Nyomd le az ismerőseidet facebookon!
Aktív vagy a facebookon? Naponta posztolsz filmeket, videókat képeket, amiket az ismerősid zsákszámra lájkolnak? Akkor most duplán te leszel a király! A Sony Vaio laptopokhoz készített facebook alkalmazással (nem, ez több annál, gyakorlatilag egy facebookba ágyazott mikroszájt) szó szerint megküzdhetsz az ismerőseiddel. A Media Monster Wars játék ugyanis generál neked egy fasza kis szörnyet mindabból a kontentből, amit te a facebookon kitettél. Videókból, képekből, kommentekből és lájkokból áll ez a médiaszörny, aki rondább mint Győzike és Benkő Dániel együttvéve. Minél több tartalmat generáltál, annál erősebb lesz a kicsike, és annál nagyobb eséllyel nyomja le az ismerőseid, barátaid gépszörnyét. Én már kipróbáltam, jól el is páholták a seggemet, ugyanis a szörny csak a te posztjaidból nyeri az erejét, a rajongói oldalakra kitett cuccok nem számítanak.
Iszonyatosan jó szórakozás, nem utolsó sorban egy jó összehasonlítási alap, ami megmutatja, mennyire vagy aktív az ismerőseidhez képest. A végén, ha elég bátor vagy, megküzdhetsz Justin Timberlake-kel, illetve a szörnyével. Egyszerűen elképesztő az a munka, ötlet, technika, amit a Sony ebbe az egy kampányba belenyomott, amivel ráadásul igazából csak az új Vaiot szerették volna egy kicsit megfuttatni. Ebben ugyanis benne van egy médiarendszervező alkalmazás, ami azonnal rendet vág a média tartalmaid között, azaz legyőzi a gépeden és a neten uralkodó káoszt, mint ahogy azt a szintén Justin barátunkkal készült reklámfilm is mutatja. Nézzétek, játsszátok és zúzzatok szét mindenkit!
Media Monster Wars Trailer from Ben Barney on Vimeo.
Te melyik albumba préseltetnéd a hamvaidat?
Bármennyire is úgy tűnik, ennek a kérdésnek semmi értelme, a Subhead kiadó akciójának ismeretében már teljesn érthető, sőt kézenfekvő. Merthogy a kiadó azt találta ki, hogy lehetővé teszi bárkinek, aki nem a szokványos módon szeretné eltemetni magát, hogy a hamvait egy bakelit lemezbe préseltesse, és a kedvenc hanghordozóján őrizze meg magát az örökkévalóságnak. A nagy Lebowski óta tudjuk, hogy a hamvasztásos temetésnek is megvannak a maga kockázatai, a tengerbe szórás helyett nem is tűnik olyan rossz választásnak egy bakelit lemez (a ceruza már olyan uncsi). Ezen a lemezen bármit rögzíthetünk, tarthatunk egy utolsó búcsúbeszédet, rákarcoltathatjuk Schmitt Pál elnöki székfoglaló beszédét, de a kedvenc albumunk is szolgálhat végső nyughelyünkül. Én így hirtelen nem tudnék választani, de érdemes elgondolkodni, kinek melyik lemez az, amelyet méltónak talál erre a célra. A kiadó részéről a húzás persze sokkal inkább ahírverést szolgálja, de azt viszont baromi jól.
 |
Napi reklámdilemma: Üdülési csekk
Vajon lehet-e hülyébb nevet adni az üdülési csekket felváltó fizetőeszköznek mint a kormánytervekben szereplő Széchenyi rekreációs kártya?
Hé öreg, csak előttem égsz, ha égsz!
Bizony, én már csak olyen öreg vagyok, hogy amikor ezt a svéd dohányzásellenes reklámot megláttam, egy réges-régi, Sas István rendezte reklám, a Ciki a cigi! (uhh..) ugrott be először, amiben a főhős operettbe illő jelenetben énekli a címben is szereplő sort. Mentségemre szóljon, hogy egy hasonlóság azért van a két film között, mégpedig az, hogy egyformán hatástalanok. A svéd szpotban valami elképesztő látványossággal mutatják be azt az ezerszer elcsépelt metaforát, hogy ha rágyújtasz, tulajdonképpen a saját testedet gyújtod meg egy hanyag mozdulattal.
Ezeket a képeket nézve viszont nemhogy nem akarnak majd leszokni a svéd tinik, de kifejezetten kedvet kapnak majd a cigizéshez, a film nem elrettentő, sokkal inkább valami cool videoklipre hasonlít. Az elborult zene (aminek szövege sem kevésbé őrült: "I'm naked. I'm numb. I'm stupid. I'm staying. And if Cupid's got a gun, then he's shooting. His bang. You're my drug. We live it. Your drug. You need it. Reload.") csak fokozza ezt a hatást. Éppen úgy, ahogy a retro reklámban a motoros teszi, amikor hanyagul kiveszi a másik vagány szájából a dekket.
Érdekes építkezési reklámháló a Moszkván
A Sport tv eddig csak mindent alulmúló szóviccekkel operáló meccsbeharangozókról és önpromókról volt ismert, ezért különösen meglepő, hogy éppen ők rukkoltak elő valami szokatlannal. Merthogy ezt tették, ráadásul egy számukra eddig idegen környezetben, köztéren. A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy náluk is lehet NB 1.-es meccseket nézni. Hogy egy kicsit izgalmasabbá tegyék ezt az amúgy nem túl izgalmas üzenetet, a kampányban felhasznált építkezési hálóra egy zsáknyi labdát tettek, aminek a szája akkor fog kinyílni, amikor a poszteren látható játékos, a Vasasban játszó Ferenczi gól szerez (4 forduló alatt kettőt szerzett, szóval nem reménytelen). Ügyes nem? Hogy miért sír mégis az egyik szemem? Mert a megvalósítás nem igazán úgy sikerült, ahogy kellett volna. Az építkezési háló ugyanis nagyon rossz helyen van, a meccs végén kinyíló zsákból a labdák konkrétan az alatta lévő útra potyognak majd a kocsik közé, hogy onnan továbbguruljanak a közeli sínekre. Vagyis nem lehet odaállni alá, hogy elkapja az ember, bár az is igaz, hogy ha kabrióval vagy nyitott tetőablakkal autózunk arra, akkor pont jól jöhet egy Ferenczi-gól.
Ha jó helyen bankolsz, gólt lőhetsz a Zágrábnak
Ön hol bankol? - szólított meg néhány hete egy Erste brandszínű alapon Erste betűtípussal írt szöveg az egyik óriásplakáton, ami annyira rejtélyesen hangzott, hogy azonnal tudtam, ez csak az Erste bank kampányának teaser szakasza lehet. Akkor még nem sejtettem, mire fogják kifuttatni ezt az irgalmatlanul érdektelen és száraz kérdést. Azt nem gondoltam, hogy valami izgalmas dolog lesz, de azért annál, hogy ha jól választja meg a bankját, akkor Vári Attila kétszeres olimpiai bajnok éppen gólt tud lőni, egy kicsivel érdekesebb fejleményre számítottam. A plakáton a feje fölött lebegő fősort, amely szerint igenis számít, hogy kinél bankolok ( Vajon létezik-e ennél kevésbé természetes és ügyfélriasztóbb banki kifejezés?) nem értettem, egészen addig, amig meg nem láttam a hozzá kapcsolódó reklámot, aminek a print gyakorlatilag csak egy emlékeztetője.
Ebben a Budapest nevű vízilabda csapatot látjuk játszani a Zágráb ellen, és épp azt követhetjük figyelemmel, ahogy az edző kiválasztja az mindent eldöntő utolsó támadás befejező emberét. Ezt a feladatot arra bízza, akinek a pénzügyei rendben vannak, azaz az Ersténél bankol. Mondjuk, ha nekem lenne egy csapatom, amiben egy kétszeres olimpiai bajnok játszik, szerintem akkor is rá bíznám a lövést, ha a 10 milliós lakáshitelét az OTP-nél vette fel. Ez persze csak szőrszálhasogatás. A lényeg, hogy bármilyen furcsa, maga a kampány kiinduló gondolata teljesen kerek, és egy teljesen releváns insight. Hiszen ha nincsenek rendben a pénzügyeink, ha mondjuk az elszabaduló frank árfolyam miatt épp duplájára nő a törlesztőrészletünk, nehéz a mindennapokban megfeledkezni erről.
Ez azonban önmagában még egy száraz, bankízű gondolat, amit fogyaszthatóvá, befogadhatóvá kell tenni (esetleg némi humorral), hogy ne feküdje meg a célcsoport gyomrát. Ennek azonban itt nyoma sincs, az egész példa véresen komolyan fut végig, mígnem a Gladiátorba is beillő, drámai zene ütemeire Vári végül bedobja a labdát a zágrábiak hálójába, a narrátor pedig boldogan nyugtázza a pozitív végkifejletet. Ti hogy vagytok ezzel? Szívesen mentek bankolni ezentúl az Erstéhez vagy csak amiatt vagytok hálásak, amiért az Erste nyugdíjba küldte Lúdas Matyit, Dzsepettót, Toldit és a többi jelmezes figurát? Emelem a búrát, indítom az órát, pontozzatok, bankoljatok most!
Mekkora Magyarország a világhoz képest?
Rengeteg olyan esemény történik nap mint nap a világban, amelynek jelentőségét nem vagy nem teljesen tudjuk felmérni, csupán azon egyszerű okból, hogy nem tudjuk a méreteit, annak kiterjedését pontosan belőni. A BBC legújabb vállalkozása, a Dimensions névre keresztelt site éppen azt tűzte ki céljául, hogy a világ különböző történéseit, helyeit vagy éppen tárgyait közelebb hozza a világ bármely pontján élő átlagemberekhez, mégpedig úgy, hogy mindenki a saját környezetéhez hasonlíthass, annak léptékével mérhesse azokat. Az oldalon tematikus rendbe szedve valami elképesztő számú térképet találunk, amelyet az alkalmazás az általunk begépelt ország vagy város szatelites felvételére vetít. Megnézhetjük, mekkora is pontosan Magyarországhoz képest a csendes-óceáni szemétfolt, a BP olajfoltja, a kínai nagy fal, egy nemzetközi űrállomás, rátehetjük a Glastonbury fesztivál árnytérképét a Hajógyári szigetre, vagy megnézhetjük, mekkora volt az ókori Róma városa Győrhöz képest. Rengeteg érdekes és hasznos információt szerezhetünk játékos formában, csak az kezdje el a térképtologatást, akinek nagyon sok ráérő ideje van, mert ez tényleg nagyon addiktív. Nálam az utóbbi idők legjobb találata.
Cinikus reklám a képmutató dohánygyárakról
Az évtizedek óta a dohányzás és a dohánylobbi ellen küzdő American Legacy Foundation kifejezetten a fiatalokra célzó és a fiatalkori dohányzást visszaszorítani igyekvő Truth elnevezésű programja már a sokadik reklámkampányánál tart. Ezek közül a legújabb egy 2004-es szpot sikereire épít, annak koncepcióját viszi tovább, frissíti fel egy kicsit. A kampány kiinduló gondolata az, hogy a dohánygyártóknál nagyobb hipokrita a világon nincs, hiszen miközben elismerik, hogy a termékük ártalmas az egészségre, ugyanolyan boldogan termelik, árusítják és reklámozzák (ahogy tudják), mintha mi sem történt volna azóta, hogy kiderült, a cigaretta valóban káros az egészségre. Ezt az egész hozzáállást, a dohánygyárak abszurd viselkedést egy abszurd példán keresztül mutatják be. Egy kitalált gyár kitalált termékét, a Shards 'O Glass nevű, üvegszilánkba forgatott jégkrémet állítják a kampány középpontjába, amelyről a gyár tulajdonosa ugyanazokkal a szavakkal beszél, amelyekkel a dohánygyárak vezetői szokták elhárítani a felelősséget. Úgy tesznek, mintha azzal, hogy elmondják, mennyire veszélyes is az általuk előállított termék, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy az üvegszilánkos nyalókát csak felnőttek fogyaszthatják, teljesítették, ami tőlük elvárható. Elsőként a régi, majd a továbbgondolt, új szpotot láthatjátok. Egészségetekre!
via:adweek
A nejlonszatyor csodálatos élete
Arról, hogy a Csendes-óceánban az elmúlt évtizedek alatt szépen lassan kialakult egy szinte elképzelhetetlen méretű, lassanként majdnem egy új földrésszel vetekedő nagyságú szemétfolt létezéséről tudtam már korábban is, így maga a film témája nem volt meglepő. Ennek ellenére nem tudtam abbahagyni az amúgy nem éppen rövid (kb. 3 perces) filmet, mert a hangulata és nem utolsó sorban Jeremy Irons hangja egész egyszerűen beszippantják az embert. Ehhez hasonló, a természetfilmek világát utánzó koncepciót más reklámokban is láthattunk már, de egyik esetben sem volt ilyen releváns és ilyen erőteljes ez az eszköz. A gazdátlan nejlonszatyor hányódtatásainak történetét egy állatfajéhoz hasonlító mockumentary, azaz áldokumentumfilm szépen lassan behúzza a nézőt, és rámutat arra, hogy milyen természetesnek is vesszük már ezt éz az ehhez hasonló problémákat, amelyeket hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mintha maguktól értetődőek lennének, mintha nem mi tehetnénk azok létezéséről. Ügyes.
Reklámtender magyar módra
Hány ügynökséget lehet megismerni egy tender keretein belül? Ötöt? Tízet? Tizenötöt? Ugyan már, egy profi cég ennek a sokszorosára is képes! A Bosch marketingvezetői legalábbis ezt gondolták, amikor gyakorlatilag minden hazai reklámügynökséget meghívtak a július végén kiírt ügynökségkereső pályázatukra, ahol a reklám, pr rendezvényszervezői feladatokra próbálták megtalálni a megfelelő cégeket, és amelyre végül 102 (!) hazai cég adta be a pályázatát. Mindezt úgy, hogy már az elején kikötötték, minden feladatra több ügynökséget választanak ki, akikkel egyéves szerződést kötnek, és akiket minden egyes kampány előtt frankón újra és újra megfuttatnak majd. Vajon mi értelme van ennek? Vajon ez az eljárás a szakmai alaposságról vagy épp ellenkezőleg, a teljes tájékozatlanságról tanuskodik?
Érdekes módon maga a megrendelő ad választ erre a kérdésre, amikor a kreatív online-nak nyilatkozva azt mondja, azért kértek minden egyes piaci szereplőtől egy rövid, néhány oldalas bemutatkozó anyagot, mert ők nem képesek folyamatosan nyomon követni az ügynökségi piacot, ezért a nyílt tendereztetésnél jobb ötletük nem volt. A Bosch marketingesei légüres térben élnek? Nem tudják, mi folyik körülöttük, nincsenek benyomásaik, információik a körülöttük zajló kampányokról és az azokat készítő ügynökségekről, sőt, még azt sem igazán tudják, kitől kérjenek ilyen esetben segítséget? Így nem csoda, ha az egyetlen mentsváruk az marad, hogy boldog-boldogtalan meghívnak a nemzetközi full service reklámügynökségektől a sufni-tuning garázsbétékig, és átnyálazzák az elképesztő számú beérkezett pályázatot.
Először azt hittem, mindez csak nálam csapta ki a biztosítékot, de tegnap örömmel olvastam Blaskó Nikolett, az ACG ügyvezetőjének kirohanását, akik például annak ellenére kerültek fel a 19(!) ügynökséges shortlistre, hogy már az folyamat elején visszaléptek a pályázástól (közben kiderült, hogy ez tévedés, mert valójában az Appaloosa Communication Groupról van szó, akik ugyanezt a rövidítést használják). Szerintem teljes joggal kéri számon ezt a gyakorlatot, ami az egyik legkomolyabb hazai problémára világít rá. Arra, hogy sok esetben mennyire döntésképtelen, inkompetens, felelősséget nem vállaló, a szakmai érdekeket a biztonság oltárán bármikor beáldozó ügyfelek irányítják a beszerzési folyamatokat, amelyek egész egyszerűen már a természetüknél fogva sem lehetnek sikeresek. Ez a sok körös, átláthatatlan, sokszor hosszú hónapokra, újabb- és újabb körökre nyúló, végeláthatatlan folyamat, amelyeknek szakmai követeleményrendszere nemhogy nem egyértelmű, de néha kifejezetten komolytalan, teljességgel alkalmatlan arra, hogy jó eredményt hozzon.
Persze az is érdekes kérdés, hogy hol tart és mit gondol magáról az a szakma, amelynek 102 képviselője is elindul egy olyan tenderen, ahol az első körben egy "frappáns és meggyőző" bemutatkozó anyagot várnak, és a végeredmény is egy olyan, a hatékony munkát, az ügyféllel való együttgondolkodást gyakorlatilag lehetetlenné tévő, sokügynökséges minitenderes rendszer lesz, ami a folyamatos stresszen és elpocsékolt energián kívül nem sok sikerrel kecsegtet. Komolyan mondom, ezek után én már csak azt várom, mikor ugrik elő Jáksó László, fején a mikorfonfrizurával és kezében egy üveg pezsgővel. Magyar reklámszakma, én így szeretlek!
Mit vehetett volna a BP az olajkataszrtófa árán?
Még most is csak durva becslések vannak arra vonatkozóan, pontosan mekkora árat kell fizetnie a BP-nek az olajkatasztrófa kirobbanásáért. A legóvatosabbak is egy 100 milliárd dolláros összeggel számolnak, ami akkora pénz, hogy gyakorlatilag egy átlagember el sem tudja képzelni, mekkora összeget tapsolt el a BP néhány hónap alatt, ráadásul úgy, hogy a hivatalos kommunikációjuk szerint nem roppantak bele. Hogy legyen valami fogalmunk, mire is elég ennyi pénz, az visualeconomics oldal egy infografikát készített az olvasóinak, amiben konkrét költésekre fordították le ezt a brutális summát. A felsorolásban szerepel egy-két komolyabb tétel (a Katrina hurrikán által elpusztított összes ház újraépítése, a világ ivóvízproblémáinak 10 évre szóló megoldása vagy az összes amerikai tinédzser ellátása óvszerrel), és néhány szándékosan komolytalan is, mint például egy Karib-tengeri sziget megvásárlása vagy a Föld összes lakójának megvett fejenkét egy jégkrémszendvics. Cinikus az egész, de épp ezért tetszik nagyon. Itt csak néhány példát mutatok, az egész egyenletet a visualeconomics oldalán nézhetitek meg.
Tudnak-e a struccok repülni?
A Cadbury csokimárka példája jól mutatja, hogyan kell okosan márkát építeni. A szokásos reklámtechnikák, a jobbról-balról ömlő gusztusos csokidemók, boldogan mosolygó gyerekek vagy éppen felnőttek mutogatása helyett kicsit gondolkoztak, és rájöttek arra, hogy a csoki lényege az, hogy egy pillanatnyi örömet, kis túlzással "boldogságot" nyújtson nekünk. A kommunikációjuk középpontjába ezért ezt a gondolatot helyezték, és a különböző filmjeikben (amelyekben csupán a színük azonosítja be őket, hiszen létrehoztak egy Glass and a Half Full nevű kamu produkciós céget) mindösszesen annyit szeretnének elérni, hogy ezt az érzést váltsák ki a nézőkből. A két éve az egész internetet magába bolondító és minden kreatív díjat megnyerő, Phil Collinst doboló gorilla, majd a tavalyi szemöldökhúzogatós vírusfilm után most egy struccal próbálkoztak. Az állat Sammy Davies Jr "I gotta be me" című számára megkísérli azt, ami neki a legnagyobb örömet nyújthatja, és repülni próbál. A videót nem kell értelmezni, nem kell rajta hosszasan gondolkozni, csak hátradőlve élvezni.
Emberi zsírszendvics
A Quiznos gyorsétteremlánc marketingesei számára jó ötletnek tűnt a buci és a benne lévő hús arányát egy szokatlan módon, szendvicsben táncoló emberekkel szemlélteni. Szemben a Subway szendvicsével, amiben egy kettévágott, vastag cipóban a két kenyérréteg között csupán csak némi hús lötyög, a Quiznoséban a hatalmas hússzeletek mellett szinte eltörpül a buci. Hogy érdekesebb legyen az egész, a reklámban a szemléltetéshez két igencsak telkarcsú nőt és néhány LAN-partiban edződött rendszergazdát alkalmaztak, akik így együtt olyan látványt nyújtanak, ami valóban emlékezetes. A dolog egyetlen szépséghibája csupán az, hogy én ezek után egyik szendvicsezőben sem szívesen ennék ilyen húsos cuccot.
Végre itt a Social Media Monopoly!
Az a téma, amiből még nem készült Monopoly variáns, szóra sem érdemes. Világ csodái, modern városok, Spongyabob, Disney vagy éppen a Marvel Comics után végre elkészült a játék social médiára hangolt változata is. Az egyes mezőkön a különféle közösségi média alkalmazások találhatóak a flickrtől kezdve a tumblren és a wikipédián át a wimeóig, közöttük pedig a használatukhoz elengedhetetlen platformok kaptak helyet az andriodos telefonoktól kezdve az asztali pécéig. A legviccesebbek persze a szerencsekártyák, amelyeken a Mashable és a Technorati logója díszeleg. Ezeken néha arra kötelezik az embert, hogy a legközelebbi mezőn upgradeljen okostelefonra, néha büntetést kell fizentie, mert a cyber rendőrség illegális letöltésen érte, van amikor jutalmat kap, mert ő lett a Starbucks mayorja, máskor meg azért kell visszalépni három mezőt, mert a Youtube leszedte a videóját. Persze az egész csak poén, da annak szerintem teljesen jó. Ide csak a játékmezőt linkeltem be, aki a kártyákat is meg akarja nézni, vagy akár ki is nyomtatná őket, az itt keresgéljen.
A szomszédok és a családon belüli erőszak
Az otthon elkövetett, családon belüli erőszak ellen a rendőrség legtöbbször tehetetlen, hiszen az áldozatnak többnyire nincs lehetősége segítséget kérni. Ilyen esetekben általában a szomszédokon múlik, hogy hajlandóak-e beavatkozni, vagy inkább elfordítják a fejüket és a "Semmi közöm hozzá, ez az ő magánügyük" hangzatos mondattal lepergetik magukról a felelősséget. Pedig ha ők nem jelzik a veszélyt, a rendősrég sem tud cselekedni. A londoni rendőrség ezért most egy átfogó kampányba kezdett, amellyel kifejezetten a szomszédokat célozták meg. A kampány vírusvideójában egy a fotelben olvasgató szomszéd nézőpontjából láthatjuk és hallhatjuk az eseményeket. A szomszédos lakából egy durva veszekedés hangjai szűrődnek át. Az interaktív videóban egy ponton felkínálják nekünk a lehetőséget, hogy a telefonhoz nyúljunk, és segítséget hívjunk. Ha megtesszük, pillanatokon belül érkezik a segítség. Ha viszont késlekedünk, akkor végighallgathatjuk, ahogy tragédiába torkollik a veszekedés. Minden csak egy híváson múlik, nincs lehetőségünk elbújni a felelősség alól, a videó kíméletlenül ránk, kívülállókra hárítja a felelősséget, hiszen csak mi avatkozhatunk közbe ilyen helyzetekben. Márpedig ha 5-ből 1 gyilkosság családon belül történik, akkor bizony van mit tenni. A videók nem véresek, nem durvák, de a hangok azért elég felkavaróak és hatásosak.
via:copyranter
Napi adagok
