Neeeeem! Nem hiszem el, hogy akkor, amikor már éppen megnyugodtam volna, mint a bumeráng, úgy tér vissza és vág fejbe Hrutka Robi és Jamie Winchester. Évekig téptem a hajam, amikor az egymást követő Pannonos reklámok alatt újra és újra felcsendült ugyanaz a dal. Persze annyit azért változtatott rajta a szerzőpáros, hogy a megbízó kicsengesse értük az újabb milliókat, de amúgy szinte megkülönböztethetetlenek voltak ezek a fülbemászni akaró, negédes, szirupos dallamok. Már épp azt gondoltam, hogy az imidzsváltás után, amikor a Pannon seggberúgta Jamiet a csodalámpájával együtt, egyszer és mindenkorra megszabadult a reklámvilág ettől a opálszínű híg fos collage rock zenétől, amikor onnan tért vissza, ahonnét a legkevésbé sem vártam. Egy nemzetközi nagybank, az Unicredit gondolta úgy, hogy nekik a magyar piacra pont jó lesz ez a muzsika. Még az is lehet, hogy igazuk lesz, mert a magyar zenei ízlésbe bőven belefér ez a fajta moslék. Ettől azonban én a romjaimban heverek, és epedve várom a reklám végét, és csak akkor nyugszom meg, amikor felcsendül egy üdítő CBA vagy Tesco jingle. Az legalább felvállaltan szar, nem akar többnek, mondjuk művészi szarnak látszani.
Címkék: reklámzene magyarmocsár
