Melyik reklámot adták legtöbbet tavaly?
A Super Bowl alatt sugárzott reklámok legtöbbje erre az egyetlen alkalomra készült, vagyis a netes utóélettől eltekintve soha többé nem kerülnek adásba. Ehhez képest egészen megdöbbentő az a szám, amit a Kreatív Online-on, illetve az ott belinkelt, az AGB Nielsen által a 2009-es év során sugárzott reklámokról készített összesítésben bukkantam. Ha tippelnem kellett volna, hogy melyik reklámot sugározták tavaly a legtöbbször, bevallom, sem a hirdetett terméket, sem pedig a nagyságrendet nem találtam volna el.
Én valami mosószerre tippeltem volna, pedig az abszolút győztes nem más, mint Urbán Ildikó kitalált művelődésszervező áradozása az Advil Ultra hatásáról. Tudjátok, ő az a rókafejű nő, aki olyan boldog attól, hogy épp nem fáj a feje, mintha folyamatosan ötöse lenne a lottón. Ennél laposabb, semmitmondóbb és észrevehetetlenebb reklámot elképzelni is nehéz, nem is csoda, ha a hirdető nem látott más eszközt a figyelem felkeltésére, mint hogy addig ismételgesse a tévében a filmet, amíg a fogyasztók nem könyörögnek kegyelemeért, vagy nem vesznek egy dobozzal a kék pirulából. Ezt a nyavajás filmet képesek voltak 15 274 alkalommal adásba tenni a legkülönfélébb adókon, egy pillanatnyi nyugtot sem hagyva az embereknek. A boldogság kék piruláját hirdető filmeket ugyan csak 297 napon lehetett látni (a többin talán szabotázs történt?), akkor viszont olyan szőnyegbombázást rendeztek, amihez képest a Drezda elleni támadások is eltörpülnek. Április 24-én például 81 alkalommal sújtott le a hóhér, amit látva nem csoda, ha a kutatás szerint átlagosan 100 !!!!! alkalommal vésték belénk, hogy ne menjünk művelődésszervezőnek, mert megfájdul a fejünk. Ez a módszer hatásosabb mint az újinfluenza, ugyanis az AGB szerint nincs egyetlen olyan négy évnél idősebb, televíziós háztartásban élő honfitársunk, akinek sikerült volna megmenekülnie ez Advil Ultra járványtól.
De nehéz is lett volna megúszni, amikor a statisztika szerint egy ember átlagosan napi 20 percet fordít reklámnézésre, ami közben átlagosan napi 66,5 hirdetést néz meg. Én a magam részéről már rég minimálisra csökkentettem ezt a számot, és inkább csak az interneten nézem meg az aktuális szpotokat. Filmet, sorozatot szinte csak torrentről nézek, a tévében adott meccsek szünteteit pedig ennél lényegesen hasznosabban töltöm. Ez viszont azt jelenti, hogy kell lennie valakinek, aki majdnem a dupláját nézi a megadott reklámmennyiségnek, hiszen máshogy nem jöhetne ki az átlag. Nem irigylem azt a fickót, az egyszer biztos!
Az Ogilvy furcsa búcsúja a Pannontól
Egy Pannon méretű ügyfél megszerzése alaposan felforgatja egy ügynökség életét, de ennek megfelelően az elvesztése is átrendezi a viszonyokat. A Pannon távozásával az Ogilvynek újra ki kellett találnia magát, amihez először le akarták zárni a pannonos korszakot. Ennek a lezárásnak egy fontos eleme lehet az a film, amit az ügynökség a tegnapi bejelentések (Pető-Dickinson Andrea helyett a továbbiakban az ukrajnai Ogilvy vezetője veszi át az ügyvezetői posztot) előtt egy nappal töltött fel a Youtube-ra. Ebben az Ogilvy a Pannonnal kötött, többéves házasságának végére tesz pontot, egyben azt sugallva, hogy kreatív szempontból nem is olyan nagy veszteség ez az egész.
A film alatt az új, Ogilvy nélküli éra első filmjének zenéje (egyben alapötlete), a Bye-Bye Baby szól. A zene taktusaira a Pannon többek által csak hajópropellernek titulált logójára utaló kis kék virágszirmok hullanak az égből egy limuzinra, aminek hátsó ablakára a Just Married helyett a Just Divorced felirat került. Az enyhe képzavart követően a kocsi elindul, pannonos mobiltelefonokat húzva maga után, sőt, még egy hosszú kötél végén pihegő Dió kutyát is magával rántja. Ez egy kicsit fura, hiszen Diót az Ogilvy keltette életre, ezzel a filmmel viszont mintha azt sugallnák, hogy ők tulajdonképpen örülnek annak, hogy az egész pannonos reklámcsalád (ikrek, bamba fiú, Dió gazda és családja) eltűnik az életükből. Érdekes, akár azt is mondhatnám, hogy bátor húzás, kérdés persze, hogy az ügyfeleknek mennyire tetszik. A Pannonnak valószínűleg nem nagyon. Nektek bejön?
Új Fa reklám, új mellek
Gyermekkorom régi szép emlékei a Fa dezodor és Fa tusfürdő reklámjai, amelyekben valami számomra rejtélyes okból kifolyólag bocsánatos bűnnek számított fedetlen női keblek mutogatása. Pedig ez akkoriban sem volt bevett dolog, ártatlan, alsós kisfiúként legfeljebb kártyanaptáron vagy a Parabola szilveszteri adásában láthattam még cicit. Ezért is bántam annyira, hogy a Fa márka eltűnt egy időre, így magamban már búcsút intettem a vele járó, félmeztelen, fás lányoknak is. Aztán egyszercsak mit látok a tévében? Egy sötét folyosón sétál felém egy kifejezetten formás mellű modell, akinek a cickói tökéletesen látszanak a sejtelmes fényben. Már ekkor gyanús volt a dolog, de amikor megláttam a a Fa tusfürdőt a reklámban, nagyot dobbant a szívem. Aztán a mellettem ülő gyerekemre sandítottam, hogy ő vajon észrevett-e bármit is az egészből, de csak boldogan kaszabolta tovább a rómaiakat a szőnyegen.
Ekkor azon kezdtem gondolkodni, vajon minek köszönhető az, hogy a Fa reklámja átcsusszant az ÖRT vasszigorból öntött tésztaszűrőjén? Talán bennük is a nosztalgia munkált, amikor rányomták a reklámra a "Mehet" pecsétet? Félreértés ne essék, nem vagyok prűd, felőlem akár egy mosópor reklámban is flangálhatnának fel-alá meztelen nők, de mégiscsak furcsa, hogy amíg az ORTT tűzzel-vassal irtja a playmate-eket az Aktívból, addig a Fa simán betolhat egy cicis nénit a reklámjába este hétkor. Én támogatom ezt a felfogást, és ha ezt iránymutatásnak vehetem, akkor mostantól minden ügyfélnek javasolni fogom legalább egy, de lehetőleg több félmeztelen hölgy szerepeltetését a reklámokban. Ha másért nem, hát a casting miatt, amin minden alkalommal személyesen is részt vennék. De azért előtte szeretném megkérni az ÖRT-t, hogy ezt a direktívát adják nekem írásba.
A világ legjobb segge
Van aki a szálkás izmosat és van aki a kerek párnázottat kedveli. Mindenkinek más fenékpreferenciája, de abban mindenki egyetért, hogy női fenekeket nézni jó dolog. Azok, akik szívesen hódolnak e szenvedélynek, most tobzódhatnak az élvezetekben, mivel az American Apparel fehérneműcég éppen most rendezi meg a Világ legszebb segge versenyt, amire bárki nevezhet, aki hajlandó a fenekéről egy olyan képet feltölteni a netre, amelyen a cég egyik termékében pózol. Férfiként nincs is annál jobb, mint hosszasan legeltetni a szemünket a popsikon, majd lekicsinylő megjegyzéseket tenni rájuk, mert esetleg nem elég gömbölyűek vagy nem teljesen szabályosak. Menjetek, legeltessetek, szavazzatok, és vegyetekek az asszonynak/barátnőnek/titkárnőnek American Apparel fehérneműt, bízva abban, hogy rajta is olyan jól feszül majd, mind a képeken szereplő lányokon.
 |  |
via:adrants
Dolgoznál-e egy párt választási kampányán?
Most, hogy jobbról és balról is záporoznak a megrendítő erejű politikai reklámpofonok a választókra, újra elgondolkodtam azon, hogy én tudnék-e, szeretnék-e egy politikai párt kampányán dolgozni. Merthogy így első látásra nem egy csábító perspektíva. A furcsa a dologban az, hogy Amerikában nem kellemetlenebb egy ügynökségnek a demokraták vagy a republikánusok reklámhadjáratában részt venni mint mondjuk egy Coca-Cola kampányon agyalni, sőt sok esetben kifejezetten megtiszteltetésnek számít egy felkérés. Ott persze nemcsak abból áll a reklámügynökség munkája, hogy a politikusok tollbamondott kapányüzeneteit vizuális formába öntik, hanem újszerű, izgalmas dolgokra is van lehetőség. A Droga 5 ügynökség például a Sarah Silvermannel készített videójáért Black Pencilt kapott, ami az egyik legrangosabb, ha nem a legrangosabb kreatív elismerés a szakmában.
Itthon azonban más a helyzet. Akit megérint a politika szele, az nem tud anélkül kikerülni az együttműködésből, hogy be ne sározná magát vagy rá ne sütnének valamilyen bélyeget. Ez persze annak is köszönhető, hogy a pártok továbbra sem akarnak tiszta viszonyokat teremteni a kampányfinanszírozásban, így aztán átláthatatlan, hogy milyen pénzek mozognak és hová. Hiába is végezné a dolgát az ember becsülettel, kizárólag szakmai alapon, nem tudná kivédeni az ellene felhozott vádakat. Én még a blogot is igyekszem ettől a témától távol tartani, mert egy-egy politikai témájú posztnál hamar elgurul a gyógyszer a kommentelőknél.
Remélem, ez a kérdésfelvetés azért nem kavar majd ilyen hullámokat, hiszen csak arra keresem a választ, hogy ti el tudnátok-e képzelni, hogy valamelyik párt kampányán dolgoztok. Lehet-e pártmeggyőződéstől függetleníteni egy ilyen megbízást, vagy csak az képes a jobb vagy baloldali reklámokon dolgozni, aki az adott párt célkitűzéseivel is egyetért. Szavazzatok a szokásos helyen, a jobb oldalon lévő boxban!
Reklámdilemma: Winkler és Karotta a Best magazinban?
Vajon csinálnak-e majd az új UPC-reklámok Winklerből és Karottából a Best magazin címlapjára kerülő, az utolsó postás által is ismert bulvárcelebet?
Repülj a Lost fiktív légitársaságával!
Mivel a comment.com-on úgyis előrehozott Lost napot tartanak, gondoltam én is hozzájárulok az egyik kedvenc sorozatom kedden induló új, befejező szezonjának beharangozásához. Mivel is tehetném ezt jobban, mint egy a Losthoz kapcsolódó reklám bemutatásával, ami egy elég furcsa vírus ötlet. Az általam kevéssé ismert, de állítólag nagynak számító kayak.com utazáskereső oldal látogatói ugyanis nagyot nézhetnek, ha rákersenek a Syndey-Los Angeles repülőútra, és az adatok között megadják a 9/22/2010 dátumot, és azt, hogy csak oda szeretnének repülni. A találatok között az utolsó oldalra lapozva ugyanis a rendszer felajánlja a Lost című sorozatban szereplő, kitalált Oceanic Airlines légitársaságot, amelynek gépe lezuhant az óceán közepén. Aki ismeri a sorozatot, az azért néz nagyot, aki meg nem, az meg azért. Persze maga a keresés kevés embernek tűnne fel, viszont a hír gyorsan körbeszaladt a neten, és ennél az akciónál éppen ez volt a lényeg. Ügyes húzás. via:barker+dzp
Isten nem létezik. Vagy mégis?
Azt már megszokhattuk, hogy az ateisták és a hívők óriásplakátokon vívnak vallásháborút egymással, különféle botrányosnak szánt, de többnyire csak unalmas reklámokkal. Olyannyira bevett dolog ez, hogy még itthon is volt rá példa, pedig mi nem számítunk éppen pionírnak a nemzetközi reklámvilágban. Az azonban, hogy valaki ezt a témát használja fel a saját termékének reklámozására, már ritkább jelenség. Pedig az egyik spanyol outdoor reklámcég éppen ezt tette, amikor az egyik legforgalmasabb autopálya mellett egy provokatív üzenetet helyezett el a magasban, egy már messziről is jól látható helyen. A plakáton csak egy állítás volt olvasható, amely szerint isten nem létezik.
Valószínűleg mindenki arra gondolt, hogy a nemzetközi ateista reklámhadjárat egy újabb darabját látja, azonban hét nap múlva, vagy ha úgy tetszik a hetedik napon az autósok nagyot néztek, ugyanis a plakát helyén csak egy elszenesedett hirdetés állt. Keresztben a kiégett poszteren egy frissen felragasztott sávban csak annyi volt olvasható, hogy a Grand Pantalla ügynökség billboardjai messziről látszanak. Nagyon messziről. Spanyolországban ez azért elég merész ötlet.
Tippeld meg, ki közvetíti a vébémeccseket!
A Barátok közt kibogozhatatlan cselekménye semmi ahhoz képest, ami a focivébé közvetítési jogainak értékesítése körül zajlik. Az m1 már hónapok óta házal a meccsek többségének jogaival, és talán még a kiskőrösi városi tévéhez is bekopogtatott egy jó ajánlat reményében. Hol úgy tűnik, hogy van megállapodás - a múltkor például már konkrét összegeket rebesgettek-, hol pedig visszalövik az egész versenyt, és indulhat minden előről. Most éppen ott tartunk, hogy az MTV kuratóriuma arról fog tárgyalni, hogy a vezetés tárgyalhat-e arról, hogy tárgyaljanak-e még egyáltalán a pályázókkal. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban az is lehetséges, hogy a jogokról döntő EBU (Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége) megenyhül (ezt a vezetői testületbe menekített Rudi Zoltán súgta meg), és fizetési haladékot ad az udvari tévének, ami esetleg, de csak esetleg felveti annak a lehetőségét, hogy az m1 közvetítse a meccseket. Őrület, izgalom, cselszövevény, kaki. Ez az egész már olyan izgalmas és fordulatos, hogy érdemes rászervezni egy tippversenyt is. Ha elég bátrak vagytok, akkor akár meg is tippelhetitek, kinél végzik a tévés jogok.
Brutális angol szóviccek
Britney spears Lady Gaga? És én még azt hittem, hogy fájdalmas szóviccekben verhetetlenek vagyunk! Ilyen mélységeket eddig csak a Szerencsejáték Zrt reklámjaiban és a szóviccblogon láttam, most viszont az I Radio nevű adó csúnyán aláment mindennek. Mindjárt három gyomrost is bevittek a hallgatóiknak, Britney Spears,a Culture Club és a Take That neveit kiforgatva, aminek eredménye egy lándzsával leszúrt Lady Gaga, egy agyonvert Village People és a saját nyálába fojtott Westlife lett. Csak erős idegzetűeknek ajánlom!
Egy ország szalonnaimádóknak
Eleged van a civakodó pártok, fogyizó-vetkőző-főző celebek és az örök vesztes futballcsapatok országából? Akkor tarts velem, és csatlakozz inkább fényes jövő előtt álló a Szalonna Köztársasághoz! A papírokkal ne törődj, hiszen itt már minden előre le van zsírozva. Az újonnan létrejött állam egyetlen szépséghibája talán csak az, hogy egy kanadai cég hozta létre a szalonaimádók részére, kihagyva az egész buliból legszalonnaimádóbb népet. Mert hát mit tudnak igazából a rénszarvaszabálók a jó szalonnáról? Hogy képzelték, hogy azok nélkül hozzák létre ezt az államot, akik megalkották a világ legszalonnább kifejezését, a bacon szalonnát.
Pedig az ország honlapjára kattintva kiderül, hogy ezt a világot nekünk találták ki. Itt aztán ha nem is kolbászból, de végre szalonnából van a kerítés, még a hivatalos zászló is ebből a fennséges csemegéből készül. Itt aztán nem a schoberti értelemben ég a zsír, mert csak a vékonyra szelt szalonnaszeletek pirulnak a serpenyőben. A kampányhoz tartozó filmeken az átlagos szalonnarajongó viselt dolgaiba nyerhetünk betekintést. Az első filmen példul a szalonna-wellness világába kalauzolnak el bennünket, ahol a főhősök egy-egy szalonnát nyugtatnak a szemükön. Persze ha tudták volna, hogy ezt itthon a Kaiser egyszer már szalámival megcsinálta, ráadásul a vicc legcsekélyebb jele nélkül, halálosan komolyan, kisebb lett volna a szájuk. Egy másikban egy szalonnával végrehajtott lány-, illetve fiúkérésnek lehetünk szemtanúi, a harmadikban pedig azt láthatjuk, hogy a szalonna bocsánatkérő ajándékként is jól teljesít. Éljen a zsír, világ szalonnamániásai egyesüljetek!
via:greatads
Milyen álmaid munkahelye?
A napokban azzal keresett meg a Hewitt Associates nemzetközi, humán tanácsadással foglalkozó szervezet (bevallom, előtte nem sokat hallottam róla), hogy idén ismét megrendezi nagyszabású munkáltatói arculatkutatását, amelyet szeretne az addicton is meghirdetni. Először nem értettem, miért is jó ez nekik, de aztán egy kicsit utánanézve a dolgoknak kiderült, hogy a kutatás rengeteg ponton kapcsolódik a bloghoz, és érdekes lehet nektek is. A felmérés célja ugyanis az egyetemeken és főiskolákon tanulók, továbbá a pályakezdők és a már többéves munkatapasztalattal rendelkezők munkaerőpiacról alkotott véleményének feltérképezése. Arról nagyjából mindannyian tudunk magunkban képet alkotni, hogy mit várnak el a tőlünk a vállalatok. Ennek a felmérésnek a célja, hogy a másik félnek, azaz a munkaadóknak számára szerezzen információt arról, hogy a jelentkezőknek milyen elvárásaik vannak velük szemben, vagy éppen ellenkezőleg, melyek azok a tényezők, amelyek miatt bizonyos vállalatok, vagy akár teljes iparágak nem különösebben vonzók a szemükben.
A kérdőívet három dolog miatt is érdemes kitölteni. A legprózaibb az, hogy egész jó ajándékokat sorsolnak majd ki a kitöltők között: lesz itt iPod, MP3 lejátszó, fényképezőgép, digitális videokamera, amiket majd a felmérés befejeztével dobnak szét a szervezők. A másik ok, amiért érdemes rászánni azt a kis időt az, hogy ezzel talán egy kicsit befolyásolni lehet a munkaadók nézeteit, hozzáállását, és közvetett módon, de alakítani lehet a munkahelyeket. Persze nem gondolom, hogy egy ilyen kutatásról készült elemzést olvasva a HR-es majd azonnal berohan a vezérigazgatóhoz, hogy még aznap állítsanak szolgálatba legyezőt tartó bikinis hosztesszeket és minden irodába szereljenek be egy jakuzzit, mert ő ezt olvasta a Hewitt anyagában, de ennél egy kicsit életszerűbb kérdésekben azért elképzelhető változás. Ha másban nem, hát a szemléletben, ami már egy fontos lépés lehet a változások irányába. A harmadik, talán legérdekesebb előnye a kitöltésnek az, hogy ezzel utólag hozzájuthatunk a bennünket érdeklő munkakörök pontos fizetési adataihoz, így egyrészt be tudjuk tájolni azt a pénzt, amit jelenleg kapunk a munkahelyünkön, pályakezdőként pedig megtudhatjuk, hogy az a szakma, ami bennünket érdekel milyen perspektívát tud nyújtani anyagilag rövid és hosszú távon.
A tavalyi kutatás eredményeinek ismeretében én is kíváncsi vagyok, miben változtak az elvárások, illetve mennyivel lettek alkalmaszkodóbban a munkavállalók. Érdekes volt például olvasni, hogy amíg az amerikai filmek tele vannak olyan sztorikkal, amikor valaki az egyik partról a másikra költözik egy munka kedvéért, nálunk mekkora dolognak számít még egy 50-100 kilométeres mozgás is. Legfeljebb a fővárosba mozognak az emberek, de a két országfél között szinte semmi vándorlás sincs. Szintén érdekes, hogy mennyire vonzó a pályakezdők szemében a marketing- és ezen belül a reklámszakma, amelyet valamiféle titokzatos, be nem határolt "kreatív" lila köd leng be a jelentkezők fejében. Ennek ugyan nincs sok alapja, de jól mutatja, milyen jól "marketingelik" magukat a marketingesek. De most elég ennyi, a 2010-es kutatás eredményeiről áprilisban úgyis olvashattok majd részletesebben a neten, de ígérem, hogy a reklámosokra vonatkozó részről én is beszámolok majd. Szánjátok rá azt az 5-10 percet, nagy baj nem lehet belőle.
Reklámszemle: A virágillatú Tahi Tóth
Szerettem volna a múltkori Kálloy Molnáros vérciki Szerencsejáték Zrt. reklám után egy üdítőbb példát hozni a reklámszemle rovatba, de Tahi Tóth önmegsemmisítő alakítása mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Egyszerűen elképesztő az a lendület, amivel a hazai reklámok egymás után darálják be az újabb és újabb arcokat, és döngölik szisztematikusan a földbe egyik közismert színészt a másik után. Amíg külföldön a legtöbbször egy reklámszereplés nemhogy elvesz, de inkább hozzáad egy közszereplő imidzséhez, addig nálunk a reklámok szereplői csak megtépázva tudnak kikerülni a kínos jelenetek forgatagából, és csak a bankszámlakivonatukkal a kezükben tudnak tükörbe nézni.
Tahi Tóthot nem kedvelem különösebben, de azért pályafutása során neki is volt egy sor emlékezetes alakítása, még ha a legtöbbeknek csak a kabaréjelenetekből maradt meg az arca. Ezt a képet most ez a reklám - amit ha megölnek se tudtam volna visszaidézni, hogy melyik mosóport hirdeti - tovább tépázza. Az előző szpotban a retardált gyerekként leszidott, az ingét leevő és ezzel művészit alkotó Lászlót (ááááá!) most kirándulni viszi a párja. Úgy tűnik, ez a gyengeelméjű férj szerep maga a koncepció, mert Lászlónk most is az Esőember figurát hozza, amikor a saját ingének öblítőszagát keveri össze a virágos rétével. Végtelenül kínos alapszituáció, végtelenül kínos alakítás, aminek csak egy végtelenül kínos reklám lehetett a vége. Nem tudom, hová célozzák ezeknek a filmeknek a humorát - már ha ezt annak lehet nevezni - de ezen nincs az a Mikroszkóp színpadon edződött tévénéző, aki akár csak egy pillanatra is elmosolyodna.
Nem tudom, miért kell ezt erőltetni, miért gondolják, hogy a látszathumor jobb, mintha egyáltalán nem is akarna vicces lenni a film. Ha szeretnétek még látni újabb epizódot vagy akár epizódokat a sorozatból, akkor adjatok rá magas pontszámot, ha viszont meg akarjátok szabadítani Lászlót a további szenvedésektől, keresgéljetek az alacsonyabbak között.
Az élet rövid, csald meg a férjed!
Nem vagyok egy nagy bulvárfogyasztó, de Pachmann Péter szerelmi ügyének hullámai még hozzám is elértek. A sok gyűlölködő hozzászólást és felháborodott reakciót olvasva eszembe jutott egy reklám, és azon tűnődtem, mit szólnának a híradós magánéletén csámcsogó emberek, ha itthon futott volna ez a kampány. A hirdető nem más volt, mint egy AshleyMadison nevű randihonlap, amelyet kifejezetten házasokra szabtak. Nem, nem olvastátok el, azt írtam, házasoknak, ugyanis a sok dating site közül ők azzal szeretnének kitűnni, hogy a házasságban boldogtalanul élő feleknek kínáltak egy helyet, ahol könnyű kalandokba bocsátkozhatnak.
A szóban forgó film tavaly futott a Super Bowl szünetében, de csak Texasban, mert az NFL a többi államban nem járult hozzá a sugárzáshoz. Nem is csoda, mert a filmben konkrétan arra buzdítják a mellőzött feleségeket, hogy bunkó és figyelmetlen férjüket csalják meg fűvel és ha lehet fával is. Maga a film nem igazán emlékezetes darab - mondhatnám azt is hogy gyönge -, ami igazán elgondolkodtató, az az, hogy konkrétan házasságtörésre buzdítja a derék amerikaiakat. Ami plusz aktualitást ad a sztorinak, az a legújabb botrányuk, mivel Torontóban épp most dobták vissza az ottani 4-6-osra tervezett kampányukat, amelyen hatalmas felirattal buzdítják hűtlenségre az unatkozó házastársakat. Nálunk vajon mit szólna az ÖRT egy ilyen kampányhoz? Átmenne a híresen szűklyukú tésztaszűrőn, vagy úgy dobnák vissza, mint egy felpörgetett Semjén Zsolt?
Napi reklámdilemma: Telefonos behülyítők
Vajon mi a helyes és arányos reakció olyankor, ha az embert felhívja egy unott hangú nő, és ledarálja azt a betanult szöveget, miszerint nekem hatalmas szerencsém van, mert egy telefonos adatbázisból (!!!) engem sorsolt ki a gép, ezért nyertem vagy egy műszaki cikket vagy egy 100 000 Ft értékű utazást, de ezt csak pároknak adhatja oda, ezért mondjam meg, hogy hány éves vagyok, hogy párkapcsolatban élek-e, valamint hogy mikor tudnám átvenni az ajándékot?
