Hány ügynökséget lehet megismerni egy tender keretein belül? Ötöt? Tízet? Tizenötöt? Ugyan már, egy profi cég ennek a sokszorosára is képes! A Bosch marketingvezetői legalábbis ezt gondolták, amikor gyakorlatilag minden hazai reklámügynökséget meghívtak a július végén kiírt ügynökségkereső pályázatukra, ahol a reklám, pr rendezvényszervezői feladatokra próbálták megtalálni a megfelelő cégeket, és amelyre végül 102 (!) hazai cég adta be a pályázatát. Mindezt úgy, hogy már az elején kikötötték, minden feladatra több ügynökséget választanak ki, akikkel egyéves szerződést kötnek, és akiket minden egyes kampány előtt frankón újra és újra megfuttatnak majd. Vajon mi értelme van ennek? Vajon ez az eljárás a szakmai alaposságról vagy épp ellenkezőleg, a teljes tájékozatlanságról tanuskodik?
Érdekes módon maga a megrendelő ad választ erre a kérdésre, amikor a kreatív online-nak nyilatkozva azt mondja, azért kértek minden egyes piaci szereplőtől egy rövid, néhány oldalas bemutatkozó anyagot, mert ők nem képesek folyamatosan nyomon követni az ügynökségi piacot, ezért a nyílt tendereztetésnél jobb ötletük nem volt. A Bosch marketingesei légüres térben élnek? Nem tudják, mi folyik körülöttük, nincsenek benyomásaik, információik a körülöttük zajló kampányokról és az azokat készítő ügynökségekről, sőt, még azt sem igazán tudják, kitől kérjenek ilyen esetben segítséget? Így nem csoda, ha az egyetlen mentsváruk az marad, hogy boldog-boldogtalan meghívnak a nemzetközi full service reklámügynökségektől a sufni-tuning garázsbétékig, és átnyálazzák az elképesztő számú beérkezett pályázatot.
Először azt hittem, mindez csak nálam csapta ki a biztosítékot, de tegnap örömmel olvastam Blaskó Nikolett, az ACG ügyvezetőjének kirohanását, akik például annak ellenére kerültek fel a 19(!) ügynökséges shortlistre, hogy már az folyamat elején visszaléptek a pályázástól (közben kiderült, hogy ez tévedés, mert valójában az Appaloosa Communication Groupról van szó, akik ugyanezt a rövidítést használják). Szerintem teljes joggal kéri számon ezt a gyakorlatot, ami az egyik legkomolyabb hazai problémára világít rá. Arra, hogy sok esetben mennyire döntésképtelen, inkompetens, felelősséget nem vállaló, a szakmai érdekeket a biztonság oltárán bármikor beáldozó ügyfelek irányítják a beszerzési folyamatokat, amelyek egész egyszerűen már a természetüknél fogva sem lehetnek sikeresek. Ez a sok körös, átláthatatlan, sokszor hosszú hónapokra, újabb- és újabb körökre nyúló, végeláthatatlan folyamat, amelyeknek szakmai követeleményrendszere nemhogy nem egyértelmű, de néha kifejezetten komolytalan, teljességgel alkalmatlan arra, hogy jó eredményt hozzon.
Persze az is érdekes kérdés, hogy hol tart és mit gondol magáról az a szakma, amelynek 102 képviselője is elindul egy olyan tenderen, ahol az első körben egy "frappáns és meggyőző" bemutatkozó anyagot várnak, és a végeredmény is egy olyan, a hatékony munkát, az ügyféllel való együttgondolkodást gyakorlatilag lehetetlenné tévő, sokügynökséges minitenderes rendszer lesz, ami a folyamatos stresszen és elpocsékolt energián kívül nem sok sikerrel kecsegtet. Komolyan mondom, ezek után én már csak azt várom, mikor ugrik elő Jáksó László, fején a mikorfonfrizurával és kezében egy üveg pezsgővel. Magyar reklámszakma, én így szeretlek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
