Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Egy társadalmi célú kampány esetében mindig felmerül a kérdés, hogy az adott probléma megoldását milyen eszközzel lehet leghatásosabban elősegíteni. Sokak azon a véleményen vannak, hogy a reklámra fordított pénz pusztán pocsékolás, és az emberek gondolkodásának megváltoztatására, "nevelésére" szánt milliókat hatékonyabban is el lehetne költeni. Az egészséges életmódra nevelő reklámok helyett mondjuk a fitness bérleteket kellene támogatni, az aids ellen nem felvilágosító reklámfilmekkel kell harcolni, hanem ingyen óvszerrel, az ittas vezetést pedig nem elrettentő raklámkampányokkal, hanem több rendőrrel lehet visszaszorítani. Van alapja ennek az érvelésnek, csak azt hagyja figyelmen kívül, hogy az igazi változások az emberek fejében zajlanak, ott pedig borasztóan nehéz hatást elérni. Ha viszont nem sikerül a gondolkodásmódjukon változtatni, az oly hatásosnak tűnő "konkrét" segítség is csupán elszáll a levegőbe. Hiába adunk ingyen óvszert annak, akinek nincs igénye rá, mert nem ismeri fel a veszélyt. Hiába osztunk fintess bérletet, ha a célcsoportnak esze ágában sincs edzeni, és hiába lesz több rendőr az utakon, ha nagy tömegek nem változtatnak vezetési szokásaikon.
Mindez úgy került elő, hogy a Magyar Nemzet "Reklámra költik a szegények pénzét" címmel írt egy felháborodott hangú cikket arról, hogy a szociális tárca csaknem 47 millió forint értékű közbeszerzési pályázatot írt ki a 2010-es szegénység évének reklámozására. A pályázatot persze a magyar szervek nem az ujjukból szopták, hiszen az egy uniós, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve program program része. Ennek sok összetevője van, a források egy részét kommunikációs célokra különítettek el, a pályázóknak ezekre a feladatokra kell ajánlatot tenniük.
A lap a kommunikációra felhasználható összeget a szociális kiadásokkal veti össze, és egy összeállítást közöl a hajléktalanok ellátásról. Eszerint egy nappali melegedőben a kiegészítő étkezés személyenként 108 forintba kerül, a teljes napi ellátás pedig 800 forint költséget jelent. Az éjjeli menedékhelyen 1400 forint egy éjszakára egy hajléktalan elhelyezése, míg a népkonyhák működéséhez nyújtott állami normatíva 2010-ben 218 forint körül alakul. A lapnáll kiszámolták, hogy a kommunikációra fordított pénzből kétszázezer adag meleg ételt lehetne kiosztani, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a reklám nyilvánvalóan felesleges és értelmetlen, hiszen abból milyen sok embert lehetne jóllakatni.
Egyrészt érthető a gondolatmenet, hiszen egy óriásplakáttal eddig még egy hajléktalan sem lakott jól. Másrészt viszont azt is látni kell, hogy egy ilyen ad hoc intézkedés csak ideig-óráig jelenthet megoldást, a meleg étel náhány nap alatt elfogy, és megint nem változott semmi. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy jó reklámfilmmel megváltozik majd a szegények állapota, és mindenki boldogan él tovább, hanem azt, hogy a rövidtávú intézkedések mellett átfogóbb változásokra is szükség van. Ehhez azt kell elérni, hogy a társadalom odafigyeljen egy problémára, váljon érzékennyé az adott kérdés iránt, ami nélkül elképzelhetetlen egy igazán mélyreható változás. Önmagában a reklám valóban nem megoldás, ha nem része egy összehangolt programnak, mint ahogy a kampányszerű melegételosztás sem az. Egy átfogó, mindenre kiterjedő intézkedéssorozat része kell hogy legyen mindkettő, aminek elemei egymást erősítve, szinergiában visznek közelebb a megoldáshoz. Ezért azt gondolom, nem szabad sem egyik, sem másik irányba sarkítani, meleg levesre éppúgy szükség van, mint a gondolkodás megváltoztatását célzó kommunikációra. Ezek nem alternatívái egymásnak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.