Ha az ember egy összetett, szabálytalan és mindenféle kiálló tárggyal teleszórt felületre tervez reklámot, akkor érdemes azzal egy kicsit közelebbről is megismerkednie. Különben nagyobb lyukra fut, mint a Luke Skywalkerhez riasztott TEK és a hollandok elleni magyar védelem együttvéve. Ha a Szerencsejáték Zrt legújabb kampányának anyagain dolgozó DTP operátor elkérte, vagy ha elkérte meg is kapta volna annak a busznak és villamosnak a stancrajzát, amelyek oldalára fel kellett tennie a kampány kreatívjait, elkerülhette volna, hogy közröhej tárgyává tegye azokat. Persze akkor szegényebbek lettünk volna két zseniális darabbal, és sosem ismerhettük volna meg a lányt, aki ha akar az orrával, ha akar a szemével is tud indexelni. Milyen cuki lehet, ahogy a gyalogosokra kacsint egy-egy kanyarban. Ha jobban belegondolok, nekem így még jobban is tetszik!
Update: Időközben két dologra is felhívták a figyelmemet. Az egyik, hogy korábban Horváth Csaba is áldozatul esett már az indexorrnak, a másik pedig, hogy valószínűleg nem a tervezők a hibásak, hanem a BKV, illetve az a partner, aki a reklámfelületeket értékesíti, mert a stancrajzok teljesen pontatlanok, és nagyvonalúan kihagynak fontos részleteket. Így fordulhat elő, hogy látszólag minden rendben van, minden egyezik, aztán a végén mégis a snicceres ember vágja ki úgy szemmértékre a végső anyagot. Bravó!
Nagyon sok reklám van, ami szeretne a nézők érzelmeire hatni, és azon keresztül befolyásolni őket. Mégis, nagyon kevés van, aminek valóban sikerül is. Nem írom le a megbízó nevét, akinek szerintem ezzel a szpottal töékletesen sikerült ezt a célt megvalósítania, mert azzal már egy kicsit le is lőném a poént. Helyette nézzétek meg ezt a kedves, jó hangulatú, nem túljátszott és kifejezetten ízlésesen leforgatott filmecskét. Persze, lehet azt mondani, hogy a gyerek mindig siker. Itt is erre épül a varázslat (a kisfiú egyszerűen zseniálisan játszik), de mégis sikerült finoman, jó ízléssel és nem utolsósorban eredeti módon megfogni a kampány központi gondolatát. Ezt nézve egy kicsit újra gyerekké válik az ember, és örül, hogy vannak ilyen reklámok is. Engem teljesen elvarázsolt, remélem benneteket is el fog.
Ha egy reklám átlépi a beszédtémává válás küszöbét, elmondhatja magáról, hogy a minimális célt teljesítette. Ha a beszélgetés arról folyik, hogy kinek tetszik és kinek nem a kampány, még eggyel beljebb van. A Danone új Avtivia reklámja most ebben a szakaszban van. Én magam inkább azoknak a táborát gyarapítom, akiknek ökölbe szorul a gyomruk és az öklük a terhes kanáris lány láttán, de tagadhatatlan, hogy a környezetemben sokan kedvelik, sőt egyenesen szeretik a pocakos filmet.
Az abszurd motívumok alkalmazása egy reklámban nekem mindig a gyengém volt, nem véletlen, hogy a Skittles filmjeit sokszor talán a kelleténél is jobban szeretem. Ez alapján akár szeretheném is az új Activia filmet, hiszen annál, hogy egy felnőtt nő az irodában beszélgetni kezd egy a kezére húzott, kifordított zoknival, kevés abszurdabb dolgot tudok elképzelni (oké, azt leszámítva, hogy valaki jóindulatot feltételez az azeri elnökről). Csakhogy ha az abszurditás ösvényére lépünk, nem állhatunk meg félúton. Akkor az egyetlen esélyünk, hogy kijátszuk a szituációban rejlő lehetőségeket, és végig megőrizzük a kellemes őrültséget. A készítők azonban sejthették, hogy a szulákandis célcsoport nem feltétlenül vevő az abszurd humorra, ezért az ígéretes alapötletet és a terhes kanáris kezdés után gyorsan igyekeztek cukormázzal bevonni az egészet.
Megpróbálták a lehetetlent, hogy egy szerethető, kedves figurát teremtsenek a Muppet Show sütiszörnyét (vagy inkább kukaszörnyét?) megidéző zokniszörnyből, ettől viszont épp az íze ment el az egésznek. Olyan érzésem van, mintha a Danonino célcsoportjának szánták volna a figurát, aki úgy gügyög, negédeskedik, mint egy Baba tévés mesekarakter, akinek a bölcsisek tapsolva örülnek, ha feltűnik a képernyőn. A szívecskés zoknibáb neve (kisbabákon és sörhasúat eresztett férfiakon kívül ki hívja pocaknak a hasát?), hangja, mozdulatai mind azért kiáltanak, hogy szeressük ezt a nyavalyás jószágot, nekem sajnos mégsem sikerül, sőt minden alkalommal apa összeugrott gyomra leszek, amikor meghallom vagy meglátom. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, vagy csak nem eszem elég Activiát, merthogy másoknak meg tetszik a kis muppet. Sőt, kifejezetten hálásak a váltásért, és bátor gesztusként értékelik a Danone húzását, hogy Szulák művésznő pocakja helyett egy bábfigurát állítottak a kommunikáció középpontjába. Ti hogy vagytok vele? Fogjátok Pocakot a nevetéstől, vagy épp ellenkezőleg, összeugrik szegény a hasatokban?
Update: Ezt az alternatív verziót mindenki látta ugye?
A Paddy Power fogadási iroda legújabb kampányával sikeresen akasztotta ki az olaszokat. Látva a filmet, nem is csoda, de valószínűleg épp erre számítottak, amikor leforgatták a reklámot, melynek főszereplője nem kisebb alak mint maga Jézus. Az alapötlet istenien egyszerű. A facebook oldalukon egy rajongó lemondóan annyit írt be kommentben, hogy majd akkor fog fogadni erre az egész focicirkuszra, ha valami csoda folytán újra élvezhető lesz. Erre a Paddy Poweresek megmutatták a srácnak, milyen lenne, ha ez a valóságban is megtörténne, és Jézus megjelenne a futballstadionokban, hogy rendet tegyen. És Jézus jön, lát, győz. Érintésére a bénák (vagyis a földön színészkedő álsérültek) újra járni tudnak, a stadionok egy pillanat alatt megtelnek, sőt, Jézus még a bukikat is kikergeti a szentélyből, azaz a a férfi vécéből (a pisszoáros jelenet egyszerűen zseniális). Egészen beteg reklám, bár csak a jóisten tudja, hogy ez segített-e a fogadóirodán.
Hogy lehet a politikusokat rávenni arra, hogy mozduljanak meg végre valahára, és olyan ügyekben is hajlandóak legyenek lépéseket tenni, amikből nem közvetlenül származik anyagi hasznuk. Nehezen. Ez Oroszország 5. legnagyobb városában, Jekatyerinburgban sincs másként, ahol az utak állapota még a hazai viszonyokhoz képest is elképesztően rossz. A civilek természetesen próbálnak ezen változtatni, de politikai szándék, központi intézkedések és természetesen pénz nélkül ez lehetetlen. Ahelyett, hogy az amúgy is erős társadalmi elégedetlenséget próbálták volna meg felszítani, a kampány készítői egyenesen a döntéshozókat vették célba.
Kiválasztottak három, frekventált helyen fekvő, formás kátyút, és egy éjszaka alatt köréjük festtették az érintett politikusok arcképét, jelezve, hogy ők évek óta csak beszélnek a problémáról, ígérnek hetet-havat, de a valóságban nem változik semmi. A képeket természetsen a média másnak azonnal felkapta, és a jól sikerült karikatúrák bejárták az egész országot. Erre természetesen már az érintettek sem maradhattak tétlenek, de nem meglepő módon a látszatcselekvés mellett döntöttek, és még aznap lefesttették a rajzokat. Egy dologgal nem számoltak, hogy az egészet filmre veszik a kampány kiagyalói, aminek köszönhetően a sztori újra bejárja majd a médiát. Eddigre már annyira a nyakukig érhetett a szar, hogy kénytelen kelletlen érdemi intézkedések megtétele mellett döntöttek. Tanulságos történet, igazi happy enddel!
Mi történik, ha egy csapat bankrabló a sikeres akció után betér egy pohár sörre a közeli kocsmába, ami viszont mint kiderül a helyi rendőrök törzshelye? A nyilvánvalóan hülye kérdésre természetesen csak egy legalább annyira hülye válasz lehet. A rablók menekülőre fogják a dolgot, a rendőrség pedig azonnal a nyomukba ered, hogy megkezdődhessen a valaha volt legkülönösebb autós üldözéses jelenet. Van itt ütközés, leszorítás, kordonon áttörés, csatornamederben száguldás és felnyíló hídon átugrás, minden, mi szem-szájnak ingere, csak éppen autó nélkül. Merthogy senki sem akarja a sörözőben hagyni frissen csapolt Carlton sörét (még felmelegedne vagy meginná valaki), sem kiborítani az értékes nedűt, így kénytelen azt futás közben magával vinni, és ügyelni rá, hogy egy csepp se menjen kárba. Így lesz teljesen elmebeteg, mégis szórakoztató a film. Egészségetekre!
Nem a győzelem a fontos, hanem a résztvétel. Így hangzik az olimpai játékok egyik jelmondata, amely talán a legjobban adja vissza az olimpa szellemét (mellesleg sokan Coubertin bárónak tulajdonítják, pedig csak az első londoni olimpián mondta Ethelbert Talbot anglikán érsek). Csakhogy ez a hozzáállás az olimpiák alatt, az aranyérmek, világrekordok és világraszóló teljesítmények bűvöletében sokszor háttérbe szorul. A világszerte százmilliók által nézett, nagyszabású sportesemény után, annak árnyékában azonban kezdődik egy másik verseny. Egy olyan megmérettetés, amelyen valóban az a fontos, hogy a sportolók egyáltalán részt tudnak venni, mert legtöbbüktől már ez is óriási teljesítmény, amelyhez le kell győzniük saját korlátaikat.
Ez a verseny a paralimpia, ahol olyan hősök küzdenek minden egyes versenyszámban, akik számunkra elképzelhetetlen küzdelmet folytatnak a hétköznapokban, és akik ennek ellenére olyan teljesítményre képesek, amely előtt csak meghajolni lehet. Előttük tiszteleg a paralimpia egyik főtámogatója, a Samsung, amely egy gyönyörű és elgondolkodtató filmmel vezeti fel az eseményt és rója le a tiszteletét a paralimikonok előtt. Tegyük ezt mi is, kövessük figyelemmel a holnap induló sportversenyeket. Tanuljuk meg értékelni a paralimpikonok teljesítményét, és örüljünk a magyar paralimpiai érmeknek is!
Az amerikai Honest tea márka jó ideje építi a kommunikációját egy izgalmas és tanulságos aktivitásra, amellyel a fogyasztók becsületességét vizsgálják. Ennek lényege, hogy kiszolgáló személyzet nélküli standokat állítanak fel, és arra kérik a járókelőket, hogy ha megszomjaznak, akkor egy dollárt dobjanak az ott kitett becsületkasszába (mellesleg ez inspirálhatta a Sopron bankot, aki nyár elején rukkoltak elő hasonlóval itthon, csak ők ásványvíz automatával kísérleteztek). Ezúttal azonban kiterjesztették a kampányt, és 30 amerikai városban is megszervezték az akciót, ráadásul figyelték az eseményeket, és a végén feldolgozták és kielemezték az adatokat.
Ebből a végén egy látványos és tanulságos honlapot készítettek, ahol kirajzolták Amerika becsületességi térképét. Ezen össze lehet hasonlítani az egyes városok becsületességét, meg lehet nézni, hogy a több ezer tesztalany közül mely csoportok voltak azok, akik a legnagyobb százalékban tették be a kasszába a tea árát. Kiderül, hogy a biciklisek becsületesebbek-e az autósoknál vagy hogy a szőkék a barnáknál vagy éppen a gyerekesek az egyedülálló férfiaknál. Ha kíváncsiak vagytok, érdemes átbogarászni az oldalt.
Nem minden az, aminek látszik, és ez a reklámokra különösen igaz. Az új Toyota Avensis reklámjában sem kell csalódnunk e tekintetben. A főszereplő modell igézően néz ránk a film elején, majd kecses mozgással közelít a Toyota új büszkesége, a megújult, a konvenciókat hátrahagyó, tekintélyt nem tisztelő Auris felé. Járás közben a piros kis bugyiját láthatjuk, és azt, ahogy sokat ígérően ledobja magáról a kabátját. Amikor azonban az autóhoz érve megfordul, mindenki egy kicsit a Síró játék főhősének helyében érezheti magát, mert kiderül, hogy az eddig látott modell nem nő, hanem egy csontvékony srác, amit a dudorodó naci és a férfi felsőtest bizonyít.
A reklám főszereplője ugyanis egy 19 éves, ukrán születésű, androgün modell, Stav Strashko, aki tökéletes választás volt erre a szerepre. A reklám nagy feltűnést keltett Japánban, ami nem csoda, azt hiszen az ÖRT és a NMHH is elbíbeblődne azon a problémán, hogy szerepelhet-e meztelen férfi felsőtest egy reklámban, ha az a férfi félig nő, vagy legalábbis annak látszik. Mellesleg nem tudom, észrevette-e valaki a sráclány mellett, de de az új Auris klasszisokkal jobban néz ki a az elődjénél!
Az Axe reklámjai sosem a politikai korrektségükről voltak híresek, szívesen ábrázolják a gyengébbik nemet egyszerű, az orruknál fogva vezethető lényekként, akiknek elég egy fújás az épp aktuális Axe termékből, hogy azonnal megadják magukat, és magukból, valamint ruháikból kivetkőzve üldözőbe vegyék a férfit. Ezúttal is valami hasonló volt a cél, de igyekeztek az egészet egy kicsit szofisztikáltabb keretbe foglalni. Az Axe haj termékcsaládhoz egy trükkös ötlettel igyekeztek kedvet csinálni a férfiaknak. A kampány kiinduló gondolata az, hogy egy kapcsolatnál az első benyomás a legfontosabb, és amíg egy férfi többnyire a nő mellét, addig a nők leginkább (az ő nem túl őszintének tűnő bevallásuk szerint) a férfiak haját nézik meg. Vagyis amikor ránk néznek, ez az, amit meglátnak bennünk.
A film így egy különös pár, egy két lábon járó mell és egy csupahaj torzszülött kapcsolatának alakulását mutaja be az első pillanatoktól kezdve egészen addig, amíg a buszmegállóban meg nem ismerkednek, hogy aztán a mell fölötti, illetve a haj alatti részt is megismerjék egymásból. Érteni értem a metaforát, de valahogy az egész film kicsengése szerencsétlen marad, az én kedvemet legalábbis nem hozta meg a sampon vagy zseléváltáshoz. A tiéteket igen?
Sok őrült tesztvezetéssel kapcsolatos kampányt láttam már, de egyik sem vetekszik a Volkswagen legújabb, a víz alatt, cápák között végrehajtott őrültségével. Az ötlet apropóját az adta, hogy éppen most 25 éves a Discovery Channelen futó Shark Week sorozat, amelynek kapcsán a VW valami emlékezeteset szeretett volna csinálni. Ehhez elkészítettek egy tenger alatt, egészen pontosan a tengerfenéken futó változatot a VW bogárból.
A négykerekű cápaketrecet aztán leengedték egy kedves cáparaj közepébe, ahol a tesztvezető búvár kedélyesen haladhatott a körülötte úszkáló állatok között. Így ránézésre nem a legbiztonságosabb jármű persze nem igazi autó volt, a fém váz is csak megidézte (azt mondjuk szerintem nagyon jól) a bogár formáját, de az ötlet ennek ellenére kegyetlen jó. Én szívesen mennék vele egy kört, persze csak felhúzott ablakokkal. Ja, hogy nincsenek ablakok? Hm...
A gyerekeknek még talán be lehet mesélni, hogy varázslat hatására egy randa boszorkányból lehet gyönyörűszép királykisasszony. A felnőttek viszont tudják, hogy nem a csodában kell bízni, hanem a plasztikai sebészben. Legalábbis egy venezuelai plasztikai sebészet szerint, ami úgy igyekezett kedvet csinálni szolgáltatásaihoz, hogy mesebeli példákon keresztül mutatta be az átváltoztató műtétek eredményeit. Nekik köszönhetően végre megtudhatjuk, hogy veszítette el a kis hableány az uszonyait, kapott nagyobb melleket és lett sajnos kicsit kelemenannás az arca. Az is kiderül a reklámokból, hogy a bibircsókos banya is nekik köszönhetően változhatott át minden herceg fejét elcsavaró döggé és a békából is ők faragtak egy teljes testátalakító műtét során Fenyő Ivánt. Persze kérdés, hogy a célcsoporton kívül, akik maguktól is azt hiszik, hogy egy szájfeltöltéssel, ráncfelvarrással, Kapócs Zsóka féle orrműtéttel közelebb kerülnek a tökéletességhez, másokat megfog-e bármilyen szinten az erősen túlzó gondolat, de ez legyen az ő bajuk. Mindesetre jobb, mintha Geranozzo Mária ottani hasonmásával próbáltak volna meg kedvet csinálni egy arcplasztikához.
Az, ami Ronaldo kapcsán a Nike klasszikussá vált Write your future filmjében még csak egy elképzelt jelenet volt, most David Beckham számára valóságáá vált. Az H&M alsógatya termékcsaládjának kedvéért ugyanis még életében szobrot állítottak a focistának, ráadásul nem is egy helyen, hanem szerte Amerikában. Az ezüst szobrokon alsógatyában pózoló Beckham legnemesebb testrésze éppen fejmagasságban van, így a turisták kedvükre szórakozhatnak majd a hülyébbnél hülyébb képekkel, ahol kiélhetik a brit sztárjátékos iránt táplált vágyaikat.
Erre ráadásul még egy Instagramra hangolt kampánnyal is buzdít az H&M, ugyanis aki a szoborral készített képet a megfelelő hashtaggel együtt posztolja, az nyerhet egy autogrammal ellátott David Beckham alsógatyát. Arról nincs hír, hogy hordta is-e előtte a fehérneműt Becks vagy csak írt rá, de mindkét esetben megvan a dolog pikantériája. A szobrokra mellesleg azonnal felfigyelt a média, így ha a hírverés részét vesszük, mindenképpen bejöhetett a készítők számítása. Aztán hogy Beckham örül-e annak, hogy az Apple store előtt simogatják a golyóit, már legyen az ő baja.
Hogy előzhet meg egy tükör baleseteket? Úgy, hogy megmutatja nekünk, milyenek is vagyunk egy-két pohár alkohol elfogyasztása után. Személytől függően a harmadik, negyedik rövid után bizony belassul az ember, és a reflexei nem úgy működnek, ahogy kellene. Ezt a hatást demonstrálta az Allianz biztosító Sao Paolo frekventált éjszakai szórakozóhelyein, ahol a mosdókban egy különleges tükröt szereltek fel. Valójában nem is tükrök voltak ezek, hanem jó minőségű kijelzők, amelyek egy webkamera segítségével mutatták meg, illetve "tükrözték vissza" a mellékhelyiségbe belépőket.
A gyanútlan vécélátogatók csak arra lettek figyelmesek, hogy valami nem stimmel, mert a tükörben nem úgy látszanak, ahogyan kellene, hanem úgy, mintha minden belassult volna körülöttük. A jópofa hatás aztán persze játékra ösztönözte őket, és integetni, forogni, pörögni kezdtek a tükrök előtt, élvezve a belassult hatást. Egészen addig, amíg fel nem ugrott egy reklámüzenet, ami épp arra utalt, hogy az alkohol így változtatja meg, lassítja be a reflexeket, ezért így nem szabad autóba ülni.
Jó halál nincs, legfeljebb kegyes. Az ALS, egy eddig általam egyáltalán nem ismert betegség nem ilyen. A lényege, hogy a szervezetet megtámadó kór következtében a beteg izmai egyenként mondják fel a szolgálatot, egyik a másik után sorvad el, míg végül a szervezet nem képes már tovább működni. Az ALS nemcsak hogy gyógyíthatatlan, de az okai is majdnem teljesen ismeretlenek, és ami még nagyobb baj, hogy források hiányában, és a gyógyszergyárak érdektelensége miatt nem is nagyon kutatják azokat. Ezért sokszorosan életbevágó, hogy a közvélemény tudjon erről a kórról, és hogy elinduljon egy folyamat, ami egy kis fényt gyújt az egyelőre teljesen sötét alagút végén.
Ezért folyamodott a hollandiai ALS alapítvány egy egészen elképesztő és megrázó eszközhöz. Felkutattak olyan ALS betegeket, akik hajlandóak voltak részt venni egy döbbenetes reklámkampányban. Ezzel a nyolc beteggel egy rövid reklámot forgattak, amelyben ők segítséget, támogatást kértek az emberektől. De nem maguknak, merthogy mire a film adásba került, ők már veszítettek a betegséggel szembeni harcban. A kampány logikája szerint ugyanis az egyes szereplőkkel készített filmek, sajtóhirdetések és köztéri reklámok csak akkor kerültek nyilvánosságra, amikor az érintett elhunyt. Ez természetesen nem egyszerre következett be, így az újabb és újabb haláleseteket követően újabb és újabb megrázó sorsokkal szembesült a holland közvélemény. A hatás nem is maradt el, az adományok rövid idő alatt az ötszörösükre nőttek, és a betegséget övező figyelem is megsokszorozódott. Ettől persze még nem lett gyógyítható ez a gyilkos kór, de egy epró lépéssel talán közelebb került a megoldás.
