Sok ismerősömtől hallom, hogy az eszük ágában sincs beregisztrálni a Facebookra, mert annál személytelenebb és lélekölőbb helyet el sem tudnának képzelni. Mások kipróbálták, de vagy nem fogta meg őket a dolog, vagy épp ellenkezőleg, elriasztotta őket az az irány, amibe a Facebook és a twitter tolja a kommunikációt. Szerintük nincs rendben, hogy egy ismerős szülinapját lerendezzük egy a falára írt HB2U üzenettel, esetleg guglizunk neki egy "vicces" képet, vagy posztoljuk az Alma együttes szülinapi dalát, esetleg a Happy Birthdayt Chewbacca előadásában. Mint ahogy szerintük az sincs rendben, hogy a környezetünkkel való kommunikációt 140 karakteres üzenetekbe sűrítjük, és ezzel azt gondoljuk, hogy beszélgettünk az ismerőseinkkel. Én nem vagyok ellensége a social média oldalaknak, de tény, hogy sokan nem mindig és nem arra használják őket, amire elsősorban kellene.
Ezen a ponton támad a Skype teljesen hagyományos ATL kampánya, amely azóta az első komolyabb megmozdulása a márkának, mióta a Microsoft felvásárolta őket. Épp arra szeretnének rávilágítani a hirdetésekben, hogy a személyes kommunikáció (már persze ha egy képernyőn folytatott beszélgetést annak tekinthetünk) mennyivel gazdagabb, mint a közösségi vagy mikroblog oldalakon folytatott beszélgetés vagy üzenetváltás. Mennyivel többet adhat egy direkt kontaktus néhány 140 karakterbe foglalt üzenetnél vagy egy lustán benyomott lájknál. Persze az egész sarkítás, hiszen nem önmagukban rosszak ezek a felületek, csak éppen nem kellene olyan kontaktusokat is rajtuk keresztül lebonyolítani, amik gazdagabb alkalmakat váltanak ki. Szerintetek mennyi igazság van a hirdetésekben?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
