Sokan kerestek meg közületek azzal a kérdéssel, hogy fogjatok hozzá, ha be szeretnétek kerülni a reklámszakmába. Sokan közületek már megpróbálták a dolgot, és friss diplomával a kezükben jelentkeztek ügynökségekhez, aztán meglepve tapasztalták, hogy nem kapnak utánuk két kézzel a cégek. Sokan esnek abba a félreértésbe, hogy ha az államvizsgájuk szín ötös, akkor majd az ügynökségek egymással versenyeznek majd a kegyeikért, és nagyon meglepődnek, amikor az interjún alkalomadtán meg sem kérdezik tőlük az államvizsga eredményét. A reklámügynökségi munka már nem az iskolapad, itt senkit sem érdekel a diploma, csak és kizárólag a tudás, aminek viszont jó része hiányzik, mert az oktatási intézményekben jó esetben elméleti képzést adnak, szemben a gyakorlatival, ami ezerszer fontosabb lenne annál. Az iskolában nem várják el tőlük azt, hogy naprakészek legyenek, még reklám szakirányon is simán végezhet az ember anélkül, hogy tisztában lenne nemhogy a nemzetközi viszonyokkal, de akárcsak a hazaiakkal is. Nemzetközi kampányokat elvétve ismernek, és interjúkon már meg sem meri kérdezni az ember, hogy ki a kedvenc külföldi reklámügynöksége és hogy azoktól melyik munkát szereti a legjobban.
A kreatív oldalon még összetettebb a helyzet. A grafikusoknál még csak-csak van itthoni képést, hiszen a képzőn van reklámgrafika szakirány, a szövegíróknak viszont gyakorlatilag nincs olyan hely, ahová mehetnének, ha az ügynökségi élet előtt szeretnének magas szintű gyakorlati tudást és tapasztalatot szerezni. Persze itthon is indultak már reklámiskolát, reklámtanfolyamok és még ki tudja mik, de ezek nagyon gyerekcipőben járnak még, vagy kifejezetten csak pénznyelőként működnek. Egy Miami Ad Schoolból érkező diáknál tudja az ember, hogy mire számítson, de ilyen jellegű és ilyen magas szintű tudást itthon még nem lehet megszerezni. Így aztán az embernek marad az önképzés, ami mondjuk így az internet korában már nem is olyan reménytelen, a neten vadászva rengeteg ismeretet össze lehet szedni. Ettől persze még senkiből sem lesz szövegíró vagy art director, de azért ha valaki igazán elszánt, rengeteget tanulhat belőlük.
De még ha rendelkezik is valaki a szükséges tudással és tehetséggel, akkor is borzasztó nehéz egy ügynökség közelébe férkőzni. Nullkilométereseket a legtöbb helyen nem szívesen alkalmaznak, hiszen nem lehet igazából előre tudni, hogy az adott ember megéri-e a belefektetett energiát. Az ügynökségek túlnyomó része ezért inkább 1-2 éves tapasztalattal rendelkező kreatívokat keres, akiknek nem kell még igazi pénzt fizetni, de már van fogalmuk arról, hogy működik ez a szakma, ha máshol nem, hát a saját bőrükön, egy másik helyen megtanulták már az alapvető dolgokat. A másik nehézség, hogy ha valahová kell is ember, iszonyatosan nagy a túljelentkezés az állásokra. Egy meghirdetett kreatív helyre minimum 20-30 ember jelentkezik, így nincs hiány emberekben, ezért a kezdőkkel kevesebben kísérleteznek. Ez persze baj, hiszen frissítésre minden szakmának szüksége van, de sokan csak az ingyen vagy legalábbis nagyon olcsó munkaerőt látják bennük.
Ti hogy látjátok ezt a kérdést? Nektek könnyű volt bekerülni a szakmába, vagy vért izzadtatok, mire lett helyetek. Vagy már fel is adtátok? Akinek még nincs helye, milyennek látja a saját és a sorstársai esélyeit? Milyen tanácsot adnátok azoknak, akik most kacérkodnak a reklámszakmával? Szavazzatok a megszokott helyen, a jobb oldali boxban!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
![[brief.blog rovat:] KHB: Csontot a kutyának](https://m.blog.hu/ad/addict/image/.external/.thumbs/6bbec1e2860ca0b6ce012db8c9bf93a7_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Az utolsó 100 komment: