Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ezen a héten a Red Dot képügynökség, a Corbis hazai képviselője hirdet a blogon. Ennek apropóján jutott az eszembe, hogy érdemes lenne körüljárni egy kicsit a stock fotó vagy nem stock fotó kérdéskörét. Norvégmintás kötött pulcsiban hófehér fogakkal, gondtalanul nevető család, a startvonalon rajtpozícióban térdelő öltönyösök, a ruháját spenóttal összekenő édibédi kisfiú. Ezek azok a képek, amelyek a stock fotó szó hallatán a legtöbbünknek beugranak, és ezek azok, amelyek láttán minden jóérzésű ember a körmeit az arcába mélyeszti, hátha a fizikai fájdalom elnyomja a képek okozta pszichikai terrort. Akkor miért is használunk mégis előre lefotózott, a képbankból egy kattintásra előkereshető képeket? Ennek több oka is van.
Sokan úgy gondolják, hogy egy olyan ötlet, amihez stockból lehet képet találni, nem lehet eredeti, hiszen már az a tény, hogy valaki lefotózta azt bizonyítja, hogy ez már másnak is eszébe jutott. Az esetek többségére ez általában igaz is, de van, amikor éppen azzal lehet valami újat, valami eredetit alkotni, hogy egy szokványos képet egy egészen más környezetbe helyezve teljesen más értelmet adunk neki, csavarunk egyet rajta, kiforgatjuk, vagy éppen gúnyt űzünk belőle. Nem szeretnék most példákkal dobálózni, de szerintem mindenki tudna a saját praxisából hozni olyan példát, amikor működött a dolog.
A másik ok, amiért a reklámszakmában mindig is voltak, és szerintem még jó sokáig lesznek is stock képek, az az idő- erőforrás és pénzhiány. Román Balázs ezen a ponton teljes joggal húzza össze a szemöldökét, ennek ellenére aki dolgozott már mondjuk banki ügyfélen, az pontosan tudja, hogy stockfotó nélkül gyakorlatilag lehetetlen élni. Nem azért, mert az ügynökségnek esetleg nem lenne jobb ötlete az adott briefre, hanem azért, mert naponta jönnek olyan feladatok, amiknek határideje egyszerűen lehetetlenné teszi nemhogy a fotózást, de néha még majdhogynem a stockfotókeresést is. De igaz lehet ez bármilyen gyorsreagálású vagy éppen csak magyarosan szervezetlen (esetleg egymás munkáját oda-vissza bonyolító osztályokkal megbolondított) cégekre is. Egy egyszer megjelenő taktikai hirdetés, egy az aktuális akciókat hirdető szórólap mindig befut. Ilyenkor egész egyszerűen nem lehet mást csinálni, mint valami stockot keresni, és a lehető legfájdalommentesebb reklámot, vagy arra hasonlító dolgot készíteni belőlük. Ezekből a gyors lefolyású villámprojektekből sosem fognak portorozsi dicsmunkák születni, de néha egész elviselhető reklámok is kikerekedhetnek belőlük.
Az igazán fiatal reklámosoknak már nem mond semmit, de bennem még élénken él az a kép, amikor a képügynökségeknek nem volt honlapjuk, és ha szükség volt egy képre, akkor azt a reklámügynökségen feltornyozott katalógusokból magunknak kellett kikeresni. A lapozás, pakolás, posztitezés rengeteg időt elvitt, nem véletlen, hogy akkor még szinte mindenhol alkalmaztak kreatív asszisztenst, aki a kreatívok keze alá dolgozott. Szerencsére ez ma már máshogy megy. Elég csak felmenni a honlapra, ahol beírhatjuk a kívánt paramétereket, és ha szerencsénk van - és ha jó helyen keresünk- , akkor máris előttünk vannak a felhasználható képek. A Corbis nem mellesleg az egyik legjobb ilyen oldal, ha kell, akkor a getty mellett én is ott szoktam kutakodni. Ti mit gondoltok a stock fotók haasználatáról? Kötelező rossz, vagy fel nem tárt lehetőségek széles tárháza? Esetleg mindkettő? Szavazzatok a jobb oldali boxban, és kiderül.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.