Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ha van márka Magyarországon, aminek a kommunikációja kényes dolog, az bizony a Pöttyös Rudi, amit a mai napig elképesztő rajongás övez. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy nem kevesebb mint 430 000 követővel övék az ország legnagyobb, márkához kötődő rajongótábora a Facebookon. A rudit szinte mindenki szereti, mindenki egy kicsit magáénak érzi. Az életünk része volt már 40 évvel ezelőtt is, és az lesz még sok-sok év múlva is. Több ez mint egy egyszerű édesség, egy darabka történelem ez, egy darabka az életünkből, amit büszkén nyomunk a gyerekeink kezébe, mondván apa és anya is ezt ette, mikor kicsi volt. Persze ez a fajta nosztalgia éppen annyira segíti, mint amennyire gátolja is a kommunikációt, mert a hagyomány bizony pillanatok alatt ódivatúsággá válik, ha rosszul nyúlnak hozzá.
A Pöttyös ezúttal éppen erre vállalkozott, amikor az ügynökségének megbízást adott az új kampányfilm elkészítésére. Válasszuk ketté a dolgot. Én a magam részéről nem rajongok az ilyen nosztalgiázó filmekért, amikben szinte lehetetlen már újat hozni. A Dreher volt az első, aki az "Egy nyelvet beszélünk" fősorral futó 2000-es kampányában (itt a link, 1:35-től megy a Dreher szpot) összeszedte ezeket az ikonikus dolgokat (a kivit még mindig héjastól eszed?), de a másik klasszik márka, a Vénusz is leforgatta a maga múltba révedő szpotját, amiben az olajjal készített ételek elkísérték a főhőst az élet nagy pillanataiban az óvodától az érettségiig.
A Pöttyös most úgy érezte, neki is kell egy ilyen, a gyökereket felidéző film. Én nem ebbe az irányba mentem volna, de ha már erre az útra léptek, azért a végeredmény nem lett rossz. Ügyes húzás volt a Quimby behúzása, ezzel már alapból egy csomó Quimby fanatikust megvettek, és egy kicsit maibbá tették az egészet. A szpot is ügyesen van összerakva, látszik, hogy akészítők (beleértve a rendezőt, stylistot is) nagyon odafigyeltek a részletekre, a Makk Marcis pólótól kezdve a Simson Schwalbéig mindenki talál magának valami szerethető részletet. Aztán persze jönnek a költői túlzások, a koncerten elharapdált ruditól kezdve a "közben ő is apa lett" kissé lapos sztorilezárásig, de az összhatás még így is kellemes, talán csak a kissé túlzásba vitt fényelés ront rajta egy kicsit. Nektek hogy tetszik? Ha kellemes melegséggel tölt el benneteket a Moszkva tér (akarom mondani Széll Kálmán tér) és a Balaton látványa, akkor adjatok magas pontszámot, ha nektek már sok a nosztalgiából, akkor keresgéljetek az alacsonyabbak között.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.