Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ha tehetném, most egy az egyben bekopipésztelném ide Román Balázs a Kreatív magazinban megjelent kritikáját, amely nagyszerűen foglalta össze mindazt, ami erről a reklámról elmondható. Az írás egyik fő mondanivalója, hogy az Unicum már nagyon régóta valahogy tévúton jár a kommunikációját illetően, ami abból adódik, hogy mindenáron mainstream itallá akarják tenni a gyomorkeserűt, ami viszont ettől nem lesz kevésbé keserű, nem lesz jobban szerethető. Ha Herr Zwack a feje tetejére áll, az Unicum akkor is rém keserű marad. Ahhoz, hogy valaki megszeresse, bizony akarni kell az elején a kóstolást, nem adja magát könnyen az ital. De ez nem lenne baj, épp ellenkezőleg, akár a kommunikáció középpontjába is lehetne állítani.
Mert az Unicum egy igazi unikum, csak talán fel kellene már vállalnia egy chocito-szerű propozíciót, egy keserű, de fasza irányt. Mert azzal, ami most van, nem alakul semerre a márka, nem látja az ember, hogy pontosan mit is szeretnének a reklámokkal üzenni. A legutolsó filmet nézve annyi bizonyos, hogy a Rejtő Jenős iránytól elszakadva ezúttal a fiatalabbak felé szerettek volna nyitni. Ehhez pedig egy dinamikus (kedvenc ügyféljelzőm), agyoneffektezet szupermozit találtak a legjobb eszköznek. A film tökéletesen hozza is ezt, nem véletlenül díjazták az ADCH Mérleg fesztiválon a legjobb utómunka kategóriában. A kivitelezés tényleg lélegzetelállító, ritkán van együtt ennyi pénz és idő arra, hogy egy ennyire profi film készülhessen itthon.
Azonban amint az ember lecsupaszítja az egészet, és megpróbálja felfejteni a filmet, nem marad sok minden. Adott egy srác, akit egyszercsak elragad a képzelete, és már látja is magát, ahogy az aszfalton vizilabdázik (gondolom az Unicum kupa miatt kötelező elem volt), ahogy lovon átugrat a szomszédos háztetőkre (utcán nem lehetett, azt a T-Mobile már ellőtte), vagy éppen vitorlával hasítja az utcákat. Ezeket a képsorokat látva az ember már nagyon várja a sort a film végén, de magyarázat helyett csak egy szolgenszerű, üres félmondatot kapunk. "Érezz rá!". Oké, de mire? Az Unicumra? És ha ráérzek, akkor én is hallucinálni kezedek?
Én nem tudtam összerakni a film mögött meghúzódó gondolatot, de aztán lehet hogy egyszerűen csak túlgondolkodom az egészet. A készítők célja talán csak annyi volt, hogy egy parfümöknél vagy divatmárkáknál megszokott nagyszabású filmet forgassanak, amit csak érezni kell. Ezeket nézve még véletlenül sem szabad gondolkodni azon, miért ment ki az izmos fiú lengő ingben a szakadék szélére, miután befújta a hónalját, csak érezni kell, hogy most neki nagyon jó ott. Ez viszont nekem nagyon kevés egy olyan karakteres, olyan egyedi terméktől, mint amilyen az Unicum, ami nagyon megérdemelne már egy hozzá illően eredeti koncepciót. Ti hogy vagytok ezzel a filmmel? Ti ráéreztetek? Szavazzatok, és kiderül.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.