Amikor először láttam a Való Világ negyedik szériáját beharangozó szpotot, nem hittem a szememnek. Nem értettem, mire lehet jó ez a szinte szándékosan vacak, lapos, kiszámítható és közönséges reklám. Aztán rájöttem, hogy igazából nincs is ezzel nagy baj, hiszen nem lehet elválasztani a reklámot attól a terméktől, amit reklámoz. Márpedig a Való világ pontosan ilyen, a reklám nem ígér mást mint amit a műsor majd nyújtani tud. A sztori, már ha annak lehet ezt nevezni, rém egyszerű. Papa és mama mennek hazafelé, majd egy útfelbontás zárja el az útjukat. Itt egy feltűnően visszataszító munkás áll eléjük, aki miután az ijedtségtől kiesett a Cobretti felügyelőt megszégyenítő hanyagsággal a fogai között tartott fogpiszkálója egy hegyeset köp az éppen feltört aszfaltra.
A Szeszélyes évszakok legsötétebb időszakát idéző poénok azonban csak ekkor kezdődnek, van itt kipottyant protézi, izmos csippendélekkel kacérkodó granny, majd a végén a slusszpoén, a kantáros gatyás, kacsintgató munkáslegény a volánnál. A politikai korrektség miatt a másik filmben a nagyfater is választhat magának egy bögyös légkalapácsos lányt, így ő sem marad ki a jóból. Azonban a legidegesítőbb a reklámban mégsem ez, hanem hogy ennyit sikerül kihozni egy olyan fasza és gazdag kampánysorból (Most mindenről te döntesz), amiért minden, akciós kamatlábakon, intelligens mosóporokon és immunrendszert erősítő molekulákon szocializálódott kreatív sírva mondana köszönetet. Nektek bejön ez a vv-égtelenül eccerű reklám, aminek egyetlen pozitívumaként talán azt lehet elmondani, hogy pont olyan, mint amilyen maga a műsor? Szavazzatok, amíg stohlosan az ujjaimmal T alakban meg nem érintem a kezemben lévő segédkártyákat! Indítom az órát, emelem a búrát, most!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
