A hét kérdése: A munka mellett mennyi időd marad kikapcsolódásra?

A reklámszakmában dolgozókra általában úgy tekintenek, mint akik semmit sem csinálnak, miközben talicskával tolják haza a tízezreseket. Akik csak azért szállnak ki néha az irodai jakuzziból, mert elfogyott az eper, amit a pezsgő mellé falatoztak. Nekem így belülről egy kissé másak a tapasztalataim, és ha nem is akarom úgy beállítani az itt dolgozókat, mint a társadalom kizsákmányoltjait, de az biztos, hogy aki a reklámszakmában szeretne elhelyezkedni, annak bizony fel kell kötnie a gatyáját. Persze a két műszakban güriző mentősökkel nem lehet összehasonlítani a szövegírók vagy az art directorok munkáját, de mivel ez egy reklámblog, most nem a bányászok vagy tűzoltók munkakörülményeit járjuk körül, hanem a reklámügynökségeken dolgozó kreatívokét.

Én a reklámügynökségeken eltöltött éveim alatt azt tapasztaltam, hogy aki nem fanatikusként áll ehhez az egészhez, aki nem hajlandó a normál 8 óránál többet beleadni a munkába, az gyakorlatilag esélytelen ezen a pályán. Nem azért, mert a főnökök a munkaalkoholistákat keresik, hanem mert annyira nehéz egy jó és hatásos reklám kitalálása, hogy a végleges ötletig ötletcsírák tucatjait kell az asztalra tenni ahhoz, hogy a legjobbat megtaláljuk. (Persze itt már hallom is a többieket, akik "Ezekehez a szarokhoz kár gondolkodni!" felkiáltással szarozzák le az egészet, de a félreértések elkerülése kedvéért szeretném leszögezni, hogy itt a valóban jó reklámokra gondolok, amiből azért itthon is egyre több van). Ez általában lehetetlen határidőkkel társul, amik egész egyszerűen rákényszerítik az embert arra, hogy többet tegyen bele a napi 8 órás melónál.

Kreatívként egyrészt szinte nem is ér véget a munka, mert az ember agya alapjáraton szinte mindig ezen pörög. Én például számtalanszor vettem már magamon észre, hogy amikor ki kellene kapcsolnom, akkor sem sikerül, mert a munkahelyi kampányok csak visszakúsznak valami kerülőúton az agyamba. Nem feltétlenül azért, mert nyomaszt a határidő, sokszor csak azért, mert izgalomban tart az adott feladat. Ez persze jó is lehet, de ha nem tudsz kikapcsolni, fix, hogy rövid úton megőrülsz. Én itt azért még nem tartok, de mostanában már érzem a hiányát annak, hogy 100% helyett az útóbbi időben 130-140%-ot kell a munkahelyen teljesíteni. Ez eszi az embert, és amikor vége a napnak, olyan vagyok, mint a kifacsart szivacs. Kedvem sincs nagyon programot csinálni, zombiként megyek haza, hogy valamennyire helyrerázzam magam, feltöltődjek a következő napra.

Pedig ez a legbiztosabb út a kiégés felé, de legjobb esetben is fásultsághoz vezet, ami pedig a kreativitás halála. Oda kellene figyelni a kikapcsolódásra, tudatosan kellene az embernek rávennie magát, hogy ha fáradt is, menjen el feltöltődni, mert enélkül reménytelen a munka. Te hogy érzed? Pihensz eleget? Tudsz elég időt szakítani magánéletre, feltöltődésre, kikapcsolódásra? Mekkora áldozatot hozol azért, hogy a reklámban dolgozhass? Napi 24 órában pörög az agyad, vagy le tudod tenni a melót tizennyolc nullanullakor? Napközben ki tudsz valahogy kapcsolni? Egy kör a neten? Egy kis zene, vagy néhány youtube video a varázsszered? Válaszd ki a megfelelő választ a jobb oldali szavazóboxból!

Címkék: 7kérdése

A bejegyzés trackback címe:

https://addict.blog.hu/api/trackback/id/tr361494155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anemic royalty · http://sendupcomedy.blog.hu/ 2009.11.09. 11:39:10

a net és a zene segít kikapcsolni, anélkül megkattannék...

és talán nehezebb kikapcsolni az embernek egy-egy kampány, meló közben otthon is, mert nem az van, hogy elejtem 6kor a tollat, és másnap reggelig eszembe sem jut a meló

de azért nem panaszkodom.

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.11.09. 15:50:54

jövök addictra szar reklámokat és óriásmelleket nézni:)

Szabó Patrícia 2009.11.09. 15:57:50

Én a Szolgálati Szabályzatot olvasgatom üres óráimban, az megnyugtat.

ArmandoBertolucci · http://nincsszabaly.blog.hu 2009.11.09. 16:03:09

Bár én nem vagyok kreatív, mi "csupán" gyártók vagyunk, de itt is két féle ember van. Az egyik típus az aki 17:00-kor feláll, hogy na vége a napanak, a másik típus, aki addig csinálja amíg kell, vagy amíg bírja. Én sem tudom otthon elfelejteni a munkát, ha éjjel felébredek, már csak a következő nap munkáin tud járni az agyam.

Szóval én is be(le)kattantam már. De szeretem, pedig talicskára nincs szükségem fizetéskor.

krizsoke 2009.11.09. 16:18:02

Nem akarom megsérteni a keményen dolgozókat és a jó reklámot készítőket. Mert ilyen is biztosan van. de azoktól a reklámokról, amiket magyar csatornákon láthatunk, elhányom magam. vagy jobb esetben értetlenkedve nézek magam elé, hogy hogyan képesek ezek elkészítésére és a reklámidőre ennyit áldozni. vagy ki mondja ki, h igen, ez a reklám jó lesz, leadjuk (milyen lehet amit nem adnak le??). katasztrófa. akik ilyeneket csinálnak, szemezgethetnének a neten, vagy nézhetnének külföldi reklámokat (mert ott fantasztikusak vannak), ha már nagyon nincs saját ötletük. és itt nem arra gondolok, hogy a kanadai favágó sztoriját átültetjük magyarba és eladjuk eredetiként. szánalmas, vagy még rosszabb.

cbc 2009.11.09. 16:22:45

Hát a helyzet az, hogy általában JÓ reklámokat találnak ki az ügynökségek.

Aztán a megrendelő megijed. Hogy esetleg ebből per lehet. Vagy hogy túlságosan kivillan a cici. Vagy hogy politikailag. Vagy etikailag. Vagy hogy Gizi néni mit szól hozzá. Vagy mi az, hogy ez ilyen drága. Vagy hogy ehhez két forgatási nap kellene. Ó tejóég.

Na ezekből lesznek azok a reklámok, amik láthatóak.

RCH 2009.11.09. 16:23:49

Az en tapasztalatom az, hogy a cegen beluli kommunikacio hianya, szervezetlenseg, egyeb magasabb erdekek (a fonoknek nincs kedve most ehhez) mind hozzatesznek ahhoz, hogy az anyag idoben elcsuszva, a szuksegesnel igenytelenebbul, a keszitojet felorolva keszuljon el.

weirdone 2009.11.09. 16:26:13

Néha fent maradok a buszon, megyek egy plusz kört a körjárattal és nézem a házakat.

Bery · http://www.facebook.com/berkes.peter 2009.11.09. 16:30:09

rb,

értékrendi válságba kerültél??

Elgondolkodtató, hogy mikor a reklámszakma nehézségeiről értekezünk, akkor mindig a kifacsart/szivacsagyú kreatívok kerülnek fókuszba. Pedig sok-sok más szakember pl.: ügyfélkapcsolatosok (meg sokan mások) is beleteszik egész személyiségüket a cégbe - tudván, h. az nem valamiféle szentély - de hát rajtuk is áll vagy bukik, hogy az ügynökség képes-e stratégiai menedzsmentpartnere lenni az ügyfélnek, képes-e menedzselni a reklámkészítés folyamatát.

Szóval a kreativitás fontos, mert ez a lelke az egésznek, de kifacsaródik ott sok más pozícióban dolgozó is.

reklámbuzi · http://addict.blog.hu/ 2009.11.09. 17:11:45

Bery
Persze, az ügyfélkapcsolati oldalon dolgozóknak sem könnyű, mint ahogy a médiásoknak vagy sokszor az ügyfeleknek sem. De mindenkit én sem képviselhetek:))

SW · http://www.screenworks.hu 2009.11.09. 17:20:40

Én egy hipermarket dekorációs osztályán húztam le nem kevés időt, tervezéstől a kivitelezésig 4-en csináltunk ott mindent. Elhiszem, hogy más munkakörben sem könnyű, de ha rabszolgamunka létezik akkor jobb helyet és szakmát ajánlani sem tudnék. Aki nem ebben a szakmában dolgozik el sem hiszi mennyire nem kellemes, ha 3-4 órát dolgozol egy jó ötleten és kivitelezésen, mire a "főnök" odajön, hogy szerinte fél centivel arrébb kellene tenni egy elemet a másfél négyzetméteres plakáton...

Péter Anna 2009.11.09. 17:27:33

Napi nyolc óra munka a közalkalmozattakat leszámítva melyik pályán elég az üdvösséghez? Sportolni kell, az sokat segít kikapcsolni.

kyanzes (törölt) 2009.11.09. 17:32:41

Megállapíthatatlan dolog. Hiába dolgozol napi 16 órát, ha egy krumpliföldön dolgozol (nem a sajátodon, ami neked termelne).

Ugyanakkor a napi félórás meeting után kifáradva, egy multi GM-jeként hazaérve valszeg nem egy Trabant+Panel+Fúrógépező szomszéd kombója vár.

Szóval a munkával töltött idő nem feltétlenül áll arányban a megszerzett jószággal. Inkább a felelősség számít, meg hogy mekkorát mersz ellopni a még el nem lopott javakból.

Az biztos, hogy ha a karriered elején lazítasz, akkor szarban vagy. Akkor is, ha gazdagok a szülők. Hacsak nem vagy egy naturális őstehetség valamilyen témában.

Franky4fingers 2009.11.09. 17:47:59

A reklámszakmában -tapasztalatom szerint- nem az tolja haza talicskával a dellát, aki 16 órázik... A leosztás a következő: Mutyikirály tulaj- főnök egyben összehívja a frissen végzett és/vagy vidékről Bp-re került és/vagy egyéb okból kiszolgáltatott emberekből álló csapatot (included kreatívok) szab egy lehetetlen határidőt, majd a megszületett kreatív és jó reklámot költségcsökkenti (vissza kell osztani a mutyiba) és lesz belőle egy szar, amit a tvben látunk.

Ettől aztán a fenn említettek kiégnek és/vagy rájönnek, hogy nem ér ennyit az egész és/vagy férjhez mennek és/vagy nem lesznek kiszolgáltatottak, ott hagyják az egész szart, de addigra már sorban áll az ajtó előtt a következő csapat, akinek " élete vágya, hogy a médiában és/vagy a reklámszakmában karriert fusson be.

És mi lesz a tulajjal? A reklámzabálók éjszakáján nagy arccal besepri az elismerést, mint a legeredményesebb reklámcég főnöke...

bodnarcsalad 2009.11.09. 17:48:23

Mindig elsírom magam mikor ilyeneket hallok. Főleg mikor 24 órás (!) sürgősségi osztályon lenyomott ügyelet után teszem ezt. Ajánlom a postírónak hogy töltsön el egy-két műszakot velem, vagy álljon a férjem helyett a műtőasztalnál egy-egy 5-6 órás műtét során és máris kész kikapcsolódásnak fogja érezni amit a munkahelyén csinál kicsit több mint 8 órában...

reklámbuzi · http://addict.blog.hu/ 2009.11.09. 18:06:42

bodnarcsalad

"Persze a két műszakban güriző mentősökkel nem lehet összehasonlítani a szövegírók vagy az art directorok munkáját, de mivel ez egy reklámblog, most nem a bányászok vagy tűzoltók munkakörülményeit járjuk körül, hanem a reklámügynökségeken dolgozó kreatívokét"

Azt hiszem, mégsem olvastál elég figyelmesen.

Szabó Patrícia 2009.11.09. 18:09:12

@bodnarcsalad:

Ne sírj, majd csak akkor, ha orvoshoz kerülsz kis hazánkban, akkor lesz miért, de akkor nagyon.

Itt most a reklámosokat fosozzák főleg, ha jól olvasom, de tudnék mesélni az orvosokról is. Szép hivatás, tiszteletreméltő, ugyanakkor elkeserítő, amit egyesek művelnek gyógyítás címén, már elnézést, és hatalmas riszpekt a kivételnek.

Bery · http://www.facebook.com/berkes.peter 2009.11.09. 18:09:33

@Péter Anna: szívemből szóltál:)
munka+testmozgás+minőségi táplálkozás=AKTÍV ÉLET!:)

Szabó Patrícia 2009.11.09. 18:10:13

Ja, igen, és a lényeg: reklámbuzi kettővel ezelőtti kommentje.

serwer 2009.11.09. 19:07:42

Persze mindenkinél eljön az a pillanat, amikor átfordul az értékrend és más dolgok lesznek fontosak. Ez jellemzően 30 és 40 éves kor között következik be.
Másrészt, tudni kellene határvonalat húzni a munka és az egyéb közé.
Persze erre lehet az a válasz, hogy emiatt ki is rúghatnának, de ha emiatt kirúgnának, akkor nem is vagy akkora penge a területeden.
Pontosabban rossz helyen vagy.
Válts!

borzalmacska 2009.11.10. 11:30:22

Mikor még a reklámban dolgoztam - ó azok a régi szép idők 'hüpp' - engem nem a napi 10 óra munka borított ki, hanem az, hogy képtelen voltam előre megtervezni az életemet. Délután 4-kor felhívod a hónapok óta nem látott legjobb barátodat, hogy na végre ma tudtok találkozni. Erre fél 6-kor beesik a főnök - ki tudja merre járt egész nap - és közli, hogy akkor 10 perc múlva míting a tárgyalóban.

Ennek párja a másnap délelőtt, amikor már kiolvastad az internetet, és szinte könyörögsz az accountoknak, hogy adjanak már valami munkát. Adnak is, délután fél 6-kor :-)

enMegmondtam 2009.11.10. 23:02:56

No igen. Engem sem az ellazulás izgat. Sokkal jobban fáj, hogy nincs időm a saját dolgaimon gondolkozni. A munkaidővel együtt eladtam az összes szabad szellemi energiámat is.:) Annyira fáradt vagyok, hogy mire hazaérek, csak agymentes tevékenységeket tudok beiktatni. Na jó ezalól egy kibúvó van: barátokkal kell találkozni, akik serkentik az agyműködést.

Hiába egy tanult kollégám mondta: "Ha valaki kurvának megy, ne csodálkozzon, ha b****ák."

bys · http://unhub.com/bysman 2009.11.12. 16:31:46

Most nem olvasom vissza ezt, majd csak miután elmondtam a magamét. :)
Nálam ez úgy van, hogy ha van jó ötlet, amiért lehet lelkesedni és elkap a flow, akkor azt szinte ingyen is megcsinálnám, úgy hogy nem alszom semmit, csak azért, mert jól esik és táplálja a kicsi lelkem... Viszont amikor olyat kell csinálni, amiben nem hiszek, akkor beszűkül a tudatom, izzadni kezdek, felmegy a púlzus és zen meditációs mantrákra keresek a google-ben, egyszerűen lélekromboló.
A baj ott van, hogy olyan 20-80% az arány, akárhol is dolgoztam eddig.

szupergyik 2009.11.16. 08:34:26

En most eppen munka nelkul, iskolaban, de kb fel ev utan csak most kezdenek visszajonni a sajat, kreativ otleteim, amiota kileptem a cegtol. a rengeteg (nem fizetett) tulora, tegnapelottre-kerem hataridok, ja es ebbol egyszerre 10, sok mitingeles, meg az allando porges eredmenye az lett, hogy mindent szinte rutinbol csinaltam. persze, igy is elfogadtak meg jo lett meg ilyesmi, viszont valahogy mindig felbehagyottnak vagy at nem gondoltnak ereztem a munkat. kiegtem es nem volt sok oromom a munkamban. ez kihatott mindenre. ja es a tetejebe az egesz fonokseg megiscsak ugy tekint az emberre (grafikusra az esetemben), mintha o lenne az egyetlen, akinek a munkaja nem annyira melyenszanto mint az ovek; mintha en csak festekes ujjal pepecselnek egesz nap, gugyogve.

ami segitett: zene, setak minel szebb/zoldebb es csendesebb helyeken, es a testmozgas. az nagyon fontos, lehetoleg naponta meg ha csak nyujtozkodasrol is van szo, tok mindegy, csak mozogni egy pöttyet. ja es jo kajak, minosegi, izletes, valtozatos kajak, amit ugy ettem, mintha jutalom lenne, minden falatot megizlelve. lehet h ez orulten hangzik, de sokat segitett a feltoltodesben.

az hogy most tanulas utan ezt akarom-e csinalni megint, nem tudom. azert hianyzik neha...

szupergyik 2009.11.16. 08:35:24

En most eppen munka nelkul, iskolaban, de kb fel ev utan csak most kezdenek visszajonni a sajat, kreativ otleteim, amiota kileptem a cegtol. a rengeteg (nem fizetett) tulora, tegnapelottre-kerem hataridok, ja es ebbol egyszerre 10, sok mitingeles, meg az allando porges eredmenye az lett, hogy mindent szinte rutinbol csinaltam. persze, igy is elfogadtak meg jo lett meg ilyesmi, viszont valahogy mindig felbehagyottnak vagy at nem gondoltnak ereztem a munkat. kiegtem es nem volt sok oromom a munkamban. ez kihatott mindenre. ja es a tetejebe az egesz fonokseg megiscsak ugy tekint az emberre (grafikusra az esetemben), mintha o lenne az egyetlen, akinek a munkaja nem annyira melyenszanto mint az ovek; mintha en csak festekes ujjal pepecselnek egesz nap, gugyogve.

ami segitett: zene, setak minel szebb/zoldebb es csendesebb helyeken, es a testmozgas. az nagyon fontos, lehetoleg naponta meg ha csak nyujtozkodasrol is van szo, tok mindegy, csak mozogni egy pöttyet. ja es jo kajak, minosegi, izletes, valtozatos kajak, amit ugy ettem, mintha jutalom lenne, minden falatot megizlelve. lehet h ez orulten hangzik, de sokat segitett a feltoltodesben.

az hogy most tanulas utan ezt akarom-e csinalni megint, nem tudom. azert hianyzik neha...

Repülő Majom · http://www.kutyushop.hu 2010.03.16. 11:37:13

Nekem a Kütyüshop biztosítja a kikapcsolódást. Persze, így könnyű :)

kutyajó 2010.03.18. 22:37:57

Kedveseim, ez a téma engem is szíven ütött. Mert hogy mostanában egyre gyakrabban teszem fel a kérdést: Hát hülye vagyok én? Itt csücsülök 3 éve az akciós, cégfizette-cégtulajdona laptop előtt, aminek a monitora úgy tükröződik, mint a tücsök valaga. A zseton bolti eladós, a munka múlt hétre, a kezemben meg kiabál az izületi gyulladás, hogy lépjek már valamit.

Lépnék is, de hova, amikor a nap végére egy értelmes mondat nem hagyja el a számat, nemhogy agyalni tudjak a kitörésen. És ha nem jógáznék napi fél-1 órát, már aludni se tudnék a hátfájástól. (Közben ugye megreklámoztam a hátkenőcsöt, ami semmit nem ér.)

Kicsit megnyugtató azért, hogy eddig azt hittem, csak én nem bírom a pályát, és egy gyíkkukac vagyok, meg túl érzékeny. (Jah, hogy ha egy szövegíró nem az, az már rég rossz, nemde?)

Szóval nagyon szeretnék eljutni oda, hogy szót fogadok az ordító jeleknek, és nem rágom magam a tehetetlenség miatt, hanem felállok, és elindulok. Valahová, ahol jobb. Valami felé, amivel sokkal inkább tudok azonosulni. Mert amikor pl. vegaként húsáruházat kell az egekig emelnem, elkap a tudathasadás.

Így aztán nem bánnám, ha továbblépős sikersztorikat olvashatnék itt tömegével. Hátha a túlhajszoltság árnyékában megjelenik egy kis fény, ami az alagút végét jelzi.

Sok szépet Nektek!

Terápiás csoport

addict blog on Facebook

Keress állást az addicton!

Ajánló

Friss anyag

site statistics