Ronald McDonald, a MacDonald's éttermek kabalafigurája az évek során sok változáson ment keresztül, ami meglepő módon az előnyére vált. Na nem azért, mert a bohóc annyira jól nézne most ki, hanem mert az első változattal gyakorlatilag csak ijesztgetni lehetett a gyerekeket. A bohócokat a gyerekek egyik része szereti, mert vidámnak, furának, viccesnek látja őket, egy másik részük (mint a fiam is, akit a kórházban a bohócdoktorok látogatása után épp az orvosok és a nővérek tudtak csak megnyugtatni) fél tőlük, mert inkább csak az ijesztő, halott fehér arcot, a harsány gesztusokat és furcsa beszédet látják bennük. Ezért is volt nekem mindig érthetetlen, miért épp egy bohócot választott az étteremlánc gyerekcsalogatónak, de most, hogy egy Times cikkben rábukkantam Ronald első tévés szereplésére, még kevésbé értem, mi lehetett vele a céljuk.
Az 1963-as reklámban egy inkább a svájci gárdistákéra hasonlító ruhában látható a bohóc, fején egy tálcával, amin hamburgerek, shake-ek és krumplik vannak, az orrára pedig a piros orr helyett egy üdítős pohár van felgumizva. A szerepe szerint Ronald egy boldog, hamburgerevő bohóc, aki annyira boldog, hogy át is kerül egy hamburgermennyországba, ahová minden kisfiú és kislány vágyik. A karaktert mellesleg egy Willard Scott nevű akkoriban ismert tévés személyiség formálta meg, aki a Today showból lehetett ismerős a nézőknek. De nem miatta nézett ki ijesztőbben a mekis kabalabohóc mint Stephen King It (Az) című horror regényének rémbohóca. Kedves gyerekek, örüljetek neki, hogy nem 1963-ban éltetek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
