Nem irigylem a Budapest Bankos kreatív csapatot. Emese figurájával sikerült megalkotniuk egy szerethető vagy éppen utálható, de mindenképpen érdekes figurát, valamint egy egyszerű és hatásos koncepciót, amelyre mint a sok példa is mutatja számos reklámot fel tudtak építeni. A kampánynak azonban éppen az erőssége egyben a gyenge pontja is, mivel az egész mögött nincs hagyományos értelemben vett kampányötlet, így ha Emese karakterét kivennénk az egyenletből, nem maradna utána semmi. Így aztán nincs más választás, ha nem akarnak egy teljesen új koncepcióval előállni, menniük kell tovább Emesével egészen addig, amíg be nem fullad a sorozat. Ezt először Zoltán kollégáinak behozásával próbálták elkerülni, majd az emigránsból lett rocker taxis Emese álruhás magánakciói következtek, amelyek sokak várakozásával ellentétben képesek voltak továbbvinni a kezdeti lendületet.
Ennek a folyamatnak a legújabb állomása egy új karakter, Emese édesanyjának egy barátokköztös fordulattal a sorozatba való beemelése. A legújabb filmben már az ő kettősüket láthatjuk, ami számomra már messze nem annyira szórakoztató, mint amilyenek az előzőek voltak. Itt is látszik, hogy ha Emese jól eltalált karaktere háttérbe szorul, akkor légüres tér keletkezik a filmben. Anyu, aki nem különösebben érdekes jelenség, nem tudta ezt az űrt kitölteni, bár nincs kizárva, hogy a következő reklámokban tovább bontogatják majd a karakterét. A reklámot nézve felmerül a kérdés, meddig lehet még Emese farvizén hajózva reklámozni a bank termékeit, és mikor jön el az a pont, amikor a célközönség végérvényesen ráun a karakterre. Nektek hol van ez a pont? Már eljött, most van itt, vagy szerintetek még van kraft ebben a koncepcióban? Szavazzatok, és meglátjuk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
