A vuvuzelát vagy csak imádni vagy csak gyűlölni lehet (inkább az utóbbi), ami valószínűleg attól is függ, melyik oldalán áll az ember, hiszen a fújásában még csak-csak lehet valami öröm, hallgatni viszont rosszabb mint Lexikét az Anettka Space Projetes bejelentkezéseiben. A meccsek közben én már egész megszoktam, valahogy hozzátartozik ennek a vébének a hangulatához. Amikor például arról álmodtam tegnap, hogy a döntőben Szlovákia egy sima hármassal intézi el a brazilokat, a rámálomból felriadva még arra is emlékeztem, hogy a meccs közben végig hallottam a vuvuzela hangját. Nem csoda, ha egy ilyen ikonikus eszközre mindenki ráugrott és próbál belőle hasznot haúzni. Ha szeretnénk, akkor lehet például saját iPhone vuvuzelánk, amit letöltve a meccsek között is az őrületbe kergethetjük a kollégákat és barátokat. Én már be is szereztem a Pocket Vuvuzela névre hallgató appot, ami sokat segített abban, hogy gyorsan és sok ellenséget szerezzek a környezetemben.
Persze ez eltörpül amellett a gigavuvuzela mellett, amelyet a vébé egyik főszponzora, a Hyundai megrendelésére készítettek el. Az egyik háztetőn felállított, és a havasi kürtről koppintott vuvuzelával egy egész várost az őrületbe lehet kergetni, bár nem tudom, hogy ettől miért javulna a koreai cég megítélése. Persze, ha a mi válogatottunk intézte el volna a görögöket, én se izgatnám magam ilyen apróságokon, hanem boldogan dudálnék bárkinek a fülébe.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
