Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Reklámmal küzdeni a szegénység ellen?

Egy társadalmi célú kampány esetében mindig felmerül a kérdés, hogy az adott probléma megoldását milyen eszközzel lehet leghatásosabban elősegíteni. Sokak azon a véleményen vannak, hogy a reklámra fordított pénz pusztán pocsékolás, és az emberek gondolkodásának megváltoztatására, "nevelésére" szánt milliókat hatékonyabban is el lehetne költeni. Az egészséges életmódra nevelő reklámok helyett mondjuk a fitness bérleteket kellene támogatni, az aids ellen nem felvilágosító reklámfilmekkel kell harcolni, hanem ingyen óvszerrel, az ittas vezetést pedig nem elrettentő raklámkampányokkal, hanem több rendőrrel lehet visszaszorítani. Van alapja ennek az érvelésnek, csak azt hagyja figyelmen kívül, hogy az igazi változások az emberek fejében zajlanak, ott pedig borasztóan nehéz hatást elérni. Ha viszont nem sikerül a gondolkodásmódjukon változtatni, az oly hatásosnak tűnő "konkrét" segítség is csupán elszáll a levegőbe. Hiába adunk ingyen óvszert annak, akinek nincs igénye rá, mert nem ismeri fel a veszélyt. Hiába osztunk fintess bérletet, ha a célcsoportnak esze ágában sincs edzeni, és hiába lesz több rendőr az utakon, ha nagy tömegek nem változtatnak vezetési szokásaikon.

Mindez úgy került elő, hogy a Magyar Nemzet "Reklámra költik a szegények pénzét" címmel írt egy felháborodott hangú cikket arról, hogy a szociális tárca csaknem 47 millió forint értékű közbeszerzési pályázatot írt ki a 2010-es szegénység évének reklámozására. A pályázatot persze a magyar szervek nem az ujjukból szopták, hiszen az egy uniós, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve program program része. Ennek sok összetevője van, a források egy részét kommunikációs célokra különítettek el, a pályázóknak ezekre a feladatokra kell ajánlatot tenniük.

A lap a kommunikációra felhasználható összeget a szociális kiadásokkal veti össze, és egy összeállítást közöl a hajléktalanok ellátásról. Eszerint egy nappali melegedőben a kiegészítő étkezés személyenként 108 forintba kerül, a teljes napi ellátás pedig 800 forint költséget jelent. Az éjjeli menedékhelyen 1400 forint egy éjszakára egy hajléktalan elhelyezése, míg a népkonyhák működéséhez nyújtott állami normatíva 2010-ben 218 forint körül alakul. A lapnáll kiszámolták, hogy a kommunikációra fordított pénzből kétszázezer adag meleg ételt lehetne kiosztani, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a reklám nyilvánvalóan felesleges és értelmetlen, hiszen abból milyen sok embert lehetne jóllakatni.

Egyrészt érthető a gondolatmenet, hiszen egy óriásplakáttal eddig még egy hajléktalan sem lakott jól. Másrészt viszont azt is látni kell, hogy egy ilyen ad hoc intézkedés csak ideig-óráig jelenthet megoldást, a meleg étel náhány nap alatt elfogy, és megint nem változott semmi. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy jó reklámfilmmel megváltozik majd a szegények állapota, és mindenki boldogan él tovább, hanem azt, hogy a rövidtávú intézkedések mellett átfogóbb változásokra is szükség van. Ehhez azt kell elérni, hogy a társadalom odafigyeljen egy problémára, váljon érzékennyé az adott kérdés iránt, ami nélkül elképzelhetetlen egy igazán mélyreható változás. Önmagában a reklám valóban nem megoldás, ha nem része egy összehangolt programnak, mint ahogy a kampányszerű melegételosztás sem az. Egy átfogó, mindenre kiterjedő intézkedéssorozat része kell hogy legyen mindkettő, aminek elemei egymást erősítve, szinergiában visznek közelebb a megoldáshoz. Ezért azt gondolom, nem szabad sem egyik, sem másik irányba sarkítani, meleg levesre éppúgy szükség van, mint a gondolkodás megváltoztatását célzó kommunikációra.  Ezek nem alternatívái egymásnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://addict.blog.hu/api/trackback/id/tr631632149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borzalmacska 2009.12.30. 12:55:35

Mégis mit tehet a társadalom a szegénység ellen? Csak kérdezem.
Az egyes ember apróságokkal tud segíteni bajba jutott embertársain (levest viszek a szomszéd néninek, odaadom a szendvicsem a hajléktalannak satöbbi)de a szegénység elleni küzdelem szerintem elsősorban szociálpolitikai feladat lenne. Az elszegényedés okait megszüntetni, átgondolt programokkal támogatni a nehéz helyzetbe jutottakat.

Én ellenzem a szegénységet, de ez nem tudom miben segít másokon.

Csomag Olga · http://csomagolas.blog.hu/ 2009.12.30. 13:23:05

Sem a leves, sem a reklám nem segít a szegényeken. Tanítsd meg őket halászni, szokták mondani. Én ebben hiszek. Szakmát, lehetőséget kell nyújtani. Persze, ez a legnehezebb.

De szerencsére a szegény marketingeseknek most legalább így van munkája, őket is támogatni kell valakinek, nem? Viccet félretéve valahol hallottam, hogy egyes alapítványok a költségvetésük (itt értsd az 1%-ot) nagy részét az azt hirdető dm kampányokra fordítják. Na az milyen pénzkidobás? Adok az adómból mondjuk a szegények segítésére az alapítványnak, ők meg a jövő évi pénz-toborzáshoz használják fel a 80%-át?!

zaq 2009.12.30. 16:06:37

nem egyszerű kérdés, bár itt - mint a politikában már megszokhattuk - bőven demagóg az MN hozzáállása.
a szegénység megszüntetésének módját én sem ismerem, a témához hozzászólva viszont van álláspontom:
1. az állam az oktatáson keresztül neveljen a szolidaritásra elsősorban. a közpénzeken vett marketing szolgáltatások valahol mindig büdösek (még a piaci tendereknek is sokszor van szaga). az, hogy pártkasszából áldoznak erre, az elfogadható. költségvetésből nem. (igen, jelenleg a kettő között bőven van átfedés, sajnos, de ez egy másik probléma).
2. nagy cégek tudnak áldozni CSR tevékenységekre és többségükben áldoznak is. ez persze már megint más téma, mégis a marketing egyik legpozitívabb része és jónak tartom azt a fejlődési irányt, és hogy mára ez is etalonná kezd válni.
3. a TCR-kampányok többségében hálás témák, amikre nagyon jó kis anyagokat lehet gyártani (nem szól bele a brand manager sem), majd azokat indítani versenyeken, díjakat nyerni vele, bővíteni vele a portfóliót, bemutatni piaci szereplőknek, mi ilyet is tudunk. >> láttunk idén is már erre példákat (mondjuk az addict aranyceruzanyertes "Nincs De" filmjei állítólag így készültek) és meggyőződésem, hogy ez lesz a trend a közeljövőben, amit én személy szerint üdvözlök.
ami egyelőre még utópia, az az lenne, ha a gyártó/szolgáltató multik alapítványai a reklámügynökségükkel és a média szolgáltatókkal (tv, rádió, BB, print, etc.) közösen összedobnának legalább évi 1-2 ilyen kampányt.

Kyle Broflovski (törölt) 2009.12.30. 16:08:37

utálom az összes ilyen demagóg sz*rt...

zaq 2009.12.30. 16:09:50

na egy kicsit összevissza írtam.
a hármasnál a lényeg a saját költségen, az ügy érdekében, kvázi ingyen előállított anyagok és azok terjesztése lenne.

Vyca 2009.12.30. 17:25:46

Ahogy írva vagyon.
Bár nem hiszem, hogy lenne bármilyen eszköz, ami olyan értelemben érzékennyé tudna ENGEM tenni a hajléktalanok helyzetére, amilyenben szeretnék. Másokra lehet hogy hatni fog.

Chalabre (törölt) 2010.01.14. 15:14:18

Megnéznék egy ilyen reklámot. Hogyan gondolkodtat el, hogyan motivál, tesz érzékennyé, mire buzdít, sarkall? Mit tegyek? Mi a célja ezeknek valójában? Vagy megint csak égbekiáltó, megfoghatatlan lózungok sorait nyújtja, melyek lógnak a levegőben?

Amúgy egyetértek az előttem szóló borzalmacska gondolatával: "a szegénység elleni küzdelem szerintem elsősorban szociálpolitikai feladat lenne"...

Bennem is mindig bűntudatot ébreszt egy hajléktalan látványa. Nem tudok neki munkát adni, kiugrási lehetőséget, kapaszkodót, sem fedelet, max egy kis pénzt, aprót. De fizetjük az adónk, és abból kellene például a hajléktalanság problémáját megoldani hosszútávon.

Fizetünk TB-t és mégis megfelelő ellátásért amikor csak megtehetjük mégegyszer inkább a zsebünkbe nyúlunk és magánorvoshoz megyünk s fizetünk, mint a katonatiszt: Fogászat, szemészet, nőgyógyászat, szülészet, plasztikai sebészet, belgyógyászat stb...

Fizetünk a minél kevébé szakadt szociális háló fenntartásáért, foltozgatásáért... És milyen látványosabb eredményt, kiutat tudnak felmutatni 20 év alatt?

Most megint nekünk kellene ismét a zsebünkbe nyúlni... Miközben azért fizetünk adót, hogy ezekkel már ne kelljen foglalkoznunk, ezeket megoldja az állam, az Ő feladata... Országosan átlátja... Bevállalta...

Így olyan mintha duplán akarnának megadóztatni, vagyis ismét fizessünk ezért, amit már egyszer kifizettünk, pedig szimplán is keményen lehúznak minket... Európában állítólag a legtöbb adót fizetők országai közé tartozunk...

Miért a mi érzékenységünket kell ennyi pénzért megmozgatni? Miért nem látja el a feladatát az állam...

Nekem ez egy kicsit olyan, mintha megbíznánk egy reklámügynökséget, hogy készítsen egy reklámot nekünk... Egy tender során egyet kiválasztunk és rábízzuk, megtiszteljük a bizalmunkkal és a pénzünkkel... Majd a kiválasztott reklámügynökség köbeküld egy hírlevelet, amelyben a megbízó cég legkreatívabb tagjait kéri fel, hogy segítsenek a cég reklámjának elkészítésében, mert az Ő kreatívjaik nem boldogulnak igazán. Szerintetek ez normális? Ezek után hogyan fizetnétek nekik? Egyáltalán tartanátok a megbízást vagy visszavonnátok és többet nem hívnátok meg őket tenderre?

Nem tudom, mi lenne, ha nekünk állampolgároknak kellene ezt megoldani... Nem fizetnénk erre adót, hanem településenként tennénk a szegénység ellen közvetlenül... Lehet, hogy jobb lenne a helyzet... Lehet, hogy még ilyen sem... Nem tudom... Most kétszer fizetünk és beletörődően nézzük milliárdok eltűnését évről-évre, és amiről még nem is tudunk...

Terápiás csoport

addict blog on Facebook

Szólj hozzá!

site statistics
süti beállítások módosítása