagyon programot csinálni, zombiként megyek haza, hogy valamennyire helyrerázzam magam, feltöltődjek a következő napra.
Pedig ez a legbiztosabb út a kiégés felé, de legjobb esetben is fásultsághoz vezet, ami pedig a kreativitás halála. Oda kellene figyelni a kikapcsolódásra, tudatosan kellene az embernek rávennie magát, hogy ha fáradt is, menjen el feltöltődni, mert enélkül reménytelen a munka. Te hogy érzed? Pihensz eleget? Tudsz elég időt szakítani magánéletre, feltöltődésre, kikapcsolódásra? Mekkora áldozatot hozol azért, hogy a reklámban dolgozhass? Napi 24 órában pörög az agyad, vagy le tudod tenni a melót tizennyolc nullanullakor? Napközben ki tudsz valahogy kapcsolni? Egy kör a neten? Egy kis zene, vagy néhány youtube video a varázsszered? Válaszd ki a megfelelő választ a jobb oldali szavazóboxból!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
![[brief.blog rovat:] Vienna Life: Pont](https://m.blog.hu/ad/addict/image/.external/.thumbs/bd0eda5706762aeb9a65e41e2ebfa96d_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
![[brief.blog rovat:] KHB: Csontot a kutyának](https://m.blog.hu/ad/addict/image/.external/.thumbs/6bbec1e2860ca0b6ce012db8c9bf93a7_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
